KARIN SLAUGHTER

– Nem tudom, ki a francnak képzeled magad?! Elrángatsz az isten háta mögé, hogy
majmot csinálj belőlem! Vedd tudomásul, nekem ez egyáltalán nem jön be, úgyhogy két
másodperced van, hogy elköszönj ezektől az emberektől, mert én most rögtön indulok
vissza Grant megyébe, és konkrétan teszek rá, hogy beszállsz-e a kocsiba vagy nem.
Jeffrey három másodperc csend után tört ki nevetésben.
– Te jó ég! – felelte. – Egész úton nem beszéltél hozzám ennyit.
Sarát elfutotta a pulykaméreg, és teljes erejéből beleöklözött a férfi vállába.
– Aú! – dörgölte meg az ütés helyét Jeffrey.
– Na mi van, a nagy focisztár már egy ütést sem bír ki? – püfölte tovább a lány. –
Miért nem mondtad el, hogy fociztál?
– Azt hittem, mindenki tudja.
– Ugyan honnan tudhattam volna? – háborgott Sara. – Rhondától, aki a bankban dolgozik?
– A férfi elkapta az öklét, mielőtt Sara újra megüthette volna. – Vagy a címfestő
lotyótól? – Sara próbálta kirángatni a kezét Jeffrey markából, de a férfi túl erősen tartotta.
– Bébirépa – igyekezett leállítani Jeffrey a lányt kedélyes vigyorral. – Sara…
– Azt hiszed, nem tudom, hogy gyakorlatilag minden nőt megkeféltél a városban?
– Csak tölteléknek voltak ott, amíg rád vártam – felelte a férfi sértődött képpel.
– Folyton kamuzol, szarzsák!
Jeffrey közelebb lépett hozzá, és átfogta a lány csípőjét.
– Ezzel a csúnya száddal adsz puszit a mamádnak is?
Sara próbálta ellökni magától, de Jeffrey a falig nyomult utána. A lány érezte, hogy
ránehezedik a férfi ismerős súlya, de csak arra tudott gondolni, hogy Jeffrey barátai biztos
őket figyelik. Arra számított, hogy a férfi szenvedélyes csókkal vagy valami hasonlóval
akarja tanúsítani vitézségét, aztán fut egy tiszteletkört a medence körül, és pacsit
kap Oposszumtól, de a férfi pusztán homlokon csókolta.
– Hat éve nem voltam itthon – mondta.
Sara rábámult. Jeffrey arca öt centire sem volt az övétől.
Hirtelen dörrenve kivágódott az ajtó, és belépett a házba egy férfi, olyan jóképű,
hogy csinosabbat csak magazin címlapján látott Sara. Ugyanolyan magas volt, mint
Jeffrey, de a válla szélesebb, és fesztelenebbül mozgott.
– Na mi van, Menő, félsz bemutatni az új csajodat? – kérdezte a legszexibb déli tónusban,
amit Sara életében hallott.
– Dehogy – felelte Jeffrey, és kisajátító mozdulattal karolta át Sara csípőjét. – Ő
Spot, bébi! Ő és Oposszum volt a két legjobb haverom kiskoromban.
– Persze neked a mai napig nem sikerült felnőni – vágott vissza Spot. – De most már
Robertnek szólítanak.
– Valaki hozza már ki a hamburgereket a hűtőből – kiabált be a kertből Oposszum.
– Az, mondjuk, lehetnél te, Menő – mondta Robert, és mielőtt Jeffrey bármit szólhatott
volna, kézen fogta Sarát, és megindult vele kifelé az udvarra.
– Hogy utaztál idefelé? – nyitotta ki a szúnyoghálóajtót Sara előtt Robert.
– Jól – felelte a lány, bár ez vitatható volt. Körülnézett, hogy megdicsérhessen valamit.
– Te jó ég, milyen szuper udvar!
– Nell imád kint lenni – ragyogott Oposszum.
– Látszik – mondta Sara, és komolyan is gondolta. Buja virágok nőtték be az egész
kertet, a veranda cserepes növényekkel volt tele, a fakerítést is befutották a kacskaringós
futónövények. Az udvar végében levő függőágyat óriási magnóliafa borította árnyékba,
48