Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
„Hunyják le a szemüket, és képzeljék maguk<br />
elé Fatima Muhićot, a fiatal srebrenicai<br />
lányt. Huszonkét éves, hosszú, fekete haja<br />
jól fésülten simul a selyemhidzsáb alá, arca<br />
keskeny és büszke. Filozófiát tanul Szarajevóban,<br />
az egyetemen, családja büszkesége.<br />
[…] Fatima Potočariban született, egy nappal<br />
azután, hogy a boszniai Szerb Köztársaság<br />
hadserege bemasírozott Srebrenicába.<br />
Az elviselhetetlen hőségben ezrek menekültek<br />
pánikban a szerb katonaság elől az<br />
erdőkbe, hegyekbe, minél messzebb, Tuzla<br />
felé, Potočariba. A szerbek azon a napon jól<br />
értelmezték parancsnokuk szavait a nyilatkozatból,<br />
amelyet adott, amint bűzlő bakancsa<br />
Srebrenicába lépett. Éjszakába nyúlóan<br />
ünnepeltek, énekeltek, míg a vezetőség a<br />
tömeges kivégzéseket készítette elő, a Szerbiából<br />
érkező nehézgépjárművek pedig véres<br />
mészárlásra gyűltek. A férfiak vadászatához<br />
az erdőkben, a »térdre!« parancshoz, a<br />
hazugságokhoz, amelyek azt ígérték, hogy<br />
szabadon előbújhat mindenki, nem esik<br />
bántódása. A szerb hősök előtt saját izzadságukban<br />
és vizeletükben térdelő fegyvertelen<br />
fiatalemberek tarkóját célzó ördögi<br />
nevetéshez, a meggyilkolásukat rögzítő kamerák<br />
felvételeihez, a tompa puffanáshoz,<br />
amelyet az élettelen test okoz, amikor a sárgult<br />
fűre és a súlyos bosnyák földre zuhan.<br />
Nők, gyermekek, öregek és fiatalemberek<br />
menekültek július 11-én az ENSZ bázisa<br />
felé. Nem tudták, honnan tudhatták volna,<br />
hogy a halál várótermébe rohannak, hogy<br />
futásukkal a tömegsírbéli helyüket biztosítják.<br />
A rémült lelkek rohanásában ott volt a<br />
bátor Hava is, a nagy hasával, félt, hogy elesik,<br />
hogy a tömeg a forró földre löki. Hava<br />
a Potočariban töltött első éjszakán szülte<br />
meg gyermekét. Az éj a nappalnál is borzalmasabb<br />
volt, a pokoli hőség fojtogatta a<br />
több ezer embert, akik a rejtekhely borzalmas<br />
levegőjén osztoztak. Kislányt szült. […]<br />
Több ezer muszlim már tömegsírban hevert.<br />
Amikor a sírok megteltek,<br />
a testeket feldarabolták, és másodlagos,<br />
majd újabb kihantolást<br />
követően harmadlagos sírokba<br />
dobálták. A szerbeknek<br />
nagyon sok dolguk volt egészen<br />
a nyár végéig. Ki vezette a buldózereket?<br />
Ki vezette a szerbiai<br />
rendszámú buszokat, amelyek<br />
Potočariból a vesztőhelyre szállították<br />
az áldozatokat? Ki emelte<br />
fel a hullákat, ki dobálta őket<br />
a kiásott gödrökbe? […]<br />
A népirtó gyilkosok parancsnoka<br />
16 éven át Szerbia védelme<br />
alatt állt. Gyakran látták Belgrádban,<br />
meccseken, ünnepségek<br />
Fatima bölcsője<br />
vendégeként. Aztán eltűnt. Ma már tudjuk,<br />
hogy egy ideig katonai létesítményekben<br />
rejtőzött. […]<br />
A tábornokot 2011-ben »találták meg«<br />
egy vajdasági faluban. A rendőrségnek<br />
azonnal, büszkén mondta meg valódi, átkozott<br />
nevét. […]<br />
Emlékeznek Fatimára? Hava Muhić kislányának<br />
csak 2012-ben adott nevet, amikor<br />
azonosították a csecsemő csontjait.<br />
Aprók voltak, más csontokkal keveredtek,<br />
nem volt könnyű meglelni a maradványokat,<br />
sem megállapítani a személyazonosságot.<br />
Fatima a srebrenicai népirtás legifjabb<br />
áldozata. Legalább még 8371 ilyen áldozatról<br />
tudunk, de Fatima élt közülük a legrövidebb<br />
ideig azon a pokoli júliusi éjszakán.<br />
Fatima ugyanabban az órában halt<br />
meg, amelyben született. Soha nem láthatja<br />
a szarajevói hegyeket, nem ihat egy korty<br />
hideg vizet. Az édesanyja a gyermeke gyilkosának<br />
ítélethirdetését nézi, míg többi<br />
gyilkosa szabadon él közöttünk, egyesek<br />
hatalmon vannak, mások ellenzékben, van,<br />
