Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Ambrus József<br />
Menyus<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
Főtörzsőrmester és szolgálatvezető<br />
volt. Vezénylési tervet készített, (a<br />
feljebbvalóiét is,) felügyelte a raktárt,<br />
intézte a beszerzéseket, selejtezést,<br />
mosatást, tisztacserét és még<br />
nagyon sok mindent, több évtizede,<br />
ugyanazon a helyen. Mindenkit ismert,<br />
mindenhova bejáratos volt.<br />
Megjelenése, mozgása roppant katonás.<br />
Rendkívül jól bánt a karddal,<br />
nem úgy, mint a tisztek többsége.<br />
Díszelgéseken az ezred csapatzászló<br />
kísérője. Érdekesség, hogy az ezred<br />
parancsnoka egykoron, sorkatonaként,<br />
az ő beosztottja volt. Fordult a<br />
kocka, de a kölcsönös tisztelet megmaradt.<br />
Marcona külseje csavaros<br />
észt, higgadt gondolkodást leplezett.<br />
Egy csendes nyári este, az ezred<br />
ügyeletes tisztje (aki köztudottan,<br />
munkaidőn kívül, „Isten után az első”,)<br />
ellenőrzést tartott a századánál. No,<br />
nem a szokásos módon, s ez okozott<br />
némi galibát. Nem sokkal a takarodó<br />
után, egyedül, a fal mellett lopakodva,<br />
katonához illően cserkészte be a<br />
leendő áldozatokat. A folyosóra lépve,<br />
a szájára tett ujjával intett csendet<br />
a meglepett naposnak. Nem ő volt a<br />
célpont. A századparancsnoki irodából<br />
kiszűrődő fényt látva, nagyobb<br />
fogásban bízott. Előhúzta a szolgálati<br />
pisztolyát, majd ahogy a filmekben<br />
látni, az ajtót belökve előreugrott és<br />
elkiáltotta magát. „Kezeket fel!” A<br />
meglepett társaság csak úgy, ülve,<br />
felkapta a kezeit, a bennük lévő kártyalapokkal<br />
együtt. Kínos csend, az<br />
őrnagy arcán diadalittas vigyor. „Senki<br />
nem mozdul!” A szekrényhez lépve<br />
kihúzott egy mappát és belepillantott.<br />
Valószínűleg megfordult a fejében,<br />
hogy most nagyobb vadat is leteríthet,<br />
mint ezek a pitiáner kártyások.<br />
Ez már a századparancsnok szintje.<br />
Az ébersége, feszes szolgálatellátása<br />
növelheti egy soron kívüli előléptetés<br />
esélyét, B. századost meg amúgy sem<br />
igen kedvelte. Fogta az iratokat és szó<br />
nélkül távozott.<br />
Az irodának „fa lakattal”, pecsétviasszal<br />
kellett volna lezárva lenni,<br />
senki nem tartózkodhatott volna<br />
bent. Nem derült ki, mit vitt el, de<br />
nyilván valamilyen „titkos” kategóriába<br />
tartozót, mert a helyzethez illően,<br />
az lehet a kezében az ütőkártya. Persze,<br />
nem valami országos jelentőségű<br />
titokra kell gondolni! Évek alatt alig<br />
változó kiképzési tervre, vezénylésre,<br />
amelyből megtudható, ki, mikor lesz<br />
szolgálatban, a századnévsorra vagy<br />
ezekhez hasonlóra. Mert ugye, az „ellenségnek”<br />
rendkívül megkönnyíti a<br />
dolgát, ha tudja, hogy nem szerdán<br />
ássák a lövészárkot, hanem csütörtökön,<br />
a századügyeletes pedig nem Kis<br />
Péter, hanem Nagy Pál lesz. Nem beszélve<br />
arról, ha még az is tudomására<br />
jut, hogy kedden a harmadik szakasz<br />
biztosítja a laktanyaőrséget. Kész katasztrófa...<br />
Ezzel együtt, persze nagy<br />
volt a baj. A szolgálati szabályzat<br />
egyértelműen határozza meg a dolgokat.<br />
A „T”-vel megjelölt anyag titkos,<br />
függetlenül attól, mit tartalmaz, tehát<br />
annak megfelelően kell kezelni.<br />
Reggel, a századügyeletes kötelessége<br />
volt jelenteni, ami most nagyon<br />
kellemetlenné vált. Hatszor<br />
kellett volna elmondania a történetet<br />
(az elsőként érkező tiszthelyettesnek,<br />
tisztnek, a szolgálatvezetőnek, a saját<br />
szakaszparancsnokának, a századparancsnok<br />
helyettesének és a századparancsnoknak),<br />
de egyszer sem jutott a<br />
végére. Felbolydult a méhkas. Sápadt<br />
arcok, kérdések tömkelege. „Mikor?<br />
