Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején ...

SÍPOS FERENC 

Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején 

Források a Rákóczi-szabadságharc első hónapjaiból 

Összeállításunk első részében az 1–41. számú forrást magába foglaló közlésben, amely 2006- 

ban jelent meg, 1 az 1701. április 26 – 1703. május 31. közötti időszak Szabolcs, Szatmár és 

Bereg vármegyékre vonatkozó forrásanyagából válogattunk. 

1703 tavaszán még kevesen tudták, hogy egy szervezett mozgalom kezd kibontakozni. A 

tiszaháti felkelők május 21-én bontották ki Tarpán és Váriban a II. Rákóczi Ferenctől és 

Bercsényi Miklóstól Lengyelországban kapott négy zászlót, s olvasták fel a brezáni 

kiáltványt, 2 másnap pedig már Beregszászon toboroztak. Az események súlypontja tehát 

Szatmár és Bereg vármegyére összpontosult. Ettől kezdve a források e vidék rebelliseiről, 

felkelőiről, lázadóiról szólnak. A kuruc kifejezés 3 pedig már arra utal, hogy egy országos 

méretű, korábbi hagyományokkal rendelkező mozgalom van kibontakozóban! 

Forrásösszeállításunk első része a tiszaháti felkelőkre vonatkozó hírekkel ért véget. 

Ebben, a második részben az 1703. június 2 – július 4. közötti időszakot mutatjuk be. Az 

események színtere Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye. Amíg Károlyi Sándor, Szatmár 

vármegye főispánja Kassán, a felső-magyarországi főkapitánynál igyekezett tisztázni magát a 

szatmári várparancsnok vádjai alól, Tiszabecsnél vármegyéjéből hét-nyolcszáz nemesi felkelő 

és helyőrségből kivont katona gyűlt már össze parancsára várva, hogy megkezdhessék az 

átkelést a Tiszán. Biztosra vették, hogy a túlsó parton gyülekező „tolvajok” – számukat hat- 

nyolcszázra becsülték, de „rossz és fegyvertelen nép” – el fognak menekülni előlük. (42. sz. 

forrás) A tiszabecsi táborból indult útnak június elsején a csengeri birtokos, báró Melith Pál 

egy kisebb csapat élén, hogy Beregszászon egyesüljön a Bereg vármegyei nemesi felkelőkkel. 

A lebecsült kurucok azonban nem menekültek el a közeledő nemesek elől, meghiúsították 

előre megbeszélt találkozójukat: megfutamították őket. Melith Pál úgy vonult ki előlük 

Beregszászról, hogy még csak nem is értesítette a veszélyről Orosz Györgyöt, Bereg 

vármegye alispánját, így az általa vezetett nemesek majdnem a kurucok karjaiba futottak, csak 

üggyel-bajjal sikerült visszavonulniuk Munkácsra. 4 

1 SÍPOS Ferenc: Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején. Forrásközlés. In: Szabolcs-Szatmár- 

Beregi Levéltári Évkönyv, 17. Szerk. Galambos Sándor – Kujbusné Mecsei Éva, Nyíregyháza, 2006. 49–88. 

2 Az 1703. május 12-én kiadott levelükkel hívták hadba az ország „nemes és nemtelen” lakosait. 

3 Károlyi Sándor, Szatmár vármegye főispánja használja először május 27-én a kuruc szót. Lásd a 32. sz. forrást! 

4 ESZE Tamás: A tiszaháti felkelés. Budapest, 1952. (a továbbiakban ESZE, 1952.) 9. Lásd a 46. és a 60. sz. 

forrást! 

1

Károlyi Sándor kassai tárgyalásai nem jártak eredménnyel, a felső-magyarországi 

főkapitány ugyanis nem magyarázkodást, tetteket várt tőle! Szatmár vármegye főispánja így 

aztán belső meggyőződése ellenére kénytelen volt felvenni a harcot a kurucokkal. Dühödt 

gyorsasággal cselekedett: Kassáról június 2-án érkezett vissza Nagykárolyba, 3-án támogatást 

kért a szomszéd vármegyéktől, 4-én – a választ meg sem várva! – saját vármegyéje nemesi 

felkelői élén harcra készen útra kelt, 5-én Szatmáron átvette a helyőrségből kapott 

segédcsapatot, Kóródnál 5 átkelt a Tiszán, 6-án Beregen 6 éjszakázott, 7-én hajnali háromkor 

indult el, hogy még a lengyel határ előtt utolérje a visszavonuló kurucokat, délután négy-öt 

