nygondolat_201707-08

Tímár Gábor (Budapest)
Szent György
lovag legendája
A szentföldi harcok végén,
Túl sok volt már a szaracén.
Az imádság nem volt elég,
Elbukott a keresztesség.
Júdeának nincs királya,
Szaladin nyert, s lett szultánja.
*
Kenti György, bár jó lovag volt,
Idejében ellovagolt.
Talján földön hazafelé,
Elért egy szép város elé.
Ponte Oro volt a neve,
Ettől jött meg Gyuri kedve.
Fáradt volt már Gyuri lova,
Istállója hívogatta.
Gyuri ott jó szállást kapott,
Kocsmájában iszogatott.
Ponte Oro gazdag város,
Lakossága búbánatos.
Megkérdezte, mi a nagy baj,
Sárkányölés volt az óhaj.
„Ki a sárkány fejét veszi,
Ezer arany jár majd neki.”
Gyuri bizony sóher lovag,
S jól jönne az ezer arany.
Kérdezte a polgárokat:
„Mit vétett e szörnyű alak?”
„Minden hónap első napján,
Adunk neki szép szűz leányt,
Ha nem tesszük, fúj majd lángot,
S leégeti a fél várost.”
Kérdi Gyuri: „Hol találom?
Pallosommal, majd levágom.”
„Hűvös barlang hegy tetején,
Sárkány lakja, izma kemény.”
*
Barlang előtt Gyuri megállt,
Kihúzta hát kedvenc kardját.
Belülről jő sárkány hangja:
„Mit akarsz te emberfia?”
Beszédem van veled sárkány,
Arra kérnek, legyél vegán.”
„Ezért akarsz most megölni?
Tán jobb lenne egyezkedni.
Jöjj be lovag, találkozzunk,
Előbb igyunk, majd harcoljunk.”
„Sárkány, a bort meg nem vetem,
A vöröset be szeretem.”
Barlangnak hűs, nagy termében,
Hétfejű állt harcra készen.
Gyuri látta, nincs itt mese,
Ez a párbaj lesz a veszte.
„Az lesz a jó, ha tárgyalunk,
Így tán élve maradhatunk.”
Szólt a sárkány: ”Jól van lovag,
Mondjad, hogyan szólítsalak.”
„Gyuri vagyok, angol, Kentből,
Most jöttem meg Izraelből.”
„Ősi nevem büszke Kármán,
Kitenyésztett, nemes sárkány.”
Gyuri szusszant, majd leültek,
Vörös nedűt szürcsölgettek.
„Azt beszélik lépten-nyomon,
Ponte Orot megsarcolod.”
„Sárkányoknak húst kell enni,
Vaddisznóra itt nem lelni.
Talján marha kemény fajta,
Eltörik egy sárkány foga.
Csirke, bárány kicsi állat,
Ebből jót nem vacsorázhatsz.”
„Megértelek, kedves Kármán,
Bár szűzlányból nagy a hiány.”
„Hidd el nekem vitéz lovag,
Az emberhús hamar rohad.
Gyomorbajos könnyen leszek,
Szódabikát kell, hogy egyek.”
Inkább ennék jó friss szarvast,
Itt nem lehet lelni vadat.”
„Figyelj akkor rám, öregem,
Elmegyünk mi innen ketten.
Elviszlek a vén Bakonyba,
Vadászhatsz ott ős vadonban.
Van ott őz meg szarvas tokány,
Jót fogsz enni kedves Kármán.”
„Okos fiú vagy te Gyuri,
Meglásd fiam, lesz jó muri.
Nem disznóláb, itt a kezem,
Testvérem lész Gyuri nekem.”
*
Másnap reggel elindultak,
Útközben jót vadászgattak.
Megérkeztek vén Bakonyba,
Szállást leltek azon nyomban.
Útjuk végén pihengettek,
Végül Gyuri felvetette:
„Sajnos, vissza kell most mennem,
Elkérhetem jogos pénzem”.
Kármán sárkány nagyot nézett,
„Hogy megöljél, pénzt ígértek?”
„Sok aranyat, jó valutát.”
„Te bevetted ezt a dumát?”
„Csak egy sóher lovag vagyok,
Éhségtől a szemem kopog.
Zsoldom immár nem fizették,
Csődbe ment a keresztesség.”
„Jól van Gyuri, segíthetek,
Jogos pénzed felvehessed.”.
„Köszi szépen, kedves Kármán.
Mit tegyek, hogy kapjak dohányt?”
„Gyurikám, hát hazudj nekik.
„Kitalálunk majd valamit.
Sárkányügyem eredményes,
Elűztelek, ez végleges.”
„Nem lesz elég, nem fizetnek,
Hamis népek, rossz emberek.”
Búbánatos Gyuri kérdi:
„Hát akkor mit kéne tenni?”
„Adok neked sárkányfejet.”
„No és azt te honnan veszed?”.
Kármán szusszant, s így folytatta:
„Sok fej miatt vagyok bajba.
Hatos fejem rég bedöglött,
Sárkány doki csak hümmögött.
Legjobb lenne amputálni,
Jobban tudnék szundikálni.”
„Ha kibírod a fájdalmat,
Levághatom egy nyakadat.”
„Nem hiszem, hogy nagyon fájna,
Elhalt már az aortája,
Ha levágod, hálás leszek,
Doktor úrnak nem fizetek”.
Gyuri fogta kedvenc kardját,
Lecsapta az egyik nyakát.
*
Harmad napon indul reggel,
Tarsolyában sárkányfejjel.
„Remélem, nem boncolgatják,
Valódinak elfogadják”.
Ponte Oro jól fogadta,
Zászlóerdőt lobogtatta.
Sárkányfejért jött az ezres,
Minden nőnek Gyuri kedves.
Elbúcsúzott, hajóra szállt,
Zöld Kent felé vett ő irányt.
*
Pár nap múlva jött a pápa,
Ponte Orot hogy megáldja.
Városatyák nem fizettek,
Szentatya meg elképedett.
Városatyák kijelentik:
„Helybéli szent kerestetik!”
Vatikán dönt, s mert pénzéhes,
Jó aranyért erre képes.
Sárkányölő lett az új szent,
Szent György, aki várost megment.
*
A dolognak nincs még vége,
Szent lett Gyuri életében.
Nem tudta meg soha senki,
Szent György csak egy kenti dzsentri.
Britek kértek védőszentet,
S György lovagban megegyeztek.
Gyuri meghalt százévesen,
Gyászba borult Kentben minden.
Siratták őt gyermekei,
Elhagyott, bús kedvesei.
*
Mennyországnak kapujában,
Várt a pápa rezignáltan.
„Te vagy talán az egyetlen,
Akit élve szentté tettem.”
„Köszi szépen,” mondta Gyuri,
„Könnyebb lesz így mennybe jutni.”
Angoloknak védőszentje,
Angyalkáknak fő kedvence.
Amit kért, mind megadatott,
S Britannia uralkodott.
Csak a pápák nem szeretik,
Szentek közül töröltetik.
De az angol kemény fajta,
Védőszentjét fel nem adja.
20 | 2017. július-augusztus