KARIN SLAUGHTER

uhát. Most is, mint akkor, mindenki csak azt figyeli majd, hogy mit ront el. A különbség
pusztán annyi, hogy annak idején mindenki sajnálta, ha a lány elcseszett valamit,
most viszont káröröm lesz a tekintetükben. Lena persze őszintén szólva szívesebben fogadja
a gúnykacajokat, mint az együttérzést. De ha ma nem jön össze, és kudarcot vall,
fogalma sincs, mi legyen a következő lépés. Nyilván el kell költöznie innen. Lehet,
hogy Alaszkában talál valami üresedést.
– Ma este, azt hiszem, későig dolgozom – közölte Ethannel.
– Semmi baj – felelte a fiú, akit megnyugtatott a kilátás, hogy munka után a lány feltehetőleg
majd összefut vele. – Ha van kedved, gyere át.
– Dehogy megyek. Az a kolesz bűzlik a húgytól és a hányástól.
– Akkor átjövök én hozzád.
– Hű, de szuper. Miközben a halott tesóm meleg barátnője itt van a szomszéd szobában?
Kösz, inkább ne.
– Ugyan már, Lena. Látni akarlak!
– Nem tudom, mikor végzek. Fáradt leszek – felelte.
– Akkor csak aludjunk együtt – ajánlkozott a srác. – Az se gáz, csak lássalak!
Ethan hangja most nyugodt volt, de Lena tudta, ha tovább ellenkezik, akkor bedurvul
a fiú. Még csak huszonhárom éves, majdnem tíz évvel fiatalabb, mint Lena, nem volt
ideje rájönni, hogy egy külön töltött éjszaka még nem a kapcsolat vége. Ámbár Lena
néha örült volna, ha ilyen könnyen végleg megszabadulhat Ethantől. Talán most, hogy
újra dolgozhat, és igénybevevőbb dologgal kötheti le magát, mint a napközbeni tévéműsorok,
végre sikerül leszakadnia a srácról.
– Lena! – szólongatta Ethan, mintha a hatodik érzéke megsúgta volna neki, hogy a
lánynak épp a szakítás jár az eszében. – Annyira szeretlek, bébi. Gyere, töltsd velem az
estét – folytatta egyre szelídebben. – Csinálok vacsorát, hozok egy üveg bort is, jó?
– Múlt hónapban nem jött meg.
A fiú az ajkán szívta be a levegőt, és Lena sajnálta, hogy nem láthatja, milyen képet
vág.
– Ez nem vicces.
– Szerinted viccelek? – kérdezte a lány. – Három hete késik.
– Stressztől is lehet? – nyögte ki végül Ethan.
– Meg spermától is.
A fiú nem szólt semmit, csak a szuszogása hallatszott.
– Még mindig szeretsz, bébi? – érdeklődött Lena erőltetett kis kacajjal.
– Ne legyél már ilyen – válaszolta Ethan fegyelmezett hangon.
– Jól van, na – folytatta Lena, most már azt kívánta, bárcsak ne is szólt volna a dologról.
– Ezen ne aggódj. Elintézem.
– Ez meg mit jelent?
– Nagyon jól tudod, Ethan. Ha… – nem tudta rávenni magát, hogy néven nevezze –,
ha történt valami, akkor elintézem.
– Azt nem…
A telefon becsipogott, és Lena még életében nem volt ilyen hálás a hívásvárakoztatás
szolgáltatásért.
– Ezt fel kell vennem. Majd látjuk egymást. – Átváltott a másik bejövő hívásra, mielőtt
Ethan felelhetett volna.
– Lee! – szólt bele egy rekedtes hang. Lena kis híján felnyögött. Jobban járt volna, ha
folytatja Ethannel, gondolta.
– Szia, Hank!
18