óra tájt Dolhánál (Máramaros vármegye) sikeresen rajtuk ütött, három zászlót zsákmányolt. A 

„hadjáratot” azonban nem folytatta. 7 Szatmár vármegye főispánjaként Máramaros vármegye 

területén nem intézkedhetett. Bereg vármegyébe vonult vissza. Itt ugyan lett volna jogalap 

rendelkezni a helyi erőforrásokkal, vele volt ugyanis Csáky István, Bereg és Ugocsa 

vármegye főispánja, de túlértékelte a dolhai győzelmet, így aztán nem észak felé, a lengyel 

határhoz vonult, hogy elvágja a menekülők útját, hanem engedve a közóhajnak – a Szatmár 

vármegyei nemesek és a szatmári helyőrség katonái, akikből serege állt, aligha lelkesedtek a 

„rablók” elleni fellépésért – hazatért. 7-én Bilkén (Bereg vármegye) éjszakázott, 8-án 

Salánkra (Ugocsa vármegye) ért, 9-én Orosziban (Szatmár vármegye) tartózkodott, 10-én 

vonult be Szatmárra „rendelt seregekben… ágyúszó alatt.” Másnap már újra otthon, 

Nagykárolyban volt. Talán ekkor olvasta el Klobusiczky Ferenc királyi személynök június 4- 

én Eperjesen írt levelét: „Ettül az gaz néptűl tartani nem kell. Lengyelországbúl kellene 

inkább gondolkozni, de onnan is ezen órában érkeztek embereim, éppen semmi gyülekezeti 

semmi hadnak mostan; s valaki Lengyelországbúl ijeszti kegyelmeteket, éppen ne hidgye…” 

(47. sz. forrás) Aggodalomra tehát semmi ok: felesleges lett volna a lengyel határig üldözni a 

szétszórt felkelőket! Nyugodt lélekkel indult el június 14-én, csütörtökön Bécsbe, hogy 

kiaknázza a dolhai győzelmet: kedvezményeket szerezzen vármegyéjének, családjának. 8 (96. 

sz. forrás) Nem is sejtette, hogy ez egy nevezetes nap lesz: Rákóczi ekkor érkezik 

5 Ma Tiszakóród 

6 Település Bereg vármegyében, Munkácstól délre. 

7 Így már nem veheti igénybe a szép reményeket szövögető szatmári és munkácsi várparancsnok által felajánlott 

katonai segítséget. Lásd az 58–59., a 64. és a 66. sz. forrást! 

8 A Nagy-Károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. A család megbízásából kiadja gróf Károlyi Tibor. Sajtó alá 

rendezi GÉRESI Kálmán. 4. köt. Budapest, 1887. 598–600. és ua. 5. köt. Budapest, 1897. (a továbbiakban 

GÉRESI, 1897.) 17–19.; Károlyi Sándor emlékiratai a Rákóczi háború kezdetéről. Közli: WALTHERR Imre. 

Századok, 1874. (a továbbiakban WALTHERR, 1874.) 314–330. és 396–398.; ESZE, 1952. 8–11. 

2

Magyarország határára, s e napot tekinti a szabadságküzdelem kezdetének, később még érmet 

is veretett erre a napra visszaemlékezve! 9 

Három-négy nap alatt Károlyihoz az általa levélben megkeresett vármegyék fegyveres 

nemessége még ha akart volna, akkor sem csatlakozhatott. Szabolcs vármegye két 

alispánjának június 2-án írt Károlyi: meghagyta nekik, hogy a nemesi felkelőkkel és a 

hajdúvárosok által kiállított egységgel Jándnál vagy Naménynál keljenek át a Tiszán, s úgy 

csatlakozzanak hozzá. (43. sz. forrás) A két alispán június 4-én válaszolt: a közgyűlés úgy 

határozott, nemesi felkelőik nem hagyhatják el a vármegye területét, itthon kell vigyázniuk, 

de kapcsolatot kívánnak tartani Károlyival, más vármegyékkel. (48. sz. forrás) Nagykárolyba 

küldött válaszlevelüket Károlyi Sándor felesége, Barkóczi Krisztina június 6-án küldte férje 

után! (57. sz. forrás) Június 5-én a szatmári várparancsnok is felszólította Szabolcsot, 

tartsanak kapcsolatot Károlyi Sándorral és támogassák katonai akcióját, (51. sz. forrás) sőt 

ugyanezen a napon Károlyit is tájékoztatta erről az intézkedéséről. (52. sz. forrás) A szatmári 

főispán június 5-én Szabolcsot sürgette: addig nem támadja meg a „tolvajokat”, míg nem 

