Családi Kör, 2017. november 30.

iport
Világelső a magyarkanizsai Gádzsó
A kuvasz sok szempontból osztozik a magyar nép sorsában
Világbajnok lett az idén a Lipcsében megrendezett kutya-világkiállításon
a vajdasági kuvasz, Homokpusztai
Haramia Gádzsó. Gazdája, Apró István szerint nem szabad
hagyni, hogy az ilyen ősi pásztorkutyák a modern
trendek következtében elveszítsék igazi természetüket, és vitrinbe
való díszkutyává sorvadjon a nemes magyar fajta.
A World Dog Show-t évente más és más helyszínen rendezik
meg, a világ minden tájáról több mint harmincezer fajtiszta kutyát
vonultattak fel a tulajdonosok 2017-ben Németországban. Gádzsó
családjában már több bajnok is volt. A kutya Miljković Isidora szabadkai
tenyésző kennelében (kutyák tenyésztésére és idomítására
szolgáló telep) született a 2013-as budapesti világbajnoktól, de
már a nagyapa is világelső kutya volt.
Bikakoponyából lakmározó óriáskutyák
Homokpusztai Haramia Gádzsó nem egyedül él a Magyarkanizsától
néhány kilométerre fekvő tanyán, három másik kuvasszal,
két kölyökkutyával és három sárhegyivel osztozik az udvaron. A
gazdaságban lipicai lovak, tyúkok, kacsák és libák is vannak.
Megérkezésünkkor azt látjuk, hogy a kerítés másik felén lévő hatalmas
kuvaszok egy bikakoponyán vitatkoznak, bennünket nemcsak
a látvány riaszt vissza attól, hogy engedély nélkül az udvarba
lépjünk, de az öreg sárhegyi is jelzi, jobb, ha kint maradunk, amíg a
gazda nem jön elénk a kapuba. István jelenleg egyedül él a tanyán,
felesége Németországban van a fiukkal. A gazda azt mondja, már
nem is tudna máshol élni, a kanizsai házba is ritkán megy be, ez a
tanya, a csend, a határtalan szabadság a mindene.
Na meg persze az állatok. István a ’90-es évek elején kezdett lótenyésztéssel
foglalkozni. Mint minden története, ez is mesés és
kalandos. Az első árverésen megtudta, hogy a kiszemelt lipicaiakért
százezreket kérnek az istállók, de Palicson sikerült egy beteg
állatra megalkudnia, ami után jött a többi ló. A háborús években
kimenekítette az állatokat, egészen a szilvásváradi nagyhírű lipicai
ménesig jutott a lovaival, ott befogadták a vajdasági ménest, majd
az egyre szorosabb barátságoknak hála sikerült kiváló képességű
lovakkal fedeztetni a kancát, így az Apró-ménes ugribugri, életerős
lipicai csikókkal gazdagodott. A tenyésztés jutalma István bronzérme
is, amelyet a bajor lótenyésztésben elért kiemelkedő eredményeiért
érdemelt ki. A lovak többsége jelenleg is Németországban
van, ahol a gazda hozzáértő, gondos lovászokra bízta a ménesét. A
kutyákkal is ugyanolyan szoros a kapcsolata, mint a lovakkal. Nem
lehet különbséget tenni.
Ősi magyar kutyafajta
István az első kutyáját 1977-ben vásárolta, komondort szeretett
volna, de végül kuvasz lett belőle. Legendás kutya volt az akkori
kuvasz, olyan ősi ösztönök munkáltak benne, amilyenek manapság
már alig érzékelhetőek – mondja István. A mostani kuvaszok is remek
őrző-védők, pásztorok, de azok a kutyák egyszerűen lenyűgözőek
voltak. Nem is lehetett tanítani a kuvaszt, ez a kutya rendkívül
keményfejű, de mindig tudja, hogy mi a feladata. Fülek is nagyon
büszke volt, és kimért, valahogy gondolkodott az a kutya, mérlegelte
az utasítást, és csak akkor hajtotta végre, ha ő is egyetértett
vele – emlékszik vissza a gazda első kuvaszára.
Megkérdeztük a szabadkai kutyatenyésztőt, Miljković Isidorát
is, hogy milyen a kuvasz jelleme. Isidora szerint a kuvasz osztozik a
magyar nép sorsában, amellyel együtt érkezett ezer évvel ezelőtt
a Kárpát-medencébe. A kuvasz a modern időkben is megállja a
helyét: kertes házban ideális őrző kutya. Az idegenekkel bizalmatlan,
ha kell, területét az élete árán is őrzi. A második világháborúban
épp emiatt csökkent le annyira a kuvaszállomány, hogy
már veszélybe került a fennmaradása is. Az orosz katonák ugyanis
nem tudtak bemenni a tanyákra a kuvaszok miatt, ezért lelövöldözték
őket. A családdal viszont hihetetlenül kedves, a gyerekekkel
türelmes és a többi háziállattal is jóban van. Pontosan érzi azt,
hogy mi a helyes és mi nem. A kuvasznak a lelke is valahogyan
más, mint a többi kutyáé. Ő az embernek soha nem a szolgája,
hanem a partnere. Nem azért csinál valamit, mert meg van rá tanítva,
és tudja, hogy a gazdája elvárja tőle, hanem érzi, hogy mit
kell csinálnia – erősíti meg István szavait Isidora. A kuvasz tudja,
hogy mi az a közösség, amelyet védenie kell. Legyen az az esztena,
a tanya vagy a családi ház.
Nem tréfadolog a kuvasztartás
ISTVÁNT A TURISTÁK IS LEFOTÓZTÁK A HÓFEHÉR
KANCAFOGATON BAJORORSZÁGBAN
A jelleme miatt rossz hírét keltik a kuvasznak, ezért sokan nem
merik tartani, mert félnek, hogy megtámadja a saját családját is,
de ez nem igaz. Persze, ha egy láncon van tartva, és hetente egyszer
dobnak neki ételt, akkor megbolondul – meséli a tenyésztő.
Apró István is számos történettel igazolja, hogy a kuvasszal bizony
jobb nem ujjat húzni. Egy kisebb koccanás miatt rendőrök
érkeztek István németországi cégéhez kora reggel, mire a gazda
odaért, a rendőrök falfehéren és elnyűtten támaszkodtak a falnál,
mert a kutyák „leblokkolták” őket a bejárat előtt, és se előre, se
hátra nem moccanhattak, a pisztolyukhoz sem nyúlhattak, egyszerűen
sakkban tartották őket, amíg István nem utasította helyre
a kuvaszokat. Arra is nagyon vigyáznak a kutyák, amiről azt hiszik,
hogy a család tulajdona: egy alkalommal István és felesége rumos
teával kínálta meg a piknikező barátait; a tálat az asszony letette
a földre, Istvánnal pedig csónakba ült, és egy negyedórára kihajózott
a házaspár. Mikor visszaértek, megkérdezték a többieket,
hogy ízlett nekik a tea. Senki nem nyúlhatott hozzá – válaszolták,
mert a kutya nem engedte, hogy merjenek a család edényében
felszolgált italból, de még az autójukba se szállhattak be, mert
„túszul” ejtette őket a kuvasz.
8 2017. november 30.