KARIN SLAUGHTER

aki felkavarja az állóvizet körülöttem. Jól akarom érezni magam – magyarázta. – Végre
szeretnék kúrni egy jót – tette hozzá gondolkodás nélkül.
Cathynek leesett az álla. Nem mintha nem hallotta volna már ezt a szót, csak épp Sara
szájából nem hallotta még. Maga a lány is csak néhány alkalomra emlékezett, amikor
rondán beszélt, az anyja jelenlétében pedig még sosem tette.
– Vigyázz a szádra – mindössze ennyit mondott.
– Tessára sosem szólsz rá, ha ilyet mond.
– Mert Tessa azért mondja, mert úgy is gondolja, nem azért, hogy kiakassza vele az
anyját – ráncolta az orrát Cathy Sara ellenvetése hallatán.
– Nekem is a normális szókincsem része – füllentette Sara.
– És mindig ennyire elpirulsz, amikor kimondod?
Sara még jobban elvörösödött.
– Innen, alhasból mondd – gyakoroltatta Cathy a rekeszizma alá nyomva a kezét.
Másik kezét széles gesztusra nyitotta, és operaénekesként artikulálva énekelte: – Kúr!
– De anya!
– Ha már mondod, akkor add meg a módját.
– Nem kell kioktatnod, hogy hogyan mondjam – csattant fel Sara, de Cathy a képébe
nevetett. – Se azt, hogy hogyan csináljam – tette hozzá motyogva.
Cathy még jobban nevetett.
– Gondolom, azt mostanra már csak sikerült kitalálni, nem?
– Fogalmazzunk úgy, hogy a szakértelem dörgölődzés révén rám is átterjedt – rángatta
le a bőröndöt az ágyról Sara.
– Oh-ho-ho! – hahotázott Cathy elismerően.
– Állandóan nyomatjuk! – mutatta Sara félreérthetetlen csípőmozdulattal.
– Nem mondod!?
– Éjjel-nappal!
– Nappal is! – nevetett fel Cathy újra, hátradőlve az ágyon. – Hát ez botrány!
– Nem is azért randizom vele, hogy magasröptű eszmecserét folytassunk – hencegett
Sara. – Azt se tudom, vajon járt-e egyetemre.
– Sara! – szólt Tessa az ajtóból.
– Ami azt illeti – folytatta Sara, mert mindennél jobban szerette volna eltüntetni anyja
arcáról az önelégült kifejezést –, egyáltalán nem vagyok róla meggyőződve, hogy
olyan fene értelmes pasi!
– Komolyan? – mosolygott Cathy, mutatva, hogy ezt nem veszi be.
– Sara! – szólongatta Tessa tovább a nővérét.
– Naná, hogy komolyan! És tudod, mit? Ez izgat a legkevésbé. Konkrétan szarok rá,
ha kiderül, hogy olyan üres a feje, mint egy parókásdoboz! Nem az agya miatt randizom
vele.
– A francba, Sara! – próbált közbevágni Tessa. – Fogd már be a szád, és nézz ide!
A lány engedelmeskedett, és hirtelen minden szavát megbánta. Legszívesebben elsüllyedt
volna.
Jeffrey támaszkodott az ajtófélfának, mellén összefont karral. Félmosollyal biccentett
a bőrönd felé, de a szeme nem mosolygott.
– Mehetünk?
Enyhén csepergő esőben hajtottak ki Grant megyéből, Sara az ablaktörlőt bámulta,
amint szabályos időközönként lehúzza a vízcseppeket a szélvédőről. Próbálta kiagyalni,
mit mondhatna. A kar minden egyes csapásánál eldöntötte, hogy megtöri a csöndet, de
34