értesül a szabolcsi nemesi felkelők megérkezéséről; egyszerre kellene rajtuk ütni. (53. sz. 

forrás) Június 6-án a szatmári várparancsnok Károlyinak írt levelében már megbízhatatlannak 

bélyegzi Szabolcs vármegyét: „ők ezeknek a csibészeknek üldözésében nem mutatnak nagy 

lelkesedést, ami kiderül abból is, hogy időnként a Szabolcs vármegyébe érkező rablók ott 

tartózkodásuk során egymással tanácskozni tudnak s valójában rejtekhelyekre találnak.” (56. 

sz. forrás) 

Bihar vármegye közgyűlése június 4-én úgy döntött, hogy csak a belső nyugalomra 

vigyáznak: a felfogadandó 50 lovas és a 40 szekér öt-öt puskással nem hagyhatja el a 

vármegye területét. (54. sz. forrás) 

Bereg vármegyétől sem kaphatott hathatós támogatást Károlyi: Orosz György alispán 

június 7-én arról tájékoztatta, hogy a nemesi felkelők már eloszoltak… (60. sz. forrás) 

Eközben – még nem tudva a dolhai összecsapásról – az ország nádora közvetíteni próbált 

az uralkodó és a nemzet között: Eszterházy Pál adóengedményt javasolt és a legelőkelőbb 

nagyurak Bécsbe hívását szerette volna elérni, hogy határozatokat lehessen hozni a helyzet 

megoldására. Igaz, arról is írt, hogy „a Montecuccoli-ezred jelenleg az országban tartózkodik, 

elvezényelhető azokra a vidékekre, ahol jelenleg a zavargók civakodásai folynak, mielőtt 

számuk még inkább megnövekszik.” (62. sz. forrás) Elképzelésein azonban ekkor már 

túlhaladt az idő: az uralkodó a katonai megoldást választotta, úgy döntött, hogy a 

9 Felirata: OPERE LIB. INCHOATO ANNO MDCCIII XIV IVNII. (POSTA Béla – TERGINA Gyula: Erdély 

emlékérmei. Második és befejező közlemény. Történelmi Tár, 1893. 719–720.) 

3

Montecuccoli-vértesezredet mégse külföldön, a spanyol örökösödési háború hadszínterein veti 

be, hanem visszarendeli a felkelők ellen; nincs engedmény, nincs kegyelem! 

Löwenburg ezredes, szatmári várparancsnok kénytelen-kelletlen vette tudomásul Károlyi 

gyors visszavonulását, buzdító leveleket írt a szomszédos vármegyéknek, hogy rávegye őket a 

menekülő kurucok üldözésére, (70. sz. forrás) és egyre erőteljesebben folytatta a vár 

megerősítését: még a szomszédos Szabolcs vármegye segítségét is kikényszerítette. (77. sz. 

forrás) Pedig e vármegyének is volt elég gondja-baja: a kállói várhoz szintén jobbágyokat 

kellett munkára rendelniük, (65. és 74. sz. forrás) s egy korábbi egyezség értelmében ők 

kötelesek gondoskodni Kisvárda védelméről. (63. sz. forrás) 

A Szatmáron ágyúszóval, diadalmenettel ünnepelt dolhai csata után csakhamar 

nyugtalanító hírek érkeztek Szabolcs vármegyébe: a Bajorországba vezényelt magyar 

huszárok közül többen hazaszöktek, s most itt vannak a forrongó országban! Az esemény 

súlyát jelzi, hogy ebben az ügyben maga az uralkodó adott ki rendeletet június 13-án: ha 

Szabolcsba érkeznek, el kell őket fogni. (76. és 83. sz. forrás) Június 29-én a munkácsi 

várparancsnok a Deák Pál huszárezredből megszökött 200 lovast látott a vártól nem messze: a 

Tiszántúlról jöttek, Szentmiklós felé távoztak, követték a visszavonuló Rákóczit. (92. sz. 

forrás) Június 30-án, két nappal a munkácsi csetepaté után egy sereg lovas vonult el a vár 

alatt, (94. sz. forrás) majd – Ocskay László és Borbély Balázs vezetésével – Zavadkán 

csatlakoztak Rákóczihoz. 10 Június végén síppal és trombitával kuruc lovasok haladtak el 

Sárospatak mellett. (95. sz. forrás) 

A bécsi útra készülődő Károlyi szerepét a Szatmár vármegyében tartózkodó Csáky István, 

