Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Színház az<br />
egész világ,<br />
avagy fotókkal<br />
a Föld körül<br />
Ezzel a címmel nyílik meg a VI-<br />
DOR Fesztivál keretében, a Móricz<br />
Zsigmond Színház kiállítótermeiben<br />
Sipos László fotókiállítása.<br />
– Az itt szereplő huszonnyolc hatalmas<br />
fotográfia öt földrész huszonöt<br />
országából való. A képválogatást<br />
pedig a VIDOR-on eddig bemutatott<br />
darabok címei ihlették. Ezzel egy időben<br />
Vásárosnaményban, majd pedig<br />
Debrecenben, az Akadémiai Bizottság<br />
(DAB) székházában nyílik kiállításom,<br />
szíriai műemlékfotóimból<br />
– nyilatkozta magazinunknak Sipos<br />
László.<br />
Ibán gyermekek (Malajzia)<br />
Palmyra<br />
Kohán József (Dunavarsány) versei<br />
Hallgatni tanulok<br />
Hallgatni tanulok őszi alkonyattól,<br />
őszi alkonyatban hajladozó lombtól.<br />
Őszi ködben, őszi csöndben<br />
néma hangot várok:<br />
agyamban a gondolatok<br />
már csak kósza álmok…<br />
Mi atyánk, ki vagy a<br />
mennyekben...<br />
Add meg nékünk mindennapi<br />
kenyerünket,<br />
hogy csillapítsuk<br />
éhségünket!<br />
Add meg nékünk mindennapi<br />
gondolatunk,<br />
hogy munkát kapjon<br />
mohó agyunk!<br />
Add meg nékünk mindennapi<br />
szerelmünket,<br />
hogy díszíthessük<br />
életünket!<br />
Egyedül is veled<br />
Magamnak való csodák<br />
csöndjében virrasztok,<br />
kívül is belül is<br />
oszlik a homály:<br />
Fényesen megjelensz,<br />
és adod a vigaszt, hogy<br />
nem lehet ez másképp<br />
többé soha már…<br />
Álom az élet<br />
Álom az élet,<br />
s élte a legszebb annak már,<br />
ki a végtelen éjre<br />
lehunyta szemét…<br />
Suscipe me, Domine!<br />
Suscipe me, Domine!<br />
Suscipe me, Terra!<br />
(Megy az ember akkor is,<br />
hogyha nem akarja!)<br />
Köszöntjük új<br />
tagunkat,<br />
Bánki Benit (Pécs)<br />
jelzőlámpaláz<br />
a pirosnál megtorpanok.<br />
a sárgánál rád gondolok.<br />
a zöldnél messze rohanok.<br />
hát hogy vagyok? sehogy vagyok.<br />
a világ nélkülem mozog.<br />
én gyászosan megindulok.<br />
tudom, mi is egymás<br />
jelzőlámpáiként<br />
gyúlunk ki, majd váltunk<br />
át egy másik színre.<br />
én maradnék veled<br />
párhuzamos lámpa,<br />
hogy egymást követve<br />
jelezzük, menni kell.<br />
te félsz piros és zöld<br />
lenni, én csak tőled<br />
félek, hisz sárgánál<br />
készülünk indulni.<br />
majd begyűjtöd összes<br />
együtt elszórt fényünk,<br />
én magammal viszem<br />
áramszüneteink.<br />
mert együtt vezettük<br />
ismeretlen kanyar<br />
felé azokat, kik<br />
megálltak fényünknél.<br />
hogy elbotlunk egymás<br />
tiltásánál, bennünk<br />
lekapcsolhatatlan<br />
fényünk indokolja.<br />
a pirosnál arra várok.<br />
a sárgánál rád gondolok.<br />
a zöldnél utánad futok.<br />
a pirosnál felsóhajtasz.<br />
a sárgánál félő arc vagy.<br />
a zöldnél világítasz.<br />
42 | 2017. július-augusztus
Change language