Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Évek óta bevált szokásom, hogy őszszel<br />
teszek rendet a könyveim és<br />
a folyóirataim között. Leemelem<br />
őket a polcról, kivétel nélkül mindegyiket,<br />
lefújom róluk a port, átrendezgetem<br />
őket. A lexikonokat, szótárakat, szakkönyveket<br />
mindig egymás mellett hagyom,<br />
a szépirodalmi alkotásokat viszont évről<br />
évre áthelyezem a könyvespolcom különböző<br />
részeibe. Az utóbbi néhány<br />
évben idő- és talán türelemhiány<br />
miatt kevesebb szépirodalmat<br />
olvasok, viszont egyre több krimi<br />
került fel a könyvespolcomra, főleg<br />
skandináv krimik és Agatha<br />
Christie-regények.<br />
Az idén fordult velem először<br />
elő, hogy kénytelen voltam az<br />
elmúlt egy évtized alatt összegyűjtött<br />
folyóiratokat egymás<br />
mögé csúsztatni, ugyanis folyamatosan<br />
gyarapodnak, egyszerűen<br />
nincs számukra elegendő<br />
hely. Számos folyóiratszámot<br />
elajándékoztam, volt, amit elküldtem a Magyar<br />
Tanszékre, volt olyan, amit beadtam a<br />
középiskolai könyvtárba, vagy odaajándékoztam<br />
a diákjaimnak, de így is van vagy<br />
háromszáz belőlük a szobámban. Nem<br />
azért csúsztattam őket egymás mögé, mert<br />
nem tartom őket hasznosnak, sőt, ellenkezőleg,<br />
csak ritkábban nyúlok hozzájuk, mint<br />
a könyveimhez.<br />
Az idei könyv- és folyóirat-rendezgetés<br />
közben alaposabban átnéztem néhány már<br />
elfeledett folyóiratszámot. Belelapoztam<br />
egy 2007-es Hídba, megtaláltam a Létünkben<br />
megjelent könyvismertetőimet és a<br />
finnugor népekről írt egyik tanulmányomat,<br />
gyönyörködtem a Hitel különböző<br />
számainak fedőlapjain, és aztán kezembe<br />
kerültek a Nagyvilág című világirodalmi<br />
folyóirat számai is. Mindegyik egyforma,<br />
sötétkék színű, szépen sorjáznak egymás<br />
mellett. A 2009/2-es szám a legrégebbi,<br />
a 2015/6-os az utolsó. A Nagyvilággal valamikor<br />
az egyetemen találkoztam, valószínűleg<br />
valamelyik szemináriumi dolgozat<br />
írása közben, s teljesen elbűvölt. A kortárs<br />
világirodalmi alkotásokat olvasva olyan kultúrák<br />
elevenedtek meg előttem, amelyekkel<br />
ritkán lehet találkozni. Emlékszem egy<br />
egyiptomi szerző novellájára, dél-amerikai<br />
versekre, tadzsik népdalokra... Úgy éreztem,<br />
hogy a Nagyvilágot olvasva kitágul előttem<br />
a világ, s minden egy karnyújtásnyira van,<br />
hozzáférhető, átélhető. 2009-ben, amikor<br />
még abszolvens voltam, el is kezdtem járatni<br />
ezt az időszaki kiadványt. Kezdetben<br />
Czini Zoltán<br />
Ősz, könyv, polc<br />
minden számát meghozattam Szegedről,<br />
később pedig elő is fizettem rá. Mivel határon<br />
túlra túl drága a postaköltség, s azt szintén<br />
az előfizetőnek kell állnia, ezért az egyik<br />
Budapesten élő barátnőm címére érkezett<br />
meg a kiadvány hónapról hónapra. Azóta<br />
is hálás vagyok neki, hogy ezt lehetővé<br />
tette számomra, s bár nem tudta azonnal<br />
eljuttatni hozzám a postaládáját minden<br />
hónapban kibélelő Nagyvilágokat, de annál<br />
nagyobb öröm volt, amikor hazalátogatott<br />
Zentára, s egyszerre három-négy számot<br />
nyomott a kezembe.<br />
A Nagyvilág első száma 1956 októberében<br />
jelent meg, s egészen 2016-ig a világviszonylatban<br />
is kirívóan magas, magyar<br />
nyelven megjelenő irodalmi folyóiratok<br />
számát gazdagította. 1993-tól Fázsy Anikó<br />
volt a főszerkesztője, aki főleg francia nyelvű<br />
alkotásokat fordított s közölt a kiadvány<br />
lapjain, de rajta kívül számos jeles műfordító<br />
publikált a kiadványban. Minden évben<br />
az irodalmi Nobel-díj odaítélésekor szinte<br />