Bereg és Ugocsa vármegye főispánja igyekezett átvenni, „mert jól kezdett dolognak kár lenne 

külömben végződni.” (71. sz. forrás) Június 12-én arra kérte, mielőtt elutazna, intézkedjen a 

védelem megszervezéséről a Tiszánál, nehogy a felkelők visszaadják a dolhai kölcsönt! (72. 

sz. forrás) Károlyi azonban úgy ítélte meg, hogy elegendő, ha kegyelmet ígér a felkelőknek: 

június 12-én nyílt levelet bocsátott ki; a bűneiket megbánóknak nála, vagy távollétében gróf 

Csáky Istvánnál kell jelentkezniük. (73. sz. forrás) Példáját másnap Csáky is követte, ő is 

kegyelmet ígért, s hazatérésre szólította fel a nyughatatlan embereket, csaknem szóról szóra 

átmásolva Károlyi pátensét. (78. sz. forrás) 

Miután a két felhívásra senki se jelentkezett, Bereg és Ugocsa vármegye főispánja – a 

szatmári várparancsnok hathatós támogatásával – a Tisza mellett, Csekénél szállt táborba, (82. 

sz. forrás) serege nemesi felkelőkből, helyőrségekből kivont katonákból állt. A szatmári 

10 MARKÓ Árpád: II. Rákóczi Ferenc háborújának kezdete. (1703. június 16-tól július 15-ig.) Hadtörténelmi 

Közlemények, 1935. (a továbbiakban MARKÓ, 1935.) 227. 

4

várparancsnok igyekezett tettekre sarkallni Csákyt: leírta, hogyan intéztessen támadást a Tisza 

túlsó partján fel-felbukkanó felkelők ellen, javasolta a Rákóczi „látására” indult beregszászi 

bíró elfogását, ha majd visszajön. (85. sz. forrás) Később túszokat akart Szatmárra vitetni 

Beregszászról, Váriból és Tarpáról, hogy ezeket a településeket engedelmességre lehessen 

szorítani; (89. sz. forrás) hírt adott a Munkács felé közeledő Montecuccoli-vértesezredről, s 

arra ösztökélte Bereg és Ugocsa vármegye főispánját, kapcsolódjon be a küzdelembe, de a 

levert lázadóknak ne adjon kegyelmet! (90. sz. forrás) Csáky képtelen volt ezeket az ötleteket 

megvalósítani, tevékenysége szinte csak hírek gyűjtésére, továbbítására szűkült le. 

Löwenburg azonban ezzel sem volt megelégedve: a tőle érkező információkat hitetlenkedve, 

néha már-már ingerülten fogadta. (87., 89. és 91. forrás) Bereg és Ugocsa vármegye főispánja 

csak mellékszereplője lett az eseményeknek, nem volt befolyása azok alakulására. A 

harmadik főispán, Zichy Péter (Szabolcs vármegye), úgy tűnik, távolról szemlélte az 

eseményeket: mindvégig Homonnán tartózkodott… (68. sz. forrás) 

Így aztán az irányítást – Károlyi távozása után – az újra színre lépő Montecuccoli ezredes 

vette át. Bécsben szinte az utolsó pillanatban intézkedtek a már külföldre vezényelt, s Buda 

felé közeledő Montecuccoli-vértesezred visszarendeléséről. (55. sz. forrás) Ez az egyetlen, 

Magyarországon bevethető alakulat június 19-én Kassa mellől indult el, (87. sz. forrás) s 

Ungváron át június 28-án hajnalban érkezett Munkácsra, ahol összecsapott az immár Rákóczi 

parancsnoksága alatt álló kurucokkal. Montecuccoli is – akárcsak Károlyi Dolhánál! – 

megelégedett a gyors sikerrel, a visszavonulókat nem merte követni. 11 Rákóczi június 29-én 

Zavadkára vonult vissza, itt várta be a Bercsényi által Lengyelországban toborzott 

segédcsapatot, hogy aztán együtt induljanak el a Tiszántúl csatlakoztatására. 12 

*** 

A régiónkra vonatkozó, ezt az időszakot érintő valamennyi forrás összegyűjtésére törekedtem. 

E válogatásban a három vármegye nem egyforma súllyal szerepel. 

Szabolcs vármegyére vonatkozóan az alábbi fondot tekintettem át: 13 

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban SZSZBML) 

o IV. A. 1/b. Szabolcs vármegye nemesi közgyűlésének iratai, (1335) 1550– 

1848. Közgyűlési iratok, (1335) 1550–1848 

Szatmár és Bereg vármegyét illetően a két főispán családi levéltárait 14 nézhettem át: 

11 

92–94., 97–98., 100. sz. forrás; MARKÓ, 1935. 224–225. 

