You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Fülöp Benjáminné<br />
Utolsó útravaló…<br />
Ha majd nem leszek köztetek,<br />
általatok, bennetek örökre ott vagyok<br />
bárhol legyek is vigyázok rátok<br />
veletek maradok.<br />
Ti, mint mindig továbbra is<br />
jó testvérek legyetek, egymásba<br />
kapaszkodjatok, s egymáson segítsetek!<br />
Szeressétek egymást, s egymás támaszai<br />
legyetek!<br />
Örök mementóként mondom még nektek:<br />
nem haltam meg itt vagyok köztetek,<br />
csak megpihenni tért elfáradt szívem,<br />
és simogató dolgos két kezem.<br />
Ha érezni, látni akartok,<br />
figyeljétek a lanyha szellőt,<br />
s a csillagos ég magasát.<br />
Nézlek onnan titeket, vigyázok rátok<br />
S ti nézzetek sűrűn vissza rám!<br />
TÁRSASÁGI SZALON<br />
Fülöp Benjáminné<br />
Idézetek szép<br />
versekből...<br />
„Mert nem az a halál,<br />
mikor a szív megáll,<br />
nem, ha a test fölött<br />
kopognak a rögök,<br />
de amikor egy eszme.<br />
az törik cserepekre,<br />
amikor egy hit vérzik el,<br />
s hitetlen mégis élni kell.”<br />
Lakatos István<br />
„Szeret a szél, a tenger<br />
és a Montblanc,<br />
szeret a dörgő<br />
naprendszer az égen,<br />
de senki nem szeret úgy<br />
téged, mint<br />
én, - kívánva, vágyva,<br />
féltve és vénen.”<br />
(Harsányi Lajos)<br />
Válaszlevelek<br />
Mikes<br />
Kelemennek<br />
A jövőben folytatásokban közöljük<br />
Hartai Jánosnak Mikes Kelemenhez<br />
írt leveleit, melyekben a 300 évvel<br />
ezelőtt élt kedves ősének üzen, akit lélekben<br />
rokonának érez.<br />
XV. levél<br />
Kedves Kelemen!<br />
„Másszor többet.”<br />
Ezekkel a szavakkal fejezted be formailag<br />
rövid, de tartalmilag talán leggazdagabb<br />
leveled. A drinápolyi júliusi<br />
hőségben nem nyithatod ki a lakhelyed<br />
ablakát, mert nagyon magasan van és<br />
különben nem is nyitható. Ez téged<br />
nagyon bosszanthat, legalább annyira,<br />
mint a törököt az, ha valaki ránéz a feleségére.<br />
Ezek a törökök tudnak valamit,<br />
talán azt, hogy egy szemvillanás is elég<br />
lehet az életen át tartó szerelemhez. A<br />
magasra tett ablak elzárja az asszonyt<br />
a szerelmi „veszélytől” és nyugalmat<br />
ad neki gyermekei nevelésében. Mint<br />
írod: „Franciaország az asszonyok paradicsoma<br />
és a lovak purgatóriuma,<br />
Törökország pedig a lovak paradicsoma<br />
és az asszonyok purgatóriuma.”<br />
A török nők helyzete olyan „kilátástalan”,<br />
hogy még a plafonhoz közeli<br />
ablakon sem láthatnak ki, hacsak nem<br />
engedélyezi a férjük a létra használatát.<br />
Jó neked Kelemen, hogy fiatal<br />
vagy, még csak 28 éves és még előtted<br />
a jövő. Nekem is jó, hogy öreg vagyok,<br />
mert annyi élményem van és volt, hogy<br />
mindenről valami eszembe jut. A török<br />
nők helyzetéről most az jutott eszembe,<br />
hogy egyszer, úgy 30 éve a Bécsben<br />
élő egyiptomi származású arabnál,<br />
Mahmudnál ebédeltem. Mahmud barátságos,<br />
alacsony, kövér, németül jól<br />
beszélő ember volt. Hárman érkeztünk<br />
hozzá, egy férfi, egy nő és én. Nagy szeretettel<br />
fogadtak minket ő is és a rendkívül<br />
csinos, magas, jól öltözött, művelt,<br />
éppen gyermeket váró felesége is.<br />
Meglepetten láttuk, hogy négy személyre<br />
van terítve az asztal, azaz mi<br />
hárman és Mahmud az asztalnál ültünk,<br />
a csinos osztrák nő, Mahmudné<br />
pedig a sarokban áll és egy<br />
tányérból ette a bablevest.<br />
Természetesen azonnal<br />
észleltük, hogy itt arab<br />
szokásról van szó, nem<br />
akartuk a házigazdát felesleges<br />
kérdésekkel zavarba<br />
hozni, hanem tudomásul<br />
vettük, hogy a velünk érkezett<br />
nőt európainak, a<br />
feleséget pedig már arabnak tekintette<br />
a házigazda. Nem tudhatom a feleség,<br />
külön és állva étkezésének okát és nem<br />
is kutatom, de talán az asztal alatt öszszeérhető<br />
lábak is szerepet játszhattak a<br />
szokás kialakításában.<br />
Lehet, hogy a nők jobban szeretik a<br />
purgatóriumot, mint a paradicsomot,<br />
ha nem is mind, de Mahmudné biztosan.<br />
Leveledet várva: Hannes<br />
Budapest, 2015. december 25.<br />
XVI. levél<br />
Kedves Kelemen!<br />
Köszönöm Drinápolyban 1718. augusztus<br />
15.-én írt leveled. Tudod miért<br />
kell már megint költöznötök? Mert a<br />
passzarováci békekötésnél a ti sorsotokról<br />
is döntés született. Az 1718. július<br />
21.-én Passzarovácban megkötött<br />
béke hírét három hét múlva kaptátok<br />
meg, pedig Passzarovác nincs is olyan<br />
túl messze Drinápolytól. A fenébe is,<br />
van ennek a Passzarovácnak becsületes<br />
magyar neve is, mégpedig Pozsevác, ha<br />
még szóba kerül inkább ezt használom.<br />
Virmont gróf az osztrákok képviselője<br />
a kiadatásotokat kérte a törököktől, de<br />
Ibrahim, tudod a kalmakányból<br />
lett fővezér nem<br />
adott ki titeket. Ezek az<br />
osztrákok még mindig<br />
félnek tőletek és jobbnak<br />
látták, ha már a kiadatást<br />
nem sikerült nekik elérni,<br />
hogy távolabb legyenek<br />
tőletek, vagyis azt<br />
kérték, hogy ti Törökország<br />
belsejébe kerüljetek.<br />
Ezért kell nektek ismét csomagolni,<br />
szekérre rakni a holmit és elindulni egy<br />
több napig tartó útra Konstantinápoly<br />
felé. Írod, hogy Forgács úr is veletek<br />
megy, ennek nagyon örülök, de utána<br />
kell néznem, hogy miért éppen Forgács<br />
urat említed az útitársaid közül és<br />
a többi ötven bujdosóról semmit sem<br />
szólsz.<br />
Üdvózlettel Hannes<br />
Budapest, 2016. január 14.<br />
30 | 2017. július-augusztus
Change language