disszertáció - ELTE BTK disszertációk

I. Módszertani kérdések: a rendszer és a kifejtés
"egyedül a szépnek jutott osztályrészül, hogy a leginkább
szembetűnő és szeretetre méltó legyen" 61
Ahhoz, hogy megértsük Schelling rendszeralkotását és benne a művészet helyét,
röviden át kell tekintenünk a művészetfilozófiai előadások transzcendentálfilozófiai
előzményét. A Művészetfilozófia ugyanis részben arra a bázisra épül, melyet A
transzcendentális idealizmus rendszere dolgozott ki, bár az alapzat a két műben
bizonyos pontokon eltér egymástól, és ennek is figyelmet kell szentelnünk majd. 62
1. A művészet helye a transzcendentális idealizmus rendszerében
A Rendszer bevezetőjében a szerző kifejti, hogy a művészet filozófiája az egész
transzcendentális filozófia betetőzése. A transzcendentális filozófia a tudást, mely a
szubjektív és az objektív azonossága, a szubjektívből kiindulva éri el, s mivel ez az
azonosság egyúttal a tudás és tárgya közti azonosság, így a transzcendentális tudás
tulajdonképpen a tudás tudása. 63 A szubjektum ugyanis, miközben belső
tevékenységével létrehozza az objektumot, szemléli is önmagát, s ennek az
önszemléletnek fokozatai képezik az azonosság egyre magasabb szintjeit. Az egész
rendszer ennek megfelelően e potenciák szerint épül fel. Fichte nyomán Schelling a
szubjektum, az intelligencia e nem empirikus (ön)szemléletét intellektuális szemléletnek
(intellektuelle Anschauung) nevezi, melynek legmagasabb foka az esztétikai szemlélet. 64
A tudatos és öntudatlan tökéletes azonossága a szubjektumban tehát az esztétikai
tevékenység által valósul meg. Míg a természet, az objektumok reális világa jelenti a
tudatos és öntudatlan azonosságát a tudatosság nélkül, addig a művészet ideális világa a
61 Platón: Phaidrosz 250 d - e (Kövendi Dénes fordítása).
62 Pontosabban szólva a művészet mindvégig fontos szerepet játszott a jénai (1798-1803) és a würzburgi
korszakban (1803-1806), így tulajdonképpen a művészetfilozófiai előadások időszaka összeköti A
transzcendentális idealizmus rendszere (továbbiakban: Rendszer) előtti fázist (Naturphilosophie) az ezt
követővel (Identitätsphilosophie). Ld. erről Peter Szondi: Antike und Moderne in der Ästhetik der
Goethezeit (in: Poetik und Geschichtsphilosophie I., Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1974, S. 220). Vö.
Allwohn i. m. S. 27
63 I. m. S. 413 (42. o.)
64 S. 419 f. (49-50. o.)
26