disszertáció - ELTE BTK disszertációk

szempontból is fontosak, hogy a szépséget összekapcsolják az antik istenek alakjával, s
ebben a Művészetfilozófiával mutatnak rokonságot.
Még egy pontot tisztáznunk kell, mégpedig a művészet és a filozófia
megváltozott viszonyát. A Rendszerben a művészet volt a csúcspont, az abszolútum
igazi szemléleti formája, s a filozófiának is őt kellett követnie. Az
azonosságrendszerben a viszony megváltozik, a filozófia a művészet mellé lép, illetve
bizonyos tekintetben elsőbbségre tesz szert vele szemben. 117 A Művészetfilozófiában
ugyanis a művészet már csak egyik ábrázolásformája az abszolútumnak, vagyis érdekes
módon Schelling éppen a művészet elmélyültebb filozófiai tárgyalásában adja fel a
művészet abszolút kitüntetettségének gondolatát. 118 A filozófia felértékelődése pedig,
mint láttuk, azt jelenti, hogy benne tudomány, erkölcs, vallás és művészet egységet
alkotnak, vagyis szerepe hasonlóvá vált a transzcendentális rendszerben említett
egyetemes poézis szerepével. 119 Az ahhoz való visszatérés feltétele ott az új mitológia
létrejötte volt. Mivel itt, a Művészetfilozófiában a filozófiának a poézisbe való
visszaolvadásának gondolata eltűnik, ezért természetesen az új mitológia szerepe is
átértékelődik. Minderre a hatodik fejezetben visszatérünk.
A zseni fogalmának megváltozása maga után vonja egyrészt a művészbe és a
tényleges művészetbe vetett hit bizonyos mérvű csökkenését. Másrészt pedig, ezek
tevékenységét tulajdonképpen most már csak a filozófia értheti meg, illetve irányíthatja
az ősforráshoz. 120 Az Előadások az akadémiai stúdium módszeréről így szól erről: A
művészet, "bár maga is teljesen abszolút, bár a realitásnak és az idealitásnak a tökéletes
eggyéképződése, mégis úgy viszonyul a filozófiához, mint a realitás az idealitáshoz. [...]
Ez az oka annak, hogy a művészet belső világába tudományosan semmiféle értelem nem
hatolhat mélyebben, mint a filozófia értelme, sőt, a filozófus a művészet lényegében
tisztábban képes látni, mint maga a művész. Amennyiben az ideális mindig a reális
magasabb rendű reflexiója, annyiban a filozófusban szükségszerűen egy még magasabb
117 Bár, mint arra Peter Szondi utal, Schellingnél nincs szó a filozófia olyan mérvű előnyben részesítéséről,
mint Hegelnél. Ld. Szondi i. m. S. 222
118 Vö. Bacsó Béla: A művészet és a lét gondolása. Schelling művészetfilozófiájáról (in: Határpontok, T-
Twins - Lukács Archívum, Budapest, 1994, 44. o.) Ld. még ehhez Ernst Behler: Natur und Kunst in der
frühromantischen Theorie des Schönen (in: Athenäum - Jahrbuch für Romantik 1992, Ferdinand
Schöning, Paderborn - München - Wien - Zürich, S. 26 f.)
119 Vö. Vorlesungen über die Methode des akademischen Studiums id. kiadás S. 301 f. (858. o.)
120 Ld. PhK 188 f. (68. sk. o.)
40