ComputerTrends magazin 2024.01.17.

LAJBER
ZOLTÁN
INNOVÁCIÓ
Niklaus Wirthre,
a szoftvertervezés úttörőjére és
a Pascal megalkotójára emlékezünk
89 éves volt a lean szoftverek evangélistája, 9 programozási nyelv és egy operációs
rendszer kidolgozója. Niklaus Wirth svájci informatikus professzor újév napján halt meg,
nagyjából hat héttel 90. születésnapja előtt.
Wirthet méltán ünneplik a Pascal programozási
nyelv megalkotójaként, de ez csak az
egyik lépés volt a fontos nyelvek és kutatási
projektek sorában – a 21655-ös aszteroidát és
egy számítógép-tervezési törvényt is róla neveztek
el. 1984-ben elnyerte az informatikai tudomány
lehető legmagasabb kitüntetését, a Turing-díjat.
Niklaus Emil Wirth a svájci Wintherthurban
született 1934-ben, Szent Valentin napját követő
napon. 1959-ben szerezte meg alapdiplomáját a
zürichi Szövetségi Műszaki Főiskolán (Eidgenössische
Technische Hochschule, Zürich, ETHZ), ahová
később visszatért, és ahonnan fontos kutatásainak
nagy része származik.
Élete során többször is országot váltott – 1960-
ban a kanadai Université Lavalban szerzett mesterdiplomát,
1963-ban pedig a Berkeley-i egyetemen
doktorált – a Berkeley Unix, vagy ahogy általában
ismerik, a BSD hazájában. A következő négy évben
Kaliforniában maradt, a Stanford Egyetem informatika
tanszékének adjunktusaként. Ez idő alatt
dolgozott az első két programozási nyelven: az Euler
1965-ben, a PL/360 pedig 1968-ban jelent meg.
Részben ennek a munkának az eredményeképpen
meghívták az ALGOL programozási nyelv következő
verzióját tervező munkacsoportba, amely az ALGOL
60 verziót volt hivatott leváltani. Sir Tony Hoare brit
informatikussal együtt bemutatta az ALGOL-W nevű
javaslatot. Ezt azonban elutasították, és Adriaan
van Wijngaarden összetettebb javaslatából lett az
ALGOL-68.
Amint azt C. H. Lindsey a History
of ALGOL-68 című írásában leírta,
amikor az ALGOL-W javaslatot elutasították,
Wirth kilépett a bizottságból,
és az 1968. novemberi Algol Bulletin
29-es számában egy erős „zárszót”
írt, amely olyan gyöngyszemeket
tartalmazott, mint például:
„Elővettem az ALGOL-68-ról szóló jelentéstervezetemet
és megmutattam egy egyetemi oktatónak.
Elájult.”
Wirth ekkor fogta a javaslatát, átdolgozta, hogy
valamivel kevésbé legyen kompatibilis az ALGOL-lal,
és 1970-ben Pascal néven kiadta.
Így a Pascal létrejöttének története két,
egymástól eltérő, párhuzamos hatással bír. A
Pascal természetesen nagy sikert aratott és a mai
napig használják. Ennek a történetnek a másik
oldala azonban az, hogy a túlbonyolított ALGOL-68
bukás volt: ahogy az ALGOL-60 Forever oldal
fogalmaz: „Ez a nyelv (Algol 68) teljesen sikertelen
volt Wirth vonalához képest.”
Nem túlzás azt állítani, hogy az ALGOL minden
későbbi programozási nyelvre hatással volt, de a
Wirth távozása után kiadott verzióval a jelentősége
erősen csökkent. Ezzel szemben Wirth saját nyelvei
sikeresek voltak a kutatásban és a kereskedelemben
is – a Delphi még mindig kapható,
a Free Pascal projekt pedig most
adta ki a keresztplatformos Lazarus
IDE 3.0-s verzióját. Az ALGOL-68
bonyolultsága azonban megnyitotta a
lehetőségeket az újabb, egyszerűbb
nyelvek, például a C, a Simula-67 és
utódaik, a C++, valamint számos, ezekben megvalósított
más nyelvek és operációs rendszerek előtt.
A rivális ALGOL-javaslatok vezetői közötti
kapcsolatra utalhat az a mód, ahogyan Van Wijngaarden
bemutatta Wirthet a színpadon az International
Federation for Information Processing
kongresszusán 1965-ben. Elmondott egy viccet,
amely híressé vált:
„Míg az európaiak általában helyesen mondják ki
a nevét („Nick-louse Veert”), az amerikaiak mindig
„Nickel’s Worth”-nek ejtik. Ez azt jelenti, hogy az
európaiak a nevén szólítják, az amerikaiak viszont az
értékén.” (szerk: Pascal egyik koncepciója, hogy az
eljárásoknak a paraméter átadás lehet érték szerint
vagy cím szerint. Előtte inkább csak a cím szerinti
átadás volt elterjedt.)
38 | ComputerTrends | 2024. január