KARIN SLAUGHTER

te, hogy feszülnek a karján az inak. Ujjai a botot markolták, hüvelykje lazán érintette a
váltó gombos végét.
– Egyébként jártam egyetemre – jegyezte meg.
– Tényleg? – kérdezett vissza Sara, nem tudva eltüntetni hangjából a meglepett tónust.
– Akkor jó. Jól tetted.
Jeffrey csípős pillantást vetett rá.
– Mármint úgy értem… jól tetted, mert… izé… – nevetett saját időtlenségén Sara, és
a szájára tapasztotta a tenyerét. – Te jó ég, Sara! Fogd már be a szád. Fogd be.
Mintha úgy látta volna, Jeffrey halványan elmosolyodik, de nem volt benne biztos.
Végül összeszedte a bátorságát, és megkérdezte:
– Pontosan mennyit hallottál?
– Említettél valami dörgölődzést, nem?
– Jó értelemben véve mondtam – felelte a lány.
– Na igen – bólogatott Jeffrey. – Azért vegyük észre, hogy nem először hallom a
szádból ezt a kifejezést. Első alkalommal nem is annyira mondtad, mint inkább sikítottad,
igaz? – vigyorgott a férfi.
Sara az ajkába harapott, és a tájat nézte.
– Jó, hogy anyukád aggódik érted – jegyezte meg a férfi.
– Néha jó, néha nem.
– Közel álltok egymáshoz, igaz?
– Asszem – felelte Sara, noha pontosan tudta, hogy igen.
– Elmondtad neki, hogy átestem a teszten? – kérdezte a férfi.
– Természetesen nem. – Sarát meglepte, hogy Jeffrey-ben ez egyáltalán felmerül. –
Magánügy.
A férfi bólintott, és tovább figyelte az utat.
Második randijuk végén Jeffrey hazakísérte Sarát, csókkal váltak el az ajtóban, és a
lány megkérte a férfit, hogy menjen el AIDS-szűrésre. Tény, hogy kissé későn hangzott
el a kérés – túlfűtött első együttlétükkor nem szakítottak rá időt, hogy kitárgyalják,
konkrétan hogy is képzelik a szexuális úton terjedő megbetegedések megelőzését –, de
Sarának még jóval azelőtt szöget ütött a fejébe Jeffrey előélete, hogy már a diszkontban
is beszédtémává vált volna a dolog. Jeffrey a maga részéről kissé sértődötten állt rá,
amikor Sara vérvizsgálatra küldte.
– Annyi ilyen esettel találkoztam a Gradyben – közölte a lány. – Csupa velem egyidős,
HIV pozitív nő, és el sem tudják képzelni, hogy történhet ez meg velük.
– Nem kell magyarázkodni.
– Hare szeretője tavaly meghalt AIDS-ben.
– Az unokatesód meleg? – csúszott le a férfi lába a gázpedálról.
– Naná.
– Most viccelsz? – kérdezte Jeffrey, láthatólag kényelmetlenül érezve magát.
– Nem is születési rendellenesség, hogy olyan hülye nyekergő hangon beszél.
– Azt hittem, csak hülyül.
– Hülyül is – válaszolta Sara. – Mármint direkt idegesít vele engem meg mindenkit.
Imádja bosszantani az embereket.
– Pedig focizott a főiskolán.
– És csak a heterók focizhatnak?
– Hát… végül is nem – felelte Jeffrey habozva.
Mindketten újra az utat nézték. Sarának nem jutott eszébe semmi beszédtéma. Alig
tud valamit erről a fickóról, aki itt ül mellette. Három hónapja randiznak, de még egy
szót se hallott Jeffrey múltjáról vagy a családjáról. Annyit tudott róla, hogy Alabamában
36