disszertáció - ELTE BTK disszertációk

A harmadik fejezet a mitológia és az istenek viszonyának kérdését járja körül a
konkrét istenvilágot tekintve. Érdemes szemügyre venni azokat a mítoszokat illetve
mítoszvariánsokat, melyeket bevon vizsgálódásába, hiszen ezek megválasztásának elve
sok esetben elárulja az interpretáció irányultságát. Természetesen az egyes mitologémák
és a mitológia egészének kapcsolata is figyelemre méltó, mivel e kettő értelmezése
kölcsönhatásban áll egymással, így nemcsak a mitológia egésze határozza meg a
kiválogatott mítoszok szerepét, hanem fordítva is így van, tudniillik e példák révén
formálódhat ki a teljes mitológia értelme. Kérdés, hogy az így kirajzolódó görög
mitológia fedésben van-e a kiinduló általános mítoszkoncepcióval, illetve milyen a
viszonya a mitológia általunk ismert sokrétűségéhez. Külön elemzést igényel az egyes
istenfigurák alakja és kölcsönviszonyaik felvázolása. Schelling bizonyos istenekre
koncentrál, pontosabban ezen istenek meghatározott megjelenési formáira, aspektusaira,
míg másokat háttérbe szorít, vagy nem említ. Természetesen nem mitológiai kézikönyv
szerkesztésére vállalkozott és ilyesfajta teljesség igénye itt nem is merülhet fel.
Szeretnék ezen kívül kitérni a szöveg sorsfogalmára éppúgy, mint a káoszéra, mivel az e
fogalmak által jelöltek többféle szereppel is fel vannak ruházva, s ezek viszonya
tisztázást igényel.
Hogy mindez világossá váljék, ahhoz nagy figyelemmel kell odafordulnunk a
preolümposzi és olümposzi világ szembeállításához, illetve ez utóbbi sajátos schellingi
sémájához. Először is fontos gondolat a sötét háttérből a fény birodalmába kiemelkedő,
körülhatárolt és felismerhető istenalakoknak (Göttergestalten) az éjszakai oldaltól való
megkülönböztetése. E teogóniai mozzanat ugyanis egyben a szépség genezise, mivel a
szépség csak e formát öltés révén létezhet. 34 Ily módon megpillanthatjuk a művészet
világának létrejöttét, azaz mintegy mitikus őstörténetét is. Ez azért különösen izgalmas,
mert a görög művészet ideáltipikussága így végső soron a mitológiai folyamatban
alapozódik meg. Ennek a folyamatnak elképzelhető, hogy volt vallástörténeti
párhuzama, vagyis hogy az olümposziak uralma, s az ezen uralmat rögzítő homéroszi
világlátás egy - a régi hittel harcot folytató és végül győzedelmeskedő - új hit
megfelelője. Viszont ha a görögség mitologikus tudata felől szemléljük a dolgot -
reprezentatív műveit, illetve a schellingi felfogást ért hatásokat és a kortársaknál található párhuzamos
megközelítéseket.
34 Ld. pl. 30. § PhK 222-223 (100. o.)
14