KARIN SLAUGHTER

– Általában nem szoktam így kóstolgatni senkit. Ha Jessie ébren lenne, biztos nem
értene egyet, de hogy bízzon az ember abban a nőben, akinél délután négyre már lazán
kiürül az első üveg bor. És most nem vasárnapról beszélek – hessentett el egy legyet. –
Elmesélte, hogy ő még új itt?
Sara bólogatva igyekezett lépést tartani.
– Örülhetsz, hogy kifeküdt. Még néhány perc, és idegenek jó szándékára lett volna
utalva.
Sara belekortyolt a sörbe.
– Már évmilliók óta nem jött haza Menő. Úgy elsöpört innen a városból, mintha benzinből
varrt gatyában rohanna ki a tüzes pokolból. – Kis szünetet tartott. – Mérges voltam
rá, és rajtad vezettem le. Szóval azt akarom mondani, hogy bocs, hogy seggfej módjára
bántam veled – tette Sara székére a kezét.
– Rendes tőled, hogy elnézést kérsz.
– Amikor a lufiból csomózott állatokat mondtad, majdnem elröhögtem magam – nevetett.
– Menő már mesélte, hogy orvos vagy, de nem hittem el.
– Gyermekorvos – bólogatott Sara.
– Nagyon értelmesnek kell lenni ahhoz, hogy felvegyenek az orvosira, nem? – dőlt
hátra Nell.
– Eléggé.
A nő elismerően bólintott.
– Akkor azt is biztos tudod, mit keresel Jeffrey mellett.
– Kösz – mondta Sara, és valóban jólesett neki a megjegyzés. – Te vagy az első, aki
ezt mondja nekem.
Nell kicsit elkomolyodott, és kissé sajnálkozó pillantást vetett Sarára.
– Ne lepődj meg, ha egyben az utolsó is leszek.
50