disszertáció - ELTE BTK disszertációk

ideálisban való bemutatás a konstrukció, s mivel a filozófia nem más, mint a
totalitásában szemlélt univerzum, vagyis az abszolútum, az Isten hű képe, 85 ezért a
művészet filozófiája tulajdonképpen az univerzum, az abszolútum konstrukciója, vagyis
bemutatása az ideálisban a művészet alakjában. 86 Az abszolútum, az egyetlen átfogó
realitás különböző ideális meghatározások, azaz potenciafokok szerint tételezhető,
úgymint természet, történelem és művészet. 87 Ez utóbbi azért a legmagasabb
potenciafok, mert maga is a szellem műve, vagyis ábrázolás, mégpedig a valóságos
dolgok ősmintaképeinek (Urbild) ábrázolása. 88 Ily módon a művészet és a filozófia egy
szintre kerül, a különbség az, hogy a filozófia az ősmintaképben (Urbild) ábrázolja az
abszolútumot és az ősmintaképeket, a művészet pedig a képmásban (Gegenbild), vagyis
objektívvé vált formában. 89 Így a művészet is végigjárja a reális szférában azokat a
fokokat, melyeket a filozófia az ideálisban. Vagyis a művészet is ábrázolja az
abszolútumot, az univerzumot mint természetet és mint történelmet is. Értelmezésem
szerint az előbbi a görög, az utóbbi a keresztény mitológia és művészet jellemzője. 90
Sőt, a művészet tulajdonképpen önmagát is ábrázolja mint potenciafokot, Schelling erre
hozza fel példának Niobé és Prométheusz alakját. 91
Filozófia és művészet hasonlósága és különbsége megragadható abban is, hogy
az előbbi számára az abszolútum az igazság ősmintaképét jelenti, az utóbbi számára a
szépségét. 92 Éppen ezért a művészet filozófiája által eljuthatunk minden szépség
mintaképének szemléletéhez, vagyis a műalkotás tevékeny, intellektuális szemléletében
az univerzum szépségének szemléletéhez. 93
85 PhK 194 (73. o.)
86 PhK 196 (75. o.)
87 Észre kell vennünk, hogy e felosztásból következne egy önálló történelemfilozófia megalkotása.
Schelling e korszakban ilyet nem írt, de a Filozófiai vizsgálódások az emberi szabadság lényegéről (1809)
vagy a Világkorszakok (Die Weltalter, 1810-től dolgozott rajta) akár tekinthetőek e terv megvalósításának
is, ám újfajta alapokon.
88 PhK 197 (76. o.)
89 Uo.
90 42. §, PhK 255 (131. o.) Fontosnak tartom már itt megjegyezni, hogy az antikvitás és a kereszténység
(ill. modernitás) ellentéte a műben identitásfilozófiai perspektívából alapozódik meg, majd később
történelemfilozófiailag tematizálódik.
91 131. §, PhK 453 (317. o.)
92 PhK 198 (77. o.)
93 PhK 192 és 186-187 (71. o. és 66-67. o.) Lukács György A heidelbergi művészetfilozófia és esztétika
lapjain bírálja a szépség és az esztétikum ilyesfajta transzcendálását, és az esztétikai eszme
eldologiasításáról beszél. Úgy vélem azonban, hogy Schelling a konkrét esztétikai tárgyiságot másképp
érti, mint a fiatal Lukács itt Kantot követő gondolatmenete. Érdekesnek tartom ama megjegyzését is,
miszerint a konstrukció filozófiai eszméje Plótinosznál és Schellingél az intelligibilis világegyetem
32