disszertáció - ELTE BTK disszertációk

művészet konkrét alakzatainak elemzésével. Ugyanis míg az első szakasz a schellingi
idealizmus azonosságfilozófiai formáját foglalja magába, addig a második szakasz
esztétikai mítoszinterpretációját tartalmazza, mely a klasszicista és romantikus
mítoszfelfogás hagyományába illeszkedik. A harmadik szakaszban ehhez járul a
zseniesztétika, illetve Kant és Schiller gondolatainak öröksége, a negyedik szakasz
pedig Winckelmann klasszicizáló művészettörténetére és elméletére éppúgy
támaszkodik, mint a weimari klasszika vagy a Schlegel-fivérek poétikájára.
Megállapíthatjuk tehát ismét, hogy Schelling különböző gondolati források felől közelít
a művészet s a mitológia jelenségéhez, s ez azt eredményezi, hogy előadásainak
egységei viszonylag nagyfokú önállósággal bírnak. Álláspontom szerint a bizonyos
mértékű eldolgozatlanság mellett és mögött érdekes gondolati kísérletek rejlenek, s ez a
tény előadásainak többszintű olvasását teszi szükségessé.
A fenti általános áttekintés után a fejezet hátralévő részében először szemügyre
vesszük az identitásfilozófiai rendszer alapzatát (első szakasz), majd ezt összevetjük A
transzcendentális idealizmus rendszerének megközelítésmódjával, illetve néhány olyan
mű idevágó passzusával, melyek a Művészetfilozófiával egy időben keletkeztek és
érintik a művészet problémakörét. Ezután pedig az identitásfilozófiai rendszer
alapzatának és a további szakaszokban kifejtett mitológia- és művészetfilozófiának a
viszonyát vizsgáljuk meg.
Ha az első szakaszra tekintünk, láthatjuk, hogy ennek témája az abszolútum, az
univerzum és a művészet viszonya általában. Ezek tárgyalása magába foglalja az
istentant, a reális világ tanát avagy a természettant, az ideális világ tanát, és a művészet
általános tanát avagy a szépségtant. A szakasz Isten avagy az abszolútum tanával
kezdődik (1-7. §). Az abszolútum felfogható úgy, mint tiszta realitás és idealitás, illetve
e kettő abszolút azonossága. Isten ideája, lényege nem más, mint létezése,
egzisztenciája, vagyis Isten önmaga végtelen affirmációja. 97 Továbbá az istenség
örökkévaló és abszolút totalitás, mely mindent magába foglal, e mindenségben minden
lehetőség egyben valóság is. 98 Benne gondolkodás és lét, szabadság és szükségszerűség
abszolút egységben van. 99 Az abszolútum tanára épül elsőként a reális világ tana (8-11.
97 1-2. §. Mint látható, Schelling beépíti rendszerébe az ún. ontológiai istenérvet.
98 3-5. §
99 6. §
34