disszertáció - ELTE BTK disszertációk

olümpiai Zeusz-szobrának is. 43 Viszont történeti fejlődésük eltérő ütemére is a legjobb
példa ez, hiszen a két alkotást körülbelül háromszáz év választja el egymástól. Ezen
kívül számolnunk kell a művészeti közegének, anyagának karakterével is, mivel ez
előfeltétele az isteni megjelenésének. Lessing a Laokoónban rámutatott a költészet és a
képzőművészet saját törvényszerűségeire az ábrázolásban, s mindez kihat a mitológia
feldolgozására is. A szobor és a festmény - bár ez utóbbiról keveset tudunk - olyat és
úgy tud felmutatni az isteniből, amire a költészet nem képes és viszont. Kérdés, hogy
Schelling mennyiben vet számot ezzel. Gondolatmenete szerint a reális világ egésze,
eredetét illetően, egyfajta beszéd és ebből következően a művészeti világ reális oldala,
vagyis a képzőművészet nem más, mint a kimondott szó (das gesprochene Wort), mely
Niobéhez hasonlóan halottá merevedett. 44 A mitológia pedig eredendően éppen azért
költemény, mert Isten mondódó szavának (das sprechende Wort), a logosznak ez a
legadekvátabb közege. E nagy jelentőségű gondolat tehát eleve megszabja azt a pályát,
amin a művészet értelmezése haladhat. A képzőművészet ugyanis olyan elmúltság-
jelleggel ruházódik fel, ami a görögöknek valóban a halál alakjában mutatkozott meg.
De vajon eltűnhet-e az élet a képből, a szoborból vagy az épületből?
Szintén ez a fejezet tárgyalná a Kunst és a Poesie alfajainak sajátos esztétikáját
és teológiáját is. Elsőként kínálkozó probléma az, hogy Schelling - a görög felfogástól
eltávolodva - a zenét a képzőművészetek között helyezi el. Ez az önmagában véve
izgalmas kísérlet a zenét - melynek antik formájáról egyébként ismereteink még
szűkösebbek, mint a festészetről - kioldja abból a szerves összefüggésből, melybe a
költészettel együtt volt beágyazva, s amely a poiészisz világát alkotta. Mindezt csak
olyképpen tehette meg, hogy a hallható zenét, püthagoreus és platóni hagyományt
követve, az elgondolhatóra, az aritmetikai viszonyokra vezette vissza. Így viszont
háttérbe szorul a zene érzéki oldala, mely a nem leírt, hanem előadott költői művek nagy
részének velejárója volt. A következő kérdés a festészetet érinti. Ez a művészet a
43 Ld. pl. Sztrabón VIII. 3, 30 (ld. Geógraphika, Gondolat, Budapest, 1977, 381-382. o.) Vö. J. G.
Herder: Kalligone (Hermann Böhlaus Nachfolger, Weimar, 1955, S. 141) Herder itt általában a költészet
elsőbbségéről értekezik a képzőművészettel szemben a görög istenábrázolás tekintetében. A Plastik-ban
viszont a testszerű, tapintható igazság (tastbare Wahrheit) fogalmának bevezetésével közelít a kérdéshez.
Ld. Johann Gottfried Herder: Plastik. Einige Wahrnehmungen über Form und Gestalt aus Pygmalions
bildendem Traume (1770 ill. 1778) (in: Werke Bd. II: Herder und die Anthropologie der Aufklärung, Carl
Hanser, München - Wien, 1987, S. 472 ff., S. 502)
44 Ld. 73. §, PhK 312 (184. o.)
18