disszertáció - ELTE BTK disszertációk

istenek erkölcsön kívülisége megbontja az ideák kezdeti egységét. Ez kihat a művészet
további értelmezésére, mégpedig úgy, hogy ezek után benne az erkölcsi vonatkozás
háttérbe szorul. Pontosabban fogalmazva, talán az erkölcsiség hiányának is betudható
az, hogy be kell vonnia a kereszténységet a művészet világának tárgyalásába, két
korszakra bontva ezáltal történetét. 140 Viszont a kereszténység mitológiájához már nem
teljesen illeszkednek a görögségéről elmondottak, hiszen a kettő istenképe bizonyos
pontokon jelentősen eltér egymástól. Az univerzumot mint természetet ábrázoló görög
mitológia és művészet tehát az erkölcsi vonatkozás tekintetében is a világot történelmi-
etikai szempontból megjelenítő kereszténységre utal.
Nézzünk egy másik szempontot. A rendszerből, mely szerint a művészet
reálisan, istenekben szemléli a filozófia ideáit, s az abszolútumot a képmásban
ábrázolja, még nem következik, hogy ezt emberi alakban kell tennie. Viszont a görög
istenek antropomorfizmusából az következik, hogy a művészetnek általában legfőbb
feladata és lényege az emberi alak ábrázolása lesz. Ez kifejezetten megjelenik a
plasztikus művészetek csúcsán, a szobrászatban. 141 Schelling itt kifejti, hogy a plasztikus
műalkotás az univerzum képe és ez legtökéletesebb formában az emberi alak által
történik, mivel ez az alak szimbolikus jelentése révén a világegyetemet fejezi ki. A
görög mitológia bevonása tehát azt eredményezi, hogy a képzőművészet a maga
beteljesülését az istent emberi alakban ábrázoló szoborban nyeri el. 142 Mindez azt sejteti,
hogy tulajdonképpen ismét egy "alternatív művészetfilozófiával" állunk szemben, mely
az antik mitológia speciális jellemvonásaiból ered.
Összegezve az eddigieket, azt mondhatjuk, hogy Schelling szövege legalább
három szinten olvasható és ennek megfelelően három művészetfilozófiát takar, melyek
természetesen részlegesen átfedik egymást. Az első az identitásfilozófiai rendszerből
ered, a második a (görög) mitológia sajátosságaiból, a harmadik pedig a konkrét
művekre való utalások szintjén. Mindez abból következik, hogy a mitológia általában,
140 P. Szondi utal arra, hogy itt kettős művészettörténetről van szó. Vannak egyfelől a művészet koronkénti
szükségszerű megjelenései, másfelől a kortól függő pusztán formális ellentétek, mint amilyen az antik és
modern művészeté. (ld. PhK 199 f. /78. sk. o./) Szerinte a hegelivel összevetve a schellingi
történelemkoncepció problematikus, mivel nem egészen szervesül az előadásokba. Ld. Szondi i. m. S. 223
f. A Művészetfilozófia ennyiben örökli a művészet és a történelem viszonyának problematikáját a
transzcendentális rendszerből. Vö. Jacobs i. m. S. 206
141 122-123. §, PhK 430 ff. (296. skk. o.)
142 Itt ismét kínálkozik a Hegellel való párhuzam. A szellem fenomenológiájában (i. m. S. 516, ill. 360. o.),
majd később a művészetfilozófiai előadásokban is (i. m. 288. o.) megjelenik ez a gondolat.
48