KARIN SLAUGHTER

– Burgess és a járőrök rendesen beszorították a támadókat emögé – tette az ujját a
pult vonalára, ahol Marla szokott ülni. – Az egyik fegyveres nyilván kifelé figyel és a
bejárati ajtót őrzi, a másik pedig a túszokat tartja sakkban.
Lena megint kinézett az utca felé. A rendőrőrs is napfény ellen színezett üveggel volt
ellátva, de azért kevésbé sötéttel, mint a mosoda. Fehér becsapódásnyomok és pókhálószerű
repedések látszottak rajta, ahol a sörétek nem tudtak áthatolni az üvegen. Lena
számára egyértelmű volt, hogy a sötét foltokat Matt vére festette az üvegfalra, alul pedig
mozdulatlan, sötét tömeg rajzolódott ki: egy lefejezett hulla kontúrja. Az ajtó Matt teteme
miatt nem csukódott be teljesen.
Erőszakkal kellett elszakítania a tekintetét onnan.
– A kocsijuk megvan? – kérdezte, miután elfordult.
– Most keressük – felelte Nick. – Feltehetőleg a kampuszban parkoltak le, és onnan
gyalog jöttek.
– Ami azt jelenti, hogy nem először járnak itt – vonta le a következtetést Lena. – Felismertétek
valamelyiküket? – kérdezte Patet és Franket.
Mindkét zsaru a fejét rázta.
– Jézusom – szörnyülködött a lány újra a térképvázlatra pillantva.
– Az egyiknek legalább három fegyvere van. Mattet egy lefűrészelt csövű puskával
szedte le, talán Wingmasterrel – állapította meg Nick némi elismeréssel. – A másiknál
pedig gépkarabély van.
– Megfelelő tölténnyel hegyes szilánkokra tépi az üveget – mondta Lena, és arra
gondolt, hogy ezek a támadók nem csak felületesen ismerik az őrsöt.
– Pontosan – erősítette meg Nick. – De nem használták az utcán járkálok ellen.
– Egyelőre – tette hozzá Frank.
– Folyamatosan próbálunk kapcsolatba lépni velük, de nem veszik fel a telefont –
biccentett Nick egy telefonos kollégája felé. – A túsztárgyaló már útnak indult Atlantából,
helikopterrel jön, tehát legfeljebb egy órán belül itt lesz.
Lena kinézett az utcára. Azon töprengett, hogy a francba történhetett ez. Heartsdale
elvileg álmos kisváros. A lakók pont az ilyen típusú erőszak elől költöztek ide. Jeffrey
már régen megmondta neki, hogy azért jött el Birminghamből, mert nem bírja a nagyvárosi
borzalmakat. Most viszont éppen ez jött utána, és megtalálta, gondolta Lena.
Hirtelen egész testében összeborzongott, mintha valaki a sírján járkálna. Meglátta a
térkép közepére rajzolt iksz mellett álló monogramot. Tekintete elhomályosult, és már
ki sem tudta olvasni a nagybetűket. Mikor újra felnézett, mindenki őt figyelte. A lány a
fejét ingatta, mintha valami kegyetlen rossz viccet meséltek volna.
– Nem – hebegte. A monogram beégett a retinájába, és már világosan ki tudta olvasni,
pedig nem is a térképet nézte. – Ne!
Frank elfordult, és a zsebkendőjébe köhécselt.
– Elrontotta – fogta a lány a fekete filcet, és lekapta róla a kupakot. – Ez feketével
kellene hogy legyen – mondta, és nekilátott, hogy átrajzolja a piros ikszet feketére, de
túlságosan remegett a keze.
Nick kivette a kezéből a filcet.
– Halott, Lena – tette a lány vállára a kezét. – Jeffrey halott.
26