Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
Köszöntjük a Magazinunkban<br />
először publikáló<br />
Komáromi<br />
János költőt,<br />
szerkesztőt<br />
Komáromi János<br />
Öntelt szonett<br />
Lassan elporlad, mint földre hullt levél,<br />
eltűnik, mint a virág-illatú szél.<br />
Mint harmat cseppen le fűszálak hegyén,<br />
zuhan és csendes sóhajjal véget ér.<br />
Egy pillanatnyi zavar csupán a lét<br />
a mindenség kavargó kék tengerén?<br />
Azután elsimít mindent a remény...<br />
visszatér lassan a nyugalom belém.<br />
Ami megmarad belőlem örökre,<br />
változást hoz megszülető körökbe.<br />
Gazdagabb lesz az ismétlődő idő,<br />
elmosódik a múlt, jelen és jövő.<br />
Micsoda öntelt gondolatok ezek...<br />
...de amíg így hiszek, addig létezek.<br />
Versem a honlapomon:<br />
http://www.verselo.gportal.hu/gindex.php…<br />
Kálló Edit Tímea (Zsombó)<br />
Ajándék<br />
Az vagy nekem, mint holdfénynek a csillagok,<br />
Szeretettel ölelve eggyé válva ragyoghatok!<br />
Minden szereteted érzem a lényemben,<br />
Szívem minden pillanatot ott rejtett el.<br />
Köszönöm, hogy aznap eljöttél, nem fáradtál érte,<br />
Megismerjem csodás valód, - szívem kérte.<br />
Immár boldogabb vagyok, mert veled több lettem,<br />
Általad is gyarapodott, és szebb lett az életem!<br />
A Vallomások című<br />
Antológiából vettük át…<br />
Fülöp Benjáminné (Kiskumajsa)<br />
Villás farkú fecske madár<br />
Te gyönyörűséges, szépséges, kedves isten madárkája.<br />
„Eresz alatt fecskefészek, fecske madár sírva nézlek”, ha látnék a könynyeimtől.<br />
Főleg akkor és ott. A család nagyon szerette a fecskéket, és az úgy<br />
látszott, kölcsönös. Mind elmentek és visszajöttek a drága kedves „molnár-fecskék”.<br />
Ez a fajta honos errefelé. Elmenéskor és érkezéskor mindig<br />
beköszöntek. Körberepültek a konyhában.<br />
Volt olyan is, hogy háromszor költöttek egy nyáron. Nagyon jól érezték<br />
magukat az istállóban, annak gerendáira rakott fészkükben. E helyen<br />
sok rovar szálldos, ami kiváló táplálék a madaraknak. Jól felerősödve<br />
vághattak neki a hosszú-hosszú távolságnak.<br />
Nagyon gondosan készülődnek neki az útnak. Edzenek, kiülnek a villanydrótokra<br />
„csiripelni”. Egyik alkalommal egy ilyen út előtt a két szülő<br />
fecskepár többször is berepült a konyhába. Közel jöttek, visszamentek,<br />
ismét jöttek és ez már úgy tűnt nem a szokásos búcsúzás. Hát mi? Már<br />
feltűnő! Berepülés, kirepülés. Figyelni kezdtük őket. Mindig visszamentek<br />
a fészkükhöz, és különös hangot adva szálldostak ott. Óvatosan<br />
odamentünk a fészekhez, benne egy kisfecske volt, szinte kipányvázva!<br />
Valahogy a lábára rátekeredett egy erősebb szénaszál. Ott feküdt holtan.<br />
Már semmit nem tehettünk érte, az életéért.<br />
„Fecske madár sírva nézlek”, te már el sem repülsz, vissza sem jössz.<br />
A kertben a rózsabokor alá temettük. Ő már örökre itt maradt.<br />
S a rózsabokor ezen a nyáron még sokkal szebben virágzott. Aki ránézett,<br />
mintha szólna hozzá.<br />
„Egy rózsaszál” egyszer volt kisfecskéről beszél.<br />
Ismét Jelentkezik Szántó Ilona…<br />
A Mátészalkán született és ma is ott élő költőnő a korábbi években<br />
többször szerepelt folyóiratunkban és állandó résztvevője az Antológiáknak.<br />
Legutóbb a Vallomások című kötetben olvashattuk verseit. Most<br />
az ott - kedvező fogadtatású - összeállításából válogattunk.<br />
Szántó Ilona<br />
Helyem keresve<br />
Összekuszálódott előttem sok minden.<br />
Idegen vagyok, vagy e világ idegen?<br />
Tán csak az idővel nincs valami rendben?<br />
Lehet túl korán, vagy túl későn születtem?<br />
Vallomás<br />
Úgy vártam rád,<br />
hogy visszatérj,<br />
életem alkonyán<br />
Te légy a fény!<br />
Válladra borulva<br />
vallomást tegyek,<br />
legnagyobb szerelmem<br />
Te voltál nekem!<br />
Szántó Ilona<br />
második párjával<br />
Rejtett vallomás<br />
Kabátzseb mélyén,<br />
egy fecnin,<br />
összegyűrt álom,<br />
széttépett vallomás...<br />
Mióta kuporog,<br />
melengeti kezem.<br />
- Eddig jutott levelem.<br />
Árnyék utamon,<br />
egy régi szerelem.<br />
A csalódás völgyén<br />
ha túljutok,<br />
összegyűrt álmom -<br />
eldobom.<br />
Akkor is konokul kísér,<br />
kabátzseb mélyén,<br />
egy fecnin;<br />
mint homályba tűnő<br />
kísértet - :<br />
40 | 2017. július-augusztus
Change language