aki a gyermekeinket tanítja az iskolában, és<br />
olyan is, aki nekünk írja a híreket. És van, aki<br />
az államunkat vezeti.”<br />
Miloš Ćirić Bocsáss meg nekünk, Fatima<br />
című cikkét a Danas közölte azon a napon,<br />
amikor a Hágai Nemzetközi Törvényszék<br />
ítéletet hirdetett Ratko Mladić, a boszniai<br />
Szerb Hadsereg egykori parancsnokának<br />
perében. A tábornokot a tizenegy vádpont<br />
közül a bírói tanács tízben találta bűnösnek,<br />
és életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte.<br />
Jól járt, ötlik fel az emberben akaratlanul<br />
is a gondolat, ha végigfut a vádpontokon: a<br />
srebrenicai népirtás, Szarajevó megszállása,<br />
gyilkosságok, deportálások, kényszerkitelepítések,<br />
üldözés, túszejtés, foglyokkal való<br />
kegyetlen bánásmód… Hol vannak még a<br />
tömeges erőszaktevések, a foglyok szexuális<br />
erőszakra való kényszerítése, az éheztetések,<br />
a kínzások?<br />
RATKO MLADIĆOT A TIZENEGY VÁDPONT KÖZÜL A BÍRÓI TANÁCS TÍZBEN<br />
TALÁLTA BŰNÖSNEK, ÉS ÉLETFOGYTIG TARTÓ BÖRTÖNBÜNTETÉSRE ÍTÉLTE<br />
BALKÁN<br />
A boszniai háborúban 1992 és 1995 között<br />
mintegy százezren vesztették életüket.<br />
Voltak köztük szerbek, horvátok, bosnyákok.<br />
Kegyetlen, embertelen háború volt,<br />
templomokba, imaházakba terelt, élve felgyújtott<br />
emberekkel, egy katlanban lévő főváros<br />
három és fél éven át tartó módszeres<br />
éheztetésével, kenyérért sorban álló emberekre<br />
tüzelő orvlövészekkel, ahol részeg katonák<br />
nevetve és különösebb válogatás nélkül<br />
tartottak gránátvetőtűz alatt mindent és<br />
mindenkit, aki és ami a célkeresztjükbe került.<br />
S miközben mi itthon a tévén nézhettük<br />
a véres habot fröcsögő szájú politikusokat a<br />
parlamentben (ma államfőként kellene tisztelnünk<br />
egyiküket), addig emberi tragédiák<br />
tíz- és százezrei zajlottak alig néhány száz kilométerre<br />
békésnek mondott otthonunktól,<br />
anélkül, hogy sokat tehettünk volna ellene.<br />
Volt, akinek „csak” el kellett menekülnie<br />
addigi otthonából, egy zacskóval, az életét<br />
mentve, volt, akit „csak” megölt az ellenséges<br />
tűz. De voltak olyanok is, akik válogatott,<br />
soha nem hitt kínok között pusztultak<br />
el, nyomorultul, gúnyos röhögés közepette.<br />
Hoz megbékélést a „balkáni mészáros”<br />
perében hozott ítélet a Balkánon? Aligha. És<br />
nem (csak) azért, mert a perben közel hatszáz<br />
tanú vallott a borzalmakról, amelyeket<br />
tízezer tárgyi bizonyíték támasztott alá,<br />
s nem is azért, mert a vádlott ártatlannak<br />
vallotta magát, és a felmentését kérte. Még<br />
csak azért sem, mert a politikusok így vagy<br />
úgy nyilatkoztak az ítélet hallatán. (A belgrádi<br />
államvezetőség arról beszélt, hogy az<br />
ítélethirdetés után lezárulhat a múltba nézés,<br />
és elkezdődhet egy szebb és jobb jövő<br />
építése…). Megbékélés az emberek között<br />
születhet, amikor felnő az a nemzedék,<br />
amelynek már nincs közvetlen tapasztalata<br />
a háborúról, amelynek nem kellett orvlövészek<br />
golyói elől menekülnie, amely nem<br />
látta szülei vagy gyermekei megcsonkított<br />
holttestét, amely nem látta a véres habot a<br />
nemzetét képviselő politikusok<br />
szája szélén a tévében… Megbékélés<br />
akkor lesz, amikor Boškók<br />
Admirákkal kötnek házasságot,<br />
amikor Milicák Alijákkal<br />
randiznak, amikor a történelemkönyvek<br />
tananyaga egyformán<br />
ítéli el a vérontást, és amikor<br />
az embert, nem pedig a<br />
vérvonalát és a génjei összetételt<br />
látjuk a másikban.<br />
Mi is, és ők, Boszniában is.<br />
Ratko Mladićnak és a ratkomladićoknak<br />
pedig az lesz a legnagyobb<br />
büntetés, ha mindezt<br />
végignézhetik.<br />
KOCSÁNYOS Pálma<br />
<strong>2017.</strong> <strong>november</strong> <strong>30.</strong> 15
Change language