disszertáció - ELTE BTK disszertációk

Annyit mindenesetre már most megállapíthatunk, hogy Schelling gondolatmenete
művészettörténeti és művészetelmélet-történeti szempontból is különféle felfogások
elegyítése.
A Rendszer művészetfilozófiai része magába foglal legalább még egy negyedik
elemet is, méghozzá az egyetemes poézis és a hozzá kapcsolódó új mitológia
programjának romantikus gondolatát. Schelling kifejti, hogy a filozófia és a
tudományok végső célja az egyetemes poézisben való feloldódás, vagyis önmaguk
elkülönültségének megszüntetése. 80 Ugyanis csak a művészetben és a poézisben válhat
általános érvényűvé, objektívvé az a szemlélet, mely a filozófusban szubjektíven, és
benne is csak a filozofálás közben található meg. E visszatéréshez szükséges egy új
mitológia, hiszen a mitológia képezi az átmenetet, a közbülső tagot a poézis és a
filozófia közt. E mitológiának egyrészt egyetemesnek kell lennie, vagyis az egész
emberi nem alkotásának, másrészt magába kell foglalnia a filozófia s a tudományok
felismeréseit is. 81 E felfogás szerint a zseni művészete mintegy megelőlegezi e
jövendőbeli állapotot, az egyes művek pedig a majdani mindent átfogó egésznek a
darabjai. Ez viszont azt is jelenti, hogy az egyes mű egyszerre egy zárt egész, önálló
világgal és ugyanakkor egy tágabb összefüggés része. Ez kihathat időbeli létére is.
Hiszen egyfelől minden műalkotás saját korában jön létre és tesz szert történeti
létezésre, másfelől tulajdonképpen az igazi mű a jövő része is, már születésekor
hozzátartozik egy másik világkorszakhoz. Kérdés persze, hogy a műalkotás ilyesfajta
idealitásában rejlik-e valami tartalmi vonatkozás vagy sem. A transzcendentális
idealizmus rendszere a művészet rendszerbeli helyét adja meg és kimondja
szemléletmódjának kitüntetettségét, ám a művészet "anyagáról" nem beszél, miként
konkrét művekről sem. Mindezekről a Művészetfilozófiában olvashatunk.
2. A művészetfilozófiai rendszer
80 S. 696 ff. (403. skk. o.). Vö. Hinrich Knittermeyer: Schelling und die romantische Schule (Ernst
Reinhardt, München, 1929, S. 232 f.) A szerző utal a filozófia és a poézis egysége kapcsán Novalis
hasonló elképzeléseire is. (i. m. S. 246 ff.)
81 Itt újra utalhatunk a Rendszerprogramra, mely az új mitológiát az ész mitológiájának (Mythologie der
Vernunft) nevezi, mitológia és filozófia kölcsönös áthatását követelve. Ld. i. m. S. 236 (812. o.)
30