KARIN SLAUGHTER

– Azt hittem, esetleg átfutod.
– Volt valami rendkívüli? – kérdezte, és egy másik iratstószt vett a kezébe. Még
mindig nem nézett Sarára.
– Találtam egy térképet a vastagbélben, amin be van jelölve, hol találod az elásott
kincset.
Jeffrey nem kapta be a horgot.
– Ezt is beleírtad a jelentésbe?
– Naná hogy nem – incselkedett ő. – Eszem ágában sincs osztozni a pénzen a megyével.
Jeffrey éles pillantást vetett rá, jelezve, hogy ezt egyáltalán nem tartja humorosnak.
– Nem vagy valami tisztelettudó az elhunyttal szemben.
Sara hirtelen elszégyellte magát, de igyekezett nem mutatni.
– Mi az ítélet?
– Természetes halál – válaszolta Jeffrey-nek. – A vér- és vizeletteszt eredménye is
negatív. A szemle során nem találtam semmi fontosat. Kilencvennyolc éves volt. Békében,
álmában hunyt el.
– Jó.
Sara elnézte, ahogy ír a férfi, várt, hogy Jeffrey-nek leessen: nem fog csak úgy kimenni.
Nagyon szép a kézírása, az ember nem is várná olyantól, aki a suliban sportoló
volt, aztán meg zsaru lett. Sara már akkor beleszeretett egy kicsit Jeffrey-be, amikor
először meglátta a kézírását.
Tovább várakozott, egyik lábáról a másikra állt.
– Ülj le – adta be a derekát a férfi végül, és nyújtotta a kezét a jelentésért. Sara engedelmeskedett,
és átadta a vékony dossziét Jeffrey-nek.
– Elég lényegre törő – jegyezte meg a rendőrfőnök Sara jegyzeteit átfutva.
– Már beszéltem a gyerekeivel – közölte Sara, bár a „gyerekek” kifejezés ez esetben
nem volt valami találó, ugyanis az elhunyt asszony legkisebb gyermeke csaknem harminc
évvel volt idősebb nála. – Tudták, hogy nem volt sok esélyük.
– Jó – ismételte Jeffrey, és az utolsó oldalon aláírta a jelentést. Az asztal sarkára
csúsztatta a dossziét, és visszarakta a kupakot a tollára. – Ez minden?
– Anya üdvözöl.
– Hogy van Tess? – Jeffrey érdeklődése kelletlennek tűnt.
Sara vállat vont. Nem tudta pontosan, mit kellene mondania. Húgával éppolyan
gyorsan épült le a kapcsolata, mint Jeffrey-vel.
– Meddig akarod húzni ezt? – kérdezte inkább válasz helyett.
A férfi szándékosan félreértette a kérdést.
– Jövő hónapban lesz a tárgyalás, előtte meg kell lennem vele – bökött a sok papírra.
– Nem erről beszélek, de ezzel te is tisztában vagy.
– Nem hiszem, hogy jogod van ehhez a hangnemhez velem szemben – dőlt hátra a
rendőrfőnök. Sara látta rajta, hogy fáradt. Nyoma sem volt a kedélyes mosolynak, ami
általában Jeffrey arcán ült.
– Alszol rendesen? – kérdezte tőle.
– Strapás ez a nyomozás – válaszolta a férfi, és Sara eltűnődött, vajon tényleg emiatt
nem alussza-e ki magát Jeffrey. – Mit akarsz?
– Nem beszélgethetünk csak úgy?
– Miről? – hintázott a széken a zsaru. – Na? – tette még hozzá, mikor látta, hogy Sara
nem felel.
– Csak azt akartam…
8