Hol? Meddig? Kik voltak? Nem vették<br />
észre? Aludtak? Pia volt? Mit vitt el?<br />
Hol volt a napos, az ügyeletes? Nem<br />
figyelmeztették? Fogdában vannak?<br />
Ki tudja még?”... Mindenki mindenkit<br />
letolt, kibúvót keresett...<br />
Megérkezett B. százados. A gyülekezetet<br />
látva, rögtön tudta, hogy<br />
valami nem stimmel. Már a lépcsőfordulónál<br />
harsogta. „Ne cifrázza!<br />
Jelentsen!” Az ügyeletes ismét hozzáfogott.<br />
Kissé zavarosan, de elmondta<br />
a lényeget. A parancsnok közbeszólásait<br />
és arcának pigmentálódását látva,<br />
a jelentés végére mindenki elsunnyogott<br />
onnan. Teljesen kikelt magából.<br />
Az egyébként köpködő, parasztozó<br />
stílusából kizökkenve ordított.<br />
„Ezek nem katonák!... Brigantik!...<br />
Fegyelmezetlen csürhe!... Egy rühes<br />
banda!... De majd én megfegyelmezem<br />
őket!... Hol vannak a parancsnokaik?!!!...<br />
Erre tanították őket?!...<br />
Miért nem rúgták szét a valagukat?!...<br />
Azonnal jelentkezzenek nálam a bitangokkal<br />
együtt!... Az összes rajparancsnok,<br />
szakaszparancsnok kihallgatásra!...<br />
Azonnal!!!... Süketek, vagy<br />
nem értik?!... Mindet megfenyítem!...<br />
Lecsukatom!!!... Aki pátyolgatja őket,<br />
az bűnrészes!... Nem fogok senki helyett<br />
a börtönbe kerülni!... Engem<br />
ilyen senkiháziak nem tehetnek tönkre!!!...<br />
Belszolgálat!!!... Ügyeletes, naposok<br />
hozzám!... Maguk meg mit<br />
csináltak?!... Vakargatták a seggüket,<br />
vagy beálltak kibicelni?!... Tartották<br />
a markukat az apróért?!... Jelentsék,<br />
ne csak tátogjanak!... Összejátszottak<br />
velük!... Cinkosok!... Hogy néznek<br />
ki?!... Szerelvényt igazíts!... Ez nem<br />
szolgálat, ez egy rakás szar!.. Még az<br />
se, mert az legalább kemény. Katonaruhába<br />
bújtatott fos!... A saját parancsnokukat<br />
nem veszik észre! Mit<br />
csinálnak, ha az ellenség jön?!!!...<br />
Lottyadt pöcsök, nem harcosok... Hol<br />
az írnok?! Az a gengszter, a főbűnös!<br />
Megbilincselve hozzák ide! Kitaposom<br />
a belét!”... Következett még egy<br />
sor, nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel<br />
tarkított mondat, de a folyosón<br />
megjelentek a „kártyások” a feletteseikkel.<br />
Tekintélyét demonstrálandóan az<br />
irodájába vonult és berendelte őket.<br />
Csakhogy nem fértek be, annyian<br />
voltak. Ez még inkább felbosszantotta.<br />
Kizavarta a rajparancsnokokat, a<br />
többiek kétoldalt felsorakoztak. Az<br />
arca a vörös és a lila közötti színtartományban<br />
ingázott. Kereste a szavakat<br />
a következő fejezethez, de ekkor<br />
megjelent Menyus. Letett az asztalra<br />
egy pisztolyt és csak annyit mondott.<br />
„Tessék, itt van...” Az előbbi szederjes<br />
arc falfehérré vált. Rádöbbenhetett,<br />
hogy itt már az előbbieknél sokkal<br />
súlyosabb dologról van szó. Valósággal<br />
felbődült. „Mindenki kifelé!!!...”<br />
A megszólítottak rosszat sejtve menekültek,<br />
még az ajtót sem csukták<br />
be, de ez akkor már senkit nem érdekelt.<br />
„Mi ez,Menyus?! – Az EÜTI (ezredügyeletes<br />
tiszt) pisztolya -- Te elloptad<br />
a szolgálati fegyverét?! -- (A<br />
fegyverlopásért vagy jogtalan birtoklásért,<br />
alapesetben is több éves börtön<br />
járt, ráadásul szolgálatban lévő<br />
személy sérelmére... Hajaj!...) – Dehogy<br />
loptam! Telefonálj neki, hogy<br />
itt hagyta! – Mégis, hogy képzeled?!<br />
– Azt mondtam, telefonálj! – Azt már<br />
nem! – Miért nem? -- A hadbíróságra<br />
küld! Börtönben fogunk elrohadni,<br />
mind a ketten!!! -- Micsoda? A saját<br />
pisztolyával lövöm le! – Jaj-jaj, Menyus!<br />
Még nagyobb bajt hozol ránk!<br />
– Értsd már meg!!!... Nagyobb szarban<br />
van, mint mi!... >>><br />
38 | 2017. július-augusztus
Change language