disszertáció - ELTE BTK disszertációk

mitológiafelfogását. Először is újra egy rendszertani jellegű kérdés merül fel. Schelling
ugyanis előadásaiban tulajdonképpen előbb egy "istentant" alkot meg, mégpedig az
antik istenalakokat az abszolútumból származtatva le, majd ebből vezeti le a mitológiát,
mely megfogalmazása szerint az istenekről szóló költemények egésze (das Ganze der
Götterdichtungen). 25 Ez pedig fontos következményekkel jár a mítosz- és műértelmezés
tekintetében. Schelling ugyanis ezáltal egyrészt korlátozza a mitológia körét, másrészt
az isteneket némiképp függetleníti azoktól a történetektől, melyeknek főszereplői. Ha az
isteneket reálisan tekintett ideáknak fogjuk fel, mely ideák önálló univerzumok az
abszolútumban és - Spinoza gondolatait idézve - különösségükben is ennek lényegét
fejezik ki, 26 akkor problematikusnak tűnhet e világok utólagos beillesztése a mitikus
történésekbe. Mindazonáltal úgy vélem, Schelling elméletének egyik legizgalmasabb
része az antik istenek ezen "világszerűségének" felismerése. 27 Az istenek identitásának
ilyen felfogása ugyanis elvezethet a mitikus időbeliség és történetiség, illetve az
istenalakok narrativitásának mélyebb megértése felé. Az istenalakok és a mitológia
szimbolikus értelmezése, a mitológia totalitása és példaszerűsége pedig a schellingi
mítoszfelfogás leglényegesebb pontjait jelentik, melyeknek ezért szintén külön
figyelmet szentelünk.
A következő probléma az így körvonalazódó mitológiainterpretáció és a görög
művészet esztétikai megközelítésének összefüggése. Miután e művészetfilozófia
részben mitológiafilozófia is, és ez utóbbiból van kibontva, az antik művészet a maga
történeti konkrétságában és a műalkotások a saját létükben e kibontás felől
értelmeződnek. Kérdésünk megint csak az egyes és általános viszonyára vonatkozik,
tudniillik hogy megőrződik-e avagy sem ennek során a mű önnön világa vagy éppen
sajátos jelentésköre. Persze a görög művészet példaértékűsége, bármennyire integrálódik
is e művészet a rendszer egészébe, azért mégiscsak részben az egyes műalkotásokkal
való találkozásokból ered, mely találkozásokat ugyanakkor a különféle hagyományok
nagymértékben befolyásolhatták. Schelling mitológiafelfogásának lehetséges
25 37. §
26 PhK 216-219 (94-96. o.): 25-28. §
27 A kifejezést Kerényitől kölcsönzöm, aki például Hermés, a lélekvezető című írásában is használja. (in:
Mi a mitológia? Tanulmányok a homérosi himnuszokhoz, Szépirodalmi, Budapest, 1988, 92. o.) Érdemes
megjegyezni, hogy Kerényi itt éppen annak a Karl Philipp Moritznak a szövegét idézi Hermész kapcsán,
aki Schellingre is hatással volt. (Ld. K. Ph. Moritz: Götterlehre oder Mythologische Dichtungen der
Alten, Insel-Verlag Anton Kippenberg, Leipzig, 1989, S. 118-119)
12