azonnal közöltek néhány szöveget a díjazottól,<br />
több kanonikus szöveg újrafordítását<br />
tűzték ki célul, például a Godot-ra várváét,<br />
valamint a Közönyét is, melyet eredeti,<br />
francia címe alatt folytatásokban közöltek.<br />
Így lett a Közönyből újra Az idegen. Nem<br />
maradhatott el a Szemle rovat sem, melyben<br />
mindig lehetett olvasni érdekfeszítő,<br />
újonnan megjelenő könyvekről. Fázsy Anikó<br />
halálával 2016-ban megszűnt a Nagyvilág.<br />
A hivatalos honlapon egy ideig az volt<br />
olvasható, hogy a megjelenés átmenetileg<br />
szünetel, de már egy jó ideje a honlap sem<br />
érhető el. A Nagyvilág egyik sajnálatos példája<br />
a napjainkban leáldozó folyóirat-kultúrának,<br />
melynek áldozatául esett.<br />
Kezembe került a 2010/8-as szám. Ana<br />
Blandiana román költőnő ősz tematikájú<br />
verseit pillantottam meg, elolvastam őket.<br />
Sajátságos stílusa van, elgondolkodtató, a<br />
természet képei összefonódnak a lassan (el)<br />
irodalom<br />
múló élet képeivel. Az alkudozás, az összezavarodottság,<br />
a megértetlenség, a kívánság,<br />
az elfogadás, a beletörődés mind-mind kiolvasható<br />
az egymás után sorakozó négy<br />
Ana Blandiana-versből. Támadt egy ötletem:<br />
kifénymásoltam a verseket, huszonhét példányban<br />
sokszorosítottam, s órán esszét írattam<br />
a versek kapcsán a negyedikes középiskolásaimmal.<br />
Kíváncsi voltam rá, ők miként<br />
látják a verseket, észreveszik-e a<br />
négy vers közötti szoros összefüggéseket.<br />
Kezdetben nem örültek<br />
a feladatnak, de ha egy tanár tud<br />
motiválni, akkor nem kell jelentős<br />
ellenállásra számítani. Többnyire<br />
átlagos dolgozatok születtek, de<br />
akadt közöttük néhány kiemelkedő,<br />
egyéni meglátásokban<br />
bővelkedő. A végzős középiskolások<br />
már teljesen másként látják<br />
a világot, mint az elsősök, belőlük<br />
szinte bármit ki lehet hozni.<br />
A legjobb esszéket a következő<br />
órán felolvastuk, s mindannyian<br />
csodálkoztunk, hogy milyen sok mindenről<br />
lehet beszélni e néhány vers kapcsán, s hogy<br />
a különböző nézőpontok, még ha ütköznek<br />
is, nem zárják ki egymást. Az ilyen pillanatok<br />
azok, amikor a diák is megérzi, hogy az irodalmi<br />
szövegek nem csak papíron léteznek,<br />
hanem életre tudjuk őket kelteni azáltal,<br />
hogy átéljük őket, beszélgetünk, vitázunk róluk.<br />
És valljuk be, egy irodalomtanár számára<br />
nincs szebb érzés annál, amikor újat tud<br />
megmutatni a diákjainak, s ezt nyitottsággal<br />
fogadják. Ezúttal még azt is kérték, hogy alkalomadtán<br />
ismételjük ezt meg, olvassunk<br />
más, számukra teljesen ismeretlen szerzőktől<br />
szövegeket, akár az újbóli esszéírásban is<br />
benne lennének.<br />
Minden évben ősszel porolom le a könyvespolcomat.<br />
Az idén rájöttem, hogy az időpont<br />
kiválasztása nem véletlen, mivel ilyenkor<br />
még tanévkezdő munkalázban égek, s<br />
ekkor még az ihlet is könnyebben megszáll.<br />
Ehhez viszont nekem is motivációra van<br />
szükségem, amit minden ősszel meglelek<br />
valamelyik újra átlapozott könyvben vagy<br />
folyóiratban. Az idén ez a Nagyvilág volt.<br />
Sajnálattal vettem tudomásul, hogy nagy<br />
valószínűséggel végleg megszűnt.<br />
Czini Zoltán (1985) magyartanár, közíró,<br />
kritikus. Nagybecskereken középiskolai, Kanakon<br />
anyanyelvápoló tanár. Tanulmányokat,<br />
esszéket és kritikákat publikál. Gerold László<br />
(1940 –2016) Vajdasági magyar irodalmi lexikon<br />
(1918—2014) címen kiadott kötetének<br />
munkatársa, több szócikkének szerzője.<br />
<strong>2017.</strong> <strong>november</strong> <strong>30.</strong> 21
Change language