Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A folytatásban ügyvédje újabb vérnyomásmérést,<br />
az ítélethirdetés elnapolását, vagy<br />
kizárólag az ítélet ismertetését követeli. Miután<br />
a bíró mindezeket elutasítja, Mladić pedig<br />
szembesül vele, hogy nem játszadozhat<br />
a törvényszékkel, felugrik és szerbül káromkodni<br />
kezd. Ekkor kivezetik őt a teremből.<br />
Amikor Orie bíró elkezdi a konkrét ítélet<br />
kihirdetését, a teremben tapintani lehet<br />
a feszültséget, főleg, amikor kiderül,<br />
hogy az első vádpontban, amely a Bosznia<br />
több községében elkövetett népirtásra vonatkozik,<br />
ártatlannak ítélik Mladićot. Ekkor<br />
sokan kezüket tördelik, és imádkozni kezdenek.<br />
Azonban a fennmaradt tíz vádpont<br />
mindegyikében bűnös a tábornok. Amikor<br />
elhangzik, hogy az ítélet életfogytiglani<br />
börtönbüntetés, a termen megkönnyebbülés<br />
söpör végig. A mellettem ülő néni hatalmasat<br />
sóhajt. Köszönöm Istenem, most<br />
már könnyebb lesz a lelkelmnek, mondja.<br />
Az asszony a férjét veszítette el, akit az elsők<br />
között gyilkoltak meg. Három fia túlélte,<br />
mert még kicsik voltak, 11, 9 és 4 évesek.<br />
Ma a háromból kettő Srebrenicán él, egy fiú<br />
választotta a nyugati boldogulást. Egyikük<br />
földműveléssel foglalkozik, másikuk vállalkozó<br />
a szomszédos Bratunac faluban.<br />
„Szerbellenes törvényszék“<br />
Egyedüli stábként bevonulunk a polgármesteri<br />
hivatalba. Mladen Grujičić a városka<br />
első szerb polgármestere, a legutóbbi választásokig<br />
kivétel nélkül muzulmán volt az első<br />
ember. Kérdésünkre, mit gondol az ítéletről,<br />
gyakorlatilag a szerb politika közhelyeit szajkózza:<br />
a hágai törvényszék szerbellenes, csak<br />
és kizárólag szerbek felett ítélkezik, egyetlen<br />
célja a szerbek kollektív bűnösként való bemutatása,<br />
a megbékéléshez nem járulnak<br />
hozzá a bírósági felelősségre vonással.<br />
Árnyaltabb, de Hágát bíráló kijelentést<br />
tesz Marinko Sekulić, a helyi rádió főszerkesztője<br />
is. Vegyes házasságban él, felesége<br />
muzulmán, ő szerb, mindkét oldalon veszítettek<br />
el közeli hozzátartozókat a háborúban.<br />
Szerinte Hága nem tud hozzájárulni a<br />
megbékéléshez, elsősorban a perek végtelen<br />
hosszúsága miatt.<br />
„Mladić felett a történtek után 22 évvel<br />
ítélkeztek. A második világháborút követően<br />
2-3 éven belül megszülettek az akkori<br />
ítéletek“ – mondja.<br />
Neve: Republika Srpska<br />
Beülünk egy kávéra egy hangulatos kiskocsmába.<br />
Benn tüzelős kályha, egyik sarokban<br />
külföldi tévések, a srebrenicaiak maguk<br />
között adnak nekünk helyet. Kizárólag<br />
török, vagyis boszniai kávét főznek, neszkávé<br />
meg hasonlók nincsenek. A beszélgetés<br />
során kiderül, muzulmánok és szerbek<br />
is ülnek az asztalnál. Kedélyesen ugratják<br />
egymást, az előző esti focimeccsről beszélnek.<br />
Kinn voltatok Potočariban? – kérdezik.<br />
Igenlő válaszunk után rá is kérdezünk,<br />
hogy ők mit gondolnak az egészről. – Az<br />
élet megy tovább – legyintenek, és ennyivel<br />
le is tudják a dolgot. Megtudjuk tőlük,<br />
hogy a többség nyugdíjból él, sokan nyugati<br />
országokban is dolgoztak, így az onnan<br />
érkező juttatásból meg tudnak élni. Gyárak<br />
nemigen működnek, a két helyi bányában<br />
mindössze néhány százan dolgoznak.<br />
Kérdésünkre, hogy pontosan mennyien<br />
élnek most a korábban 25-30 ezer lakosú<br />
városban, kisebb vita alakul ki, de a legoptimistább<br />
változat is kétezer emberről szól.<br />
- Ilyenkor kétezer, nyáron azonban 20-<br />
25 ezer is, amikor hazajönnek a nyugati országokban<br />
dolgozó helyiek – mondja az<br />
egyik férfi.<br />
Mesélnek arról, hogy amikor Mladić elfoglalta<br />
a várost, első dolga volt a kocsma<br />
utcáját átnevezni Görög barátaink utcára. A<br />
helyieknek fogalmuk sincs róla, kik az ő görög<br />
barátaik, akik akkor utcát kaptak. Aztán<br />
szó esik arról is, hogy a szerb entitás államiságra<br />
törekvéséből csak gondjaik vannak.<br />
Azoknak ugyanis, akik a boszniai Szerb Köztársaság<br />
területén váltanak ki személyi igazolványt,<br />
államként Bosznia-Hercegovina<br />
mellett feltüntetik a Szerb Köztársaság nevét<br />
is, emiatt pedig egyes nyugati országokban<br />
adminisztrációs akadályokba ütköznek<br />
az itteniek – mondja egyikük, a többiek<br />
RIPORT<br />
azonban azt mondják, ez nem igaz. Elő is veszi<br />
a kis plasztik kártyát, hogy megmutassa.<br />
- Lehet, hogy azt mondtad nekik, téged<br />
hívnak úgy, hogy Republika Srpska – hecceli<br />
egyikük. Nem sokkal később megcsörren<br />
egy mobiltelefon, beszélgetőtársunk közli,<br />
ideje hazamenni, hogy az asszonytól némi<br />
bölcsességet halljon.<br />
MARINKO SEKULIĆ, A HELYI RÁDIÓ<br />
FŐSZERKESZTŐJE SZERINT KÖZVETLENÜL<br />
A HÁBORÚ UTÁN KELLETT VOLNA ÍTÉLKEZNI<br />
Harmadnap reggel Srebrenicáról már teljesen<br />
más érzésekkel távozunk, mint ahogyan<br />
érkeztünk. Már nem tűnik annyira szürkének<br />
és elhagyatottnak. Meggyőződhettünk róla,<br />
hogy miközben a politikusok feszültségről,<br />
elszakadási törekvésekről, elégedetlen lakosságról<br />
beszélnek, addig az egyszerű emberek<br />
igyekeznek éppen olyan normálisan<br />
élni, mint a háború előtt. Nem nézik a másik<br />
nemzetiségét, vallását, feledni próbálnak<br />
és továbblépni, csak a belgrádi, Banja Luka-i<br />
és szarajevói politika nem hagyja ezt, mert ők<br />
kizárólag a feszültségekből tudnak profitálni.<br />
Másrészt szemtanúi lehettünk a hihetetlenül<br />
kemény boszniai léleknek, amelyet nyilván a<br />
történelem számos háborúja edzett olyanná,<br />
hogy húsz év után magukat megrázva nem<br />
a múltban vájkálnak, hanem igyekeznek normálisan<br />
élni, ahogy az Isten adja.<br />
BASITY Gréta<br />
<strong>2017.</strong> <strong>november</strong> <strong>30.</strong> 13
Change language