12 

Uo. 226–227. és 230. 

13 

A továbbiakban a fondokra a fondszámok feltüntetésével hivatkozok. Szatmár vármegye közgyűlési iratainak 

egy része Budapestre került, ebben az anyagban (Magyar Országos Levéltár, P 621. 2. d.) nem járt eredménnyel 

a kutatás. 

5

Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL) 

o P 71. A Csáky család levéltára. Központi levéltár. Levelek a Rákóczi- 

szabadságharc korából, 1703–1711 

o P 392. A Károlyi család nemzetségi levéltára. Törzsanyag, (1264) 1527–1912 

o P 396. Acta publica, 1451–1919 

o P 1501. Károlyi Sándor iratai, 1694–1744 

a Rákóczi-szabadságharc Levéltára: 

o G 26. Kérvények, levelek, jegyzékek, 1700–1711 

a Szepesi Kamarai Levéltára: 

o E 250. Litterae Camerae Posoninesis et aliorum, 1560–1773. Lajstromozott 

iratok 

Eszterházy Pál nádor iratai: 

o Mikrofilmtár 4727. d. 

Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (a továbbiakban OSZK Kt.) 

o Thaly Kálmán kuruc kori okmánygyűjteménye: Fol. Hung. 1389. fasc. I– 

XXXII. 

Tolna Megyei Levéltár (a továbbiakban TML) 

o XXXI. 10. Esze Tamás történész hagyatéka, 1913–1992 

A források zömmel latin nyelvűek, ezeket a szövegeket a hetvenes évek második felében 

dr. Komoróczy György, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár azóta elhunyt, nyugalmazott 

igazgatója fordította. 

A forrásokban szereplő személyek életrajzi adatai (pl. Wolfgang Georg Auersperg gróf, 

ezredes, Herkules Pius Montecuccoli gróf, ezredes, Ottavio Nigrelli gróf, táborszernagy, 

felső-magyarországi főkapitány, Leopold Schlick gróf, altábornagy) Heckenast Gusztáv 

adattárában olvashatók. 15 

14 

Zichy Péter, Szabolcs vármegye főispánja ránk maradt iratanyagában (MOL, P 707.) nem találtam témánkra 

vonatkozó iratot. 

15 

HECKENAST Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. Sajtó alá rendezte 

Mészáros Kálmán. Budapest, 2005. (a továbbiakban HECKENAST, 2005.) 30., 292., 307., 376. 

6

A magyar nyelvű forrásokat betűhűen közöljük, a bennük gyakrabban előforduló latin szavak, 

kifejezések a következők: 

commendans = (vár)parancsnok, hadbiztos 

communicál = megbeszél, megtárgyal 

compania = század 

correspondeál =kapcsolatot tart 

datált = keltezett 

Datum (…) die (…) mensis Junii Anno 1703. = Kelt (…) június hónap (…) napján az 

1703. évben 

dispositio = intézkedés, rendelkezés 

generalis = tábornok 

gratia = kegy 

includált = csatolt, mellékelt 

in reliquo = a továbbiakban 

interveniál = közbelép 

mpr., manu propria = saját kezűleg, s. k. 

P. S., Post Scriptum = Utóirat (Ui.) 

passus = szoros, átkelő; lépés; útiokmány 

perceptor = adószedő 

praefectus = jószágigazgató 

raptim = sebtében 

regiment = ezred 

*** 

Köszönetet mondok Mészáros Kálmánnak (Hadtörténeti Intézet), aki az Esze Tamás történész 

hagyatékában 16 talált iratokat (46., 58–59. és 61. sz. forrás) fénymásolatban rendelkezésemre 

bocsátotta. 

16 Itt található az I. részben közölt 23. sz. forrás is. 

7

FORRÁSOK 

1703. június 2 – július 4. 

42. 

Szatmár, 1703. június 2. 

Domahídi László szolgabíró levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: 

Tiszabecsnél hét-nyolcszáz nemesi felkelő, helyőrségekből kivont katona gyűlt már össze, át 

akarnak kelni a Tiszán, várják Károlyi parancsát; a túlsó parton a „tolvajok” hat-nyolcszázan 

lehetnek, de „rossz és fegyvertelen nép,” el fognak menekülni 

Jelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 60. 1703. Melléklet. 17 

Kiadva: Adalékok II. Rákóczi Ferencz felkeléséhez Szabolcsvármegye levéltárából. Közli: 

ZIMMERMANN Rezső. Történelmi Tár, 1909. Első közlemény, 1909. (a továbbiakban 

ZIMMERMANN, 1909.) 136–137., újabban BALOGH István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és 

Szatmár vármegyékben (1703. július–október). Második, bővített kiadás. Nyíregyháza, 2003. (a 

továbbiakban BALOGH, 2003.) 46–47. Fakszimile: BALOGH, 2003. 48–49. 

