disszertáció - ELTE BTK disszertációk

fontosságát az adja, hogy e két utóbbi isten szembeállítása megfeleltethető az egész
schellingi rendszer ontológiai bázisával, illetve, hogy e leírás a homéroszi alvilág-
elképzelés sajátos parafrázisának tekinthető. Kérdés az, hogy miként egyeztethető össze
a schellingi kiindulópont platonikus volta az érzéki világ teljes valóságosságát
megjelenítő homéroszival? Reflektál-e Schelling arra, hogy saját filozófiai látásmódja
miként viszonyul az általa újrakonstruált mitológia látásmódjával?
Sokatmondó továbbá a 42. § azon kijelentése, miszerint a mitológia és
Homérosz egyet jelent, még ha e vélemény az antikvitás ítéletét tükrözi is vissza. 39
Ebből ugyanis a sajátosan homéroszi istenfelfogás rendszerbe emelése következik, s ez
kihat az isteni létmód értelmezésére. Ennek kapcsán meg kell vizsgálnunk magának a
homéroszi nézőpontnak a schellingi elemzését, különös tekintettel az istenek idea-
szerűsége és a vizualitás kapcsolatára, mely a látásnak és láthatóságnak a léttel való
összekötésére alapozódik. Úgy vélem, hogy Schelling tézise az istenek ideaszerűségéről,
noha Platón nyomdokain halad, mégis részben a homéroszi epikus világlátásnak a
filozófia közegébe való átültetésének eredménye. Jelentés és lét egysége az istenek
esetében, s az egész mitológia szimbolikus értelmezése ezen összekötés felől nyer
értelmet.
Mint korábban utaltunk rá, a mitológia interpretációja összefügg a műalkotás
létének értelmezésével. Ehhez most azt tehetjük hozzá, hogy az egyes művek e
megközelítés által részeivé válnak egy mindent átfogó műalkotásnak s így
tulajdonképpen csak annyiban műalkotások, amennyiben eme totalitás részei. 40 Ha tehát
az istenek önálló világok, történeteik pedig világok viszonyba lépése, mely végül
mitológiává, vagyis "világok világá"-vá áll össze, akkor ennek esztétikai hozadéka is
van. A műalkotás, mely istenalakokat vagy mítoszokat jelenít meg, egyfelől maga is
világszerűvé válik, saját világra tesz szert, másfelől elveszíti szigorú értelemben vett
egyediségét. Kérdés mármost, hogy milyen kapcsolat van ezen elgondolás és például a
görög szobrászat ténylegesen fennmaradt művei által nyert tapasztalat között. 41 Vajon az
39 PhK 244 (120. o.)
40 Ld. 21. §. Hasonló gondolatot fogalmaz meg Ludovico (Schelling?) Friedrich Schlegelnél: "a régi
poézis egyetlen, oszthatatlan, teljes költemény" (ld. F. Schlegel: Beszélgetés a költészetről. A mitológiáról
/1800/, in: A. W. és F. Schlegel: Válogatott esztétikai írások, Gondolat, Budapest, 1980, 357. o., ford.:
Tandori Dezső)
41 Egyelőre csak azt említeném meg, hogy természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Schelling
korában még sokkal kevesebb görög képzőművészeti emléket ismertek, mint ma, másfelől annak
16