KARIN SLAUGHTER

Kétszer megpróbálta ellenőrizni, hány iskolás van Braddel, de ebben a káoszban és
golyózáporban sehogy sem tudta összeszámolni őket. Eszelősen kutatott Jeffrey után.
Öt méterrel odébb pillantotta meg, épp a fegyverét töltötte újra. Összekapcsolódott a tekintetük,
de ebben a pillanatban hatalmas erő lökte hátra Jeffrey vállát, és a férfi az íróasztaloknak
zuhant. Egy cserepes virág pottyant a földre, a kaspó ezer darabra tört.
Jeffrey elterült a földön, néhányszor megrándult, lábával kirúgott, aztán mozdulatlan
maradt. Így, hogy Jeffrey találatot kapott, úgy tűnt, mindennek vége. Sara a legközelebbi
íróasztal alá iszkolt be, füle csengett a fegyverropogástól. Csönd borult a teremre,
csak Marla sikoltozott, szirénaként trillázva.
– Úristen – suttogta Sara, s az őrület határán kémlelt kifelé az íróasztal alól. A
recepcióspult fölött látta meg Smitht, aki mindkét kezében fegyverrel fürkészte a helyiséget,
azt lesve, hol lát mozgást. A másik fiatal fickó mellette állt, és gépkarabélyt szegezett
a bejárati ajtó irányába. Smith a kabátja alatt golyóálló mellényt viselt, és még két
pisztoly lógott ki a mellére erősített pisztolytáskákból. A géppisztoly a pulton hevert.
Mindkét fegyveres tiszta célpontot nyújtott, de senki sem tüzelt rájuk. Sara próbálta felidézni,
ki lehet még bent az őrszobán, de belezavarodott.
Mozgásra lett figyelmes bal kéz felől, a terem túlsó végében. Újabb lövés dördült, a
golyó lepattant, s ezt mély nyögés követte. Gyermek sikoltott, de valaki elhallgattatta.
Sara a földre lapult, próbált benézni a többi íróasztal alá. A terem túlsó sarkában Brad
széttárt karral feküdt a földön, lenn tartotta a gyerekeket a földön. Mind egy csomóba
húzódva zokogtak.
A tiszt, aki az imént az iratszekrénynek zuhant, most felnyögött, és próbálta felemelni
a fegyverét. Sara megismerte: Barry Fordham volt az, egy járőr, a nő táncolt is vele a
múltkori rendőrbálon.
– Tegye le – üvöltötte Smith. – Tegye le!
Barry próbálta felemelni a fegyvert, de a csuklója nem engedelmeskedett. Pisztolya
irányvesztetten kóválygott a levegőben. A gépkarabéllyal felfegyverzett fickó lassan
Barry felé fordult, és ijesztő precizitással eresztett golyót a zsaru fejébe. Barry koponyájának
hátsó fele a fém iratszekrénynek csapódott, és oda is ragadt. Sara visszafordult a
fegyveres felé, aki úgy őrizte tovább a bejáratot, mintha mi sem történt volna.
– Még valaki? – ordibálta Smith. – Állj! Ki az?
Sara mögött valaki eliszkolt. A nő csak egy elmosódott foltot látott: egy nyomozó
berohant Jeffrey irodájába. Pár másodperc múlva kitört az ablak.
– Maradjon, ahol van! – parancsolta Smith. – Mindenki maradjon, ahol van!
Jeffrey irodájában felsikoltott egy gyermek, ezt újabb üvegcsörömpölés követte. Az
iroda és az őrszoba közötti ablak viszont érdekes módon sértetlen maradt. Végül Smith
törte be egyetlen lövéssel.
Sara behúzta a nyakát, mert üvegcserép záporozott a padlóra.
– Van még itt valaki? – tudakolta Smith újra, és a kattanásokból ítélve újratöltötték a
géppisztolyt.
– Dugja ide a képét, különben lepuffantom a nyanyát is!
Marla sikolyának csattanós pofon vetett véget idő előtt.
Sara végre megpillantotta Jeffrey-t a terem közepén. Csak a jobb vállát és karját látta.
A hátán feküdt, mozdulatlanul. Körülötte tócsába gyűlt a vér, fegyvere ernyedt kezében
pihent. Átlósan öt asztal távolságra hevert a doktornőtől, de így is látszott az ujján az
Auburn osztálygyűrű.
– Sara – suttogta valaki jobbról. Frank kuporgott a tűzvédelmi ajtó mögött, kivont
fegyverrel. A zsaru intett a doktornőnek, hogy másszon hátra hozzá, de a nő a fejét rázta.
– Sara! – ismételte Frank dühösen sziszegve.
14