43. 

(Nagy-)Károly, 1703. június 2. 

Szatmár vármegye főispánjának levele Krucsay Mártonhoz és Váratkai Istvánhoz, Szabolcs 

vármegye alispánjaihoz: ő Tiszabecsnél kel át a Tiszán Szatmár vármegye nemesi felkelőivel, 

kéri, hogy Szabolcs vármegye a hajdúvárosokkal Jándnál vagy Naménynál tegye ugyanezt 18 

Jelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 60. 1703. 

Kiadva: ZIMMERMANN, 1909. 137–138., újabban BALOGH, 2003. 44. Fakszimile: BALOGH, 

2003. 45. 

44. 

Nagy-Sármás, 19 1703. június 2. 

A kővárvidéki főkapitány levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: 

tájékoztatást kér arról, hogy a „tolvajok” miféle emberek; szeretné őfelsége szolgálatát segíteni 

Jelzet: MOL, P 396. 17. fiók L. Dcs. 3. cs. 

17 

Szatmár vármegye főispánjának Krucsay Mártonhoz és Váratkai Istvánhoz, Szabolcs vármegye alispánjaihoz 

írt levelének (Nagykároly, 1703. június 2.) melléklete. Lásd a 43. sz. forrást! 

18 

Mellékelve: Domahídi László szolgabíró levele (Szatmár, 1703. június 2.) Károlyi Sándorhoz, Szatmár 

vármegye főispánjához. Lásd a 42. sz. forrást! 

19 

Nagy-Sármás Kolozs vármegye, Erdély, ma Sarmasul. 

8

Méltóságos Úr, 

Bizodalmas Uram! 

Minthogy Uram kegyelmed oly helyt lakik, az hírek hamarébb érik kegyelmedet mint engemet, kérem 

kegyelmedet egész bizodalommal tudósítson az tolvajok iránt, mitsoda féle emberek, hogy én is az ő 

Felsége szolgálatját, az miben vékony 20 erőm engedi, segíthessem, és az reám bízatott szegény 

zidókra 21 is gondot viselhessek, kit Uram én is, nekem parancsolván, meg igyekezem szolgálni. Isten 

éltesse Uram kegyelmedet méltóságos házával edgyüt jó egészségben, s maradok 

Kegyelmednek 

N. Sarmas 2. Junii 1703. 

45. 

Bécs, 1703. június 2. 

9 

köteles szolgája 

Teleki Mihály m. k. 

Ismeretlen levélíró ismeretlen címzettnek: Bécsbe is eljutott a hír, hogy Magyarországon egyre- 

másra a forrongás és a lázadás jelei mutatkoznak, nemrég háromszáz fegyveres felkelő gyűlt 

össze a Rákóczi-birtokokon 

Jelzet: OSZK Kt, Fol. Hung. 1389. Fasc. II. fol. 123v. Egykorú, kivonatos másolat. 22 (latin) 

Viennae, 2. Junii. 23 Már némely, Magyarországról érkező futár megerősítette, hogy ugyanott, és 

különösen Felső-Magyarországon 24 egyre-másra a forrongás és a lázadás jelei mutatkoznak, amint 

nemrég háromszáz elvetemült ember jól felfegyverezve a Rákóczi-birtokokon összegyűlt, és ott az 

említett Rákóczi zászlaja alatt, s nevében az ő falvainak földesúri járandóságait lefoglalták, azzal 

fenyegetőzve, hogy az ellenszegülők elnyerik méltó büntetésüket, mert ismeretes: rövid idő múltán 

egy 15.000 fős hadsereg berontva vonul Magyarország ezen részeire, 25 amiről miután az udvarunk már 

éppúgy eléggé tájékoztatva van, nem kétséges, hogy súlyos nehézséggel lesz még baj velük. 

46. 

Munkács, 1703. június 3. 

20 

gyenge 

21 

zsidókra 

22 

Thaly Kálmán a gyűjteményében lévő másolatra ezt írta: B(áró) Berényi Ferenc keze írása. 

23 

Bécsben, június 2-án. 

24 

Pontosabban: a Tiszaháton. 

