disszertáció - ELTE BTK disszertációk

annál, hiszen a valóságos mellett az összes lehetőséget is magába foglalja. 53 Ily módon
igazi értelemben vett univerzalitás is, mintegy "az összes lehetséges világ" foglalata.
Ebből következően a múltat, a jelent s a jövőt is tartalmazza, mégpedig úgy, hogy benne
ezek egyek, vagyis a mitológia saját ideje egyfajta ősidő, ám ez itt nem ősrégi időt
jelent, hanem az idő ősét, eredetét. Tehát nem az a lényeges, hogy létezett-e valaha is,
inkább úgy kell tekintenünk, mint ami mindig jelen lehet. Ám e mitológiai
örökkévalóság a történetiség felől tekintve egy adott korban jelent meg, s
példaszerűségében egy adott kultúra, a görögség életében tárult fel. Hogyan tudjuk e
viszonyt értelmezni? Miképpen illeszthető be az antik mitológia történelemfilozófiai
sémába, azt időtlen-időfeletti az időbelibe? Vajon a történeti távolság tudatával szemlélt
antikvitás - habár szerepe jelentősen felértékelődik a mitológiában puszta meséket vagy
pogány tévképzeteket látó értékelésekkel összehasonlítva - egyúttal nem halott
antikvitás? S végül: milyen művészetfilozófiai hozadéka van a történetfilozófiai
horizont megjelenésének?
Evvel összefügg második kérdésünk, mely az antik kultúra alkonyára és
kereszténységhez fűződő viszonyára vonatkozik. Bár Schelling e korszakában a
pogányság még nagyobb önállósággal bír, mint kései mitológiafilozófiájában, a
kereszténységgel szembeállítva és vele együtt az univerzum két egyenértékű látásmódját
takarja, ám maga az ellentét részben történeti megközelítésből fakad, s ez a keresztény
látásmód preferálását jelenti bizonyos mértékben. Míg ugyanis a görög mitológia az
univerzumnak mint természetnek a szemlélete, addig a keresztény mitológia ennek mint
történelemnek, mint a gondviselés világának szemlélete. 54 Viszont az antikvitás halála
ugyanakkor szemléletmódjának történeti végét is jelenti, s a természettől való
elszakadás történeti esemény lesz. "Akkor a régi istenek elveszítették erejüket, a
jóshelyek elhallgattak, az ünnepek elnémultak" és "Görögország szépsége a múlté
lett". 55 Schelling értelmezésében e hanyatlás egyúttal a Homéroszt követő korban
magában a görögségen belül felbukkanó és onnantól benne munkálkodó,
mitológiaellenes tendenciák eredménye. E tendenciákat a végtelenség mozzanata fogja
egybe, s a tragédiában vagy a lírában éppúgy megnyilatkozik, mint a misztériumokban,
53 40. §
54 PhK 255 (131. o.)
55 PhK 257 ill. 255 (133. ill. 131. o.)
22