KARIN SLAUGHTER

dett, és kihajolt a pult mögül. A kuncogás olyan hirtelen hallgatott el, mintha elzártak
volna egy csapot.
Az egyik kislánynak, Maggie Burgessnek a szülei láthatólag többet adtak a véleményére,
mint amennyit az ilyen korú gyermekekére adni érdemes.
– Helló, dr. Linton – csivitelte a kislány éneklő hangon.
– Maggie – biccentett neki kurtán Sara.
– Ööö – folytatta Brad, s fehér képe sötétvörösre pirult. Sara elégedetten látta, hogy a
fiatal járőr pillantása kissé túl sokáig időzik meztelen lábszárán. – Hát… dr. Lintont már
biztos mindannyian ismeritek…
– Naná – forgatta a szemét Maggie, és a szarkasztikus hangsúly nyomán kiújult a vihogás.
– Dr. Linton nemcsak gyermekorvos, de ráadásul halottkém is, ő végzi el a rendőrség
számára az orvosi vizsgálatokat – ecsetelte Brad tanárosan, bár a legtöbb gyerek számára
ez nyilván nem volt újdonság. Az ilyen tudnivalók az általános iskolai mosdó falán
terjedtek baromi humorosnak tartott feliratok formájában. – Gondolom, most is megyei
ügyben van itt, igaz, dr. Linton?
– Úgy bizony – felelte Sara, és próbálta hibátlanul adni a kolléga szerepét, pedig
Bradről leginkább az ugrott be neki, hogy a járőr már egy pisztolylövés puszta említésére
is könnyekben tör ki. – Azért jöttem, hogy beszéljek a rendőrfőnökkel egy jelenleg
folyó nyomozás miatt.
Maggie ismét szóra nyitotta a száját, biztos valami kínosat akart mondani Sara és
Jeffrey kapcsolatáról, amit otthon hallott az anyjától, de Marla széke újra megnyikordult,
úgyhogy a kislány inkább csendben maradt. Sara megfogadta, hogy vasárnap csak
azért elmegy a templomba, hogy köszönetet mondjon Marlának.
– Megyek, megnézem, ráér-e Tolliver rendőrfőnök – mondta az idős hölgy csak egy
fokkal kevésbé leereszkedőn, mint az előbb Maggie.
– Köszönöm – válaszolta Sara, és máris meggondolta magát a templommal kapcsolatban.
– Nos, hát… – makogta Brad, és tovább porolgatta a kalapját. – Akkor talán menjünk
is hátra… – nyitotta ki a pult melletti lengőajtó egyik szárnyát a gyerekek előtt. – Hölgyem
– biccentett udvariasan Sarának, mielőtt folytatta a srácok körbevezetését.
Sara a falra akasztott fotókhoz lépett, és végignézett az ismerős arcokon. Leszámítva
egyetemi éveit és a rá következő időszakot, amikor Atlantában, a Grady Kórházban dolgozott,
azt mondhatjuk, a doktornő egész életét Grant megyében töltötte. A falról viszszanéző
férfiak nagy része egy darabig biztosan együtt pókerezett Sara apjával. A többiek
a templomban prédikáltak a lány gyermekkorában, vagy focimeccseket biztosítottak,
amikor Sara kamasz lett, és végzetesen egymásba habarodtak Steve Mann-nel, a sakkklub
elnökével. Mielőtt Sara Atlantába költözött, Mac Anders kapta rajta a lányt Stevevel,
amint a House of Chilidogs mögött smároltak. Pár hét múlva aztán járőrkocsijával
hatszor perdült meg egy üldözés közben, és nem élte túl a becsapódást.
Sara megborzongott, póklábakként kúszott végig karján a babonás félsz. A következő
képre pillantott, amely a frissen rendőrfőnökké avatott Jeffrey-vel élén ábrázolta a
testületet. A férfi annak idején Birminghamből költözött ide, s kívülálló lévén eleinte
mindenki szkeptikusan figyelte a munkáját, főleg akkor, amikor felvette Lena Adamst,
aki az első rendőrnő lett Grant megyében. Sara szemügyre vette Lenát a csoportképen.
A lány állát dacosan felszegte, szemében kihívó fény csillant. Ma már több mint egy tucat
nő járőrözött, de Lena mindig is az első marad. Biztos elképesztően nagy nyomás
volt rajta, noha Sarának soha nem jutott eszébe, hogy Lena példakép volna. Ami azt illeti,
a doktornőt Lena személyiségének néhány vonása taszította.
6