25 

E hírek forrása alighanem a szatmári élésmester május 24-i, Kassára küldött jelentése lehetett. Lásd a 27. és a 

28. sz. forrást!

Bereg vármegye alispánjának levele Melith Pál báróhoz: szemrehányást tesz, amiért 

Beregszásznál nem várta meg, így majdnem a kurucok karjaiba rohantak; érdeklődik, hol 

találkozhatnának; kéri, értesítse Szabolcs, Ugocsa és Máramaros vármegyét, hogy egyesült 

Jelzet: TML, XXXI. 10. 

Ajánlom Nagyságodnak köteles szolgálatomat! 

erővel legyőzhessék a felkelőket 

Nagyságod levelére nézve mink egynéhány lóval 26 be akarván menni Beregszászban, az mint 

Nagyságodnak megírtam. Bár csak minket várt vóna be! 

Én beküttem Beregszászban előre öt lovast, ahol is megmondották, benn van az kurucz. 

Megállapottunk, 27 láttunk magunk, bement 2 zászlóallya kurucz az városban Bucsu 28 felöl. Mink ottan 

Ardóhoz 29 jüttünk, beküttünk egy embert kímségben, 30 az alatt 10 lóval Móricz 31 nevű kurucz oda 

érkezik Ardóhoz, az vízen 32 átal puskáztunk vele. 

Nagyságod hitesse el magával, soha az a kurucz be nem mert vóna menni, ha Nagyságtok ki nem ment 

vóna. Kérem, tudosícson Nagyságod, hol találhatnánk Nagyságtokat. 

In reliquo Isten szerencsével éltesse Nagyságodat, szívesen kívánom, maradván 

Nagyságod Alázatos szolgája 

Munkács 3. Junii 1703. 

10 

Orosz György mpr. 

P. S. Mikor Nagyságtok erre felé nyomulhatna, hogy megedgyezkednénk Nagyságoddal, maga 

felekezetit 33 küdené, mivel paraszt embernek nem hihetni, most is az paraszt ember majd kezekben 

adott, meg nem mondván Nagyságotok elmenetelit. 

Tovább kérem Nagyságodat, ne terheltessék nemes Szabolcz vármegyének is írni, hogy jűne által, 34 

annyival is inkább jobb operatiot 35 tehetnénk ellenek. Úgy Ugocsa és Máramaros vármegyéknek is, 

hogy unitis viribus opprimálhatnák 36 eőket. 

26 

Vagyis néhány lovassal, azaz egy lovascsapattal. 

27 

értsd: megálltunk 

28 

Bucsu kis település Bereg vármegyében, Beregszásztól ¾ órányira fekszik. 

29 

Beregszászvégardó település Bereg vármegyében, a Munkács–Beregszász útvonalon, Beregszásztól ¼ 

órányira fekszik. 

30 

Kémségben, azaz kémként. 

31 

Móricz István kuruc hadnagy, a tiszaháti felkelés egyik vezetője. HECKENAST, 2005. 293. 

32 

A szembenálló feleket Beregszászvégardó déli szélén a Vérke (vagy ahogy a helyiek nevezték, a Basa) folyó 

választotta el egymástól. 

33 

értsd: bizalmas emberét, hívét 

34 

ti. a Tiszán 

35 

hadműveletet 

36 

egyesült erővel legyőzhetnék

47. 

Eperjes, 1703. június 4. 

A királyi személynök levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: a felkelőktől 

tartani nem kell, most érkeztek Lengyelországból emberei, onnan sem fenyeget veszély 

Jelzet: MOL, P 392. 7. fiók. Lad. 7. No. 19. 

Méltóságos Úr, bizodalmas sógor Uram! 

Engem lábomrúl az átkozott köszvény az ágynak vetett, rossz volnék az új támadásval, 37 vagy minek 

nevezzem, ellenkezni. 

Vettem azonban három rendbeli úri leveleit kegyelmednek az Cassárúl emanálttal 38 együtt, csudállom, 

hogy Nigrelly uram diffidál 39 kegyelmedhez egy rossz sidó 40 dolgában is, adná Isten, sok olasz 41 és 

német híve volna ollyan ő Felségének, uram, mint kegyelmed és nagy emlékezetű elei volt mindenkor. 

Ettül az gaz néptűl tartani nem kell. Lengyelországbúl kellene inkább gondolkozni, de onnan is ezen 

órában érkeztek embereim, éppen semmi gyülekezeti semmi hadnak mostan; s valaki 

Lengyelországbúl ijeszti kegyelmeteket éppen ne hidgye; kérem tovább is de occasionibus 42 

tudósítanom méltóztassék és én maradtam 

Kegyelmednek igaz szolgája 

Epperjes 1703. 4. Junii. Klobusiczky Ferenc 

48. 

