Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején ...
Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején ...
Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Károlyi Sándor kassai tárgyalásai nem jártak eredménnyel, a felső-magyarországi<br />
főkapitány ugyanis nem magyarázkodást, tetteket várt tőle! <strong>Szatmár</strong> <strong>vármegye</strong> főispánja így<br />
aztán belső meggyőződ<strong>és</strong>e ellenére kénytelen volt felvenni a harcot a kurucokkal. Dühödt<br />
gyorsasággal cselekedett: Kassáról június 2-án érkezett vissza Nagykárolyba, 3-án támogatást<br />
kért a szomszéd vármegyéktől, 4-én – a választ meg sem várva! – saját vármegyéje nemesi<br />
felkelői élén harcra k<strong>és</strong>zen útra kelt, 5-én <strong>Szatmár</strong>on átvette a helyőrségből kapott<br />
segédcsapatot, Kóródnál 5 átkelt a Tiszán, 6-án <strong>Bereg</strong>en 6 éjszakázott, 7-én hajnali háromkor<br />
indult el, hogy még a lengyel határ előtt utolérje a visszavonuló kurucokat, délután négy-öt<br />
óra tájt Dolhánál (Máramaros <strong>vármegye</strong>) sikeresen rajtuk ütött, három zászlót zsákmányolt. A<br />
„hadjáratot” azonban nem folytatta. 7 <strong>Szatmár</strong> <strong>vármegye</strong> főispánjaként Máramaros <strong>vármegye</strong><br />
területén nem intézkedhetett. <strong>Bereg</strong> vármegyébe vonult vissza. Itt ugyan lett volna jogalap<br />
rendelkezni a helyi erőforrásokkal, vele volt ugyanis Csáky István, <strong>Bereg</strong> <strong>és</strong> Ugocsa<br />
<strong>vármegye</strong> főispánja, de túlértékelte a dolhai győzelmet, így aztán nem <strong>és</strong>zak felé, a lengyel<br />
határhoz vonult, hogy elvágja a menekülők útját, hanem engedve a közóhajnak – a <strong>Szatmár</strong><br />
<strong>vármegye</strong>i nemesek <strong>és</strong> a szatmári helyőrség katonái, akikből serege állt, aligha lelkesedtek a<br />
„rablók” elleni fellép<strong>és</strong>ért – hazatért. 7-én Bilkén (<strong>Bereg</strong> <strong>vármegye</strong>) éjszakázott, 8-án<br />
Salánkra (Ugocsa <strong>vármegye</strong>) ért, 9-én Orosziban (<strong>Szatmár</strong> <strong>vármegye</strong>) tartózkodott, 10-én<br />
vonult be <strong>Szatmár</strong>ra „rendelt seregekben… ágyúszó alatt.” Másnap már újra otthon,<br />
Nagykárolyban volt. Talán ekkor olvasta el Klobusiczky Ferenc királyi személynök június 4-<br />
én Eperjesen írt levelét: „Ettül az gaz néptűl tartani nem kell. Lengyelországbúl kellene<br />
inkább gondolkozni, de onnan is ezen órában érkeztek embereim, éppen semmi gyülekezeti<br />
semmi hadnak mostan; s valaki Lengyelországbúl ijeszti kegyelmeteket, éppen ne hidgye…”<br />
(47. sz. forrás) Aggodalomra tehát semmi ok: felesleges lett volna a lengyel határig üldözni a<br />
szétszórt felkelőket! Nyugodt lélekkel indult el június 14-én, csütörtökön Bécsbe, hogy<br />
kiaknázza a dolhai győzelmet: kedvezményeket szerezzen vármegyéjének, családjának. 8 (96.<br />
sz. forrás) Nem is sejtette, hogy ez egy nevezetes nap lesz: Rákóczi ekkor érkezik<br />
5 Ma Tiszakóród<br />
6 Települ<strong>és</strong> <strong>Bereg</strong> vármegyében, Munkácstól délre.<br />
7 Így már nem veheti igénybe a szép reményeket szövögető szatmári <strong>és</strong> munkácsi várparancsnok által felajánlott<br />
katonai segítséget. Lásd az 58–59., a 64. <strong>és</strong> a 66. sz. forrást!<br />
8 A Nagy-Károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. A család megbízásából kiadja gróf Károlyi Tibor. Sajtó alá<br />
rendezi GÉRESI Kálmán. 4. köt. Budapest, 1887. 598–600. <strong>és</strong> ua. 5. köt. Budapest, 1897. (a továbbiakban<br />
GÉRESI, 1897.) 17–19.; Károlyi Sándor emlékiratai a Rákóczi háború kezdetéről. Közli: WALTHERR Imre.<br />
Századok, 1874. (a továbbiakban WALTHERR, 1874.) 314–330. <strong>és</strong> 396–398.; ESZE, 1952. 8–11.<br />
2
Change language