Életigenlők - 2018 ősz
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Pszicho<br />
ÉLETIGENLŐK<br />
tív jelzőkkel azért, mert nincsvagy<br />
túl sok gyereke van,<br />
mert túlsúlyos vagy, mert túl<br />
sovány, csinos vagy slampos.<br />
Tényleg ettől rettegünk<br />
annyira? Ezért kellenek az<br />
álarcok és önmagunk lekicsinylése,<br />
jelentéktelenítése?<br />
Hajlamosak vagyunk csak azt<br />
meghallani, ami a legnagyobb<br />
félelmünk, az ellenkező véleményeket<br />
gyakran meg sem<br />
halljuk. Szép a ruhám? Jól áll<br />
rajtam? – kérdezzük a mellettünk<br />
álló embert, aki azt<br />
feleli: „Igen, jól!”. Te elhiszed?<br />
Gyakran nem, ugye? De ha azt<br />
mondaná: „Nem”? Akkor elhiszed?<br />
Sajnos nagyon gyakran.<br />
Attól, hogy az illetőnek nem<br />
tetszik, az a ruha még állhat<br />
nagyon jól, neked se tetszik<br />
másoké, egyéni stílusod van.<br />
Talán tisztában sem vagyunk<br />
a bennünk rejlő erővel,<br />
bagatellizáljuk a dolgokat, ha<br />
megdicsérnek, legyintünk,<br />
hogy semmiség, holott vért izzadtunk<br />
érte, de úgy gondoljuk<br />
ez tényleg egy semmiség,<br />
bárki képes rá. Nem, lehet,<br />
hogy nem képes. Már ahhoz is<br />
rettentő erő kell, hogy bár testünk,<br />
lelkünk tiltakozik ellene,<br />
mégis fenntartjuk a látszatot.<br />
Szerintem mindez nem<br />
hátrány vagy hiba, hanem<br />
jellem. Bárcsak ne lenne szükség<br />
az álarcokra, de kénytelenek<br />
vagyunk viselni, ám nem<br />
mindegy, hogyan tesszük azt.<br />
Felesleges kérni mindenkitől<br />
az elfogadást, mert olyan nem<br />
lesz, hogy mindenki elfogad<br />
majd. Olyanokkal viszont körbevehetjük<br />
magunkat, akik<br />
úgy fogadnak el, úgy szeretnek,<br />
ahogy vagyunk.<br />
Minden nap szerepeket<br />
öltünk magunkra például:<br />
vezető-beosztott; tanár-diák;<br />
eladó-vásárló; orvos-beteg;<br />
szülő-gyerek és így tovább.<br />
A lényeg, hogy ne próbáljunk<br />
olyat magunkra erőltetni,<br />
ami fizikai kínokat okoz, mert<br />
előbb-utóbb beleroppanunk.<br />
Próbáljunk meg kapaszkodót,<br />
segítséget találni hozzá, vizsgáljuk<br />
meg más szemszögből.<br />
Ítéleteket hozunk első pillantásra<br />
egy névtelen emberről,<br />
akinek maximum a következő<br />
lámpáig emlékszünk az<br />
arcára, nem látunk bele egy<br />
pillanatképpel az életébe, rohanunk<br />
tovább, várnak a napi<br />
rutinok, a megszokott mókuskerék.<br />
Ugyanettől az ítélkezéstől<br />
rettegünk mi is egy arctalan<br />
tömeg részéről, vajon<br />
mit gondolnak rólam mások?<br />
Amit mi róluk egy, maximum<br />
két percig.<br />
Merülj egy percre magadba,<br />
gondold át, te milyen<br />
terheket és álarcokat cipelsz?<br />
Ami pedig a legfontosabb,<br />
ismerd fel, hogy ehhez mekkora<br />
erőd van igazán. Minden<br />
nap csupa kompromisszum,<br />
hol mi vagyunk nyerő helyzetben,<br />
hol hátrányban. Gyakran<br />
53<br />
lenyeljük a békát, igen, és?<br />
Legközelebb jobbak leszünk.<br />
Legyen bizalmunk magunk<br />
felé, fogadjuk el a határainkat,<br />
de feszegessük is azt.<br />
Vannak korlátok, melyek<br />
valósnak tűnnek, de ha közelebbről<br />
megvizsgálod a<br />
problémát, sok esetben felismerheted:<br />
a korlát csak a te<br />
fejedben létezik ilyen-olyan<br />
kifogásokkal. Nem baj, ha nem<br />
tudunk azonosulni vele, de<br />
tartsuk szem előtt, amikor azt<br />
gondoljuk másnak mennyivel<br />
rosszabb nálunk, hogy minden<br />
ember más. A mi problémáink<br />
is lehetnek számunkra<br />
épp akkora súlyok és fájdalmak,<br />
mint egy rosszabb sorsú<br />
társunknak. Emiatt ne legyen<br />
bűntudatunk, mert nekünk<br />
más jutott, a békés együttélés<br />
érdekében mindenki felveszi<br />
az álarcát és erején felül teljesítve<br />
végigcsinál egy újabb<br />
napot.<br />
Helytállni a mindennapokban<br />
épp olyan hősies, mint<br />
egy fantasztikus filmben a f<strong>ősz</strong>ereplő<br />
világmegmentése.<br />
Ökrös Viktória
Change language