(Tornyos-)Pálca, 1703. június 4. 

Szabolcs vármegye alispánjainak válaszlevele Károlyi Sándornak, Szatmár vármegye 

főispánjának: a közgyűlés úgy határozott, nemesi felkelőik nem hagyhatják el a vármegye 

területét, itthon kell vigyázniuk, de kapcsolatot kívánnak tartani Károlyival, más vármegyékkel 


Illustrissime Domine 

nobis colendissime! 

37 támadással (a támadást indítókkal, a felkelőkkel) 

38 Kassáról származottal 

39 bizalmatlankodik, nem bízik, kételkedik 

40 zsidó (Úgy látszik Károlyi nem csak Koháry Istvánnak írta meg, hogy mivel zsarolják. Lásd a 39. sz. forrás!) 

41 Nigrelli is olasz származású volt! 

42 az eseményekről 

11

Servitiorum nostrorum paratissimam semper obligationem. Die 2 currentis mensis Junii hora 4-ta 

pomeridiana 43 Károllybúl datált Nagyságod méltóságos és úri levelét 44 kötelességgel vettük az 

includált,szolgabíró Domahídy László uram Nagyságodnak írt levelének 45 mássával 46 edgyütt, mellyet 

is nemes vármegyével mai gyűllésének alkalmatosságával communicálván, módgyát nem 

adinveniálhatta, e gremio sui 47 kimehessen, mivel sok az passus, az kire ex incumbentia invigálni 48 

kell az tekintetes nemes vármegyének, másként is számadással tartoznék, hogy ha üressen 49 maradván, 

az alatt valami non putarem 50 követné. 

Nagyságoddal, úgy az tekintetes nemes vármegyékkel nemes vármegyénk az jó syncere 

correspondentiát 51 igen is fenntartani kévánnya, s kéreti is kötelességgel Nagyságodat, ha mi olly hírei 

interveniálnak, nemes vármegyével tovább is communicálni méltóztassék, hogy annyival is inkább 

Kegyelmes Urunkhoz, ő Felségéhez való homagialis obligatiónkat contestálhassuk, 52 és magunk 

megmaradásának is consulálhassunk, 53 mi is hasonlóképpen, ha mi ollyatén excurrentiáink 54 lésznek, 

Nagyságoddal közlenünk el nem mulatjuk. 55 

Úgy tudgyuk, Nagyságod recenter 56 volt Méltóságos Generalis 57 Uramnál ő Nagyságánál, azért de 

permansione nostri 58 kéreti az tekintetes nemes vármegye Nagyságodat, hol járjon elméje ő 

Nagyságának, az nemes vármegyét tudósítani méltóztassék. Cupientes in reliquo eandem 

Illustrissimam Dominationem Vestram ad vota diu salvam sum pervivere, et incolumem. 

Ejusdem Illustrissimae Dominationis 

Pácza die 4. Junii 1703. 59 

Serviares obligationi 

Vestrae Martinus Krucsay m. pr. 

12 

Stephanus Váratkay m. pr. 

43 

Általunk igen tisztelt Méltóságos Úr! Szolgálataink legkészségesebb lekötöttségét mindenkor. Folyó június 

hónap 2. napján délután 4 órakor 

44 

Lásd a 43. sz. forrást! 

45 


46 

másolatával 

47 

nem találta arra, hogy belsejéből (a vármegye területéről) 

48 

támadás miatt őrködni 

49 

őrizetlenül 

50 

nem vélt, nem hitt, nem gondolt 

51 

helyes összeköttetést (levelezést) 

52 

engedelmes lekötelezettségünket tanúsíthassuk 

53 

és magunk megmaradásáról is gondoskodhassunk 

54 

kihirdetéseink 

55 

mulasztjuk 

56 

nemrég 

57 

tábornok (Ottavio Nigrelli) 

58 

megmaradásunk miatt 

59 

Kívánunk a továbbiakban Méltóságos Uraságodnak óhaj szerinti hosszú egészséget és sértetlenséget élvezni. 

Méltóságos Uraságodnak lekötelezett szolgái: Krucsay Márton s. k. Váratkay István s. k. (Tornyos-)Pálca, 1703. 

június 4. napján.

49. 

(Olcsva-)Apáti, 1703. június 4. 

A tiszttartó levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: 33 kősót és 77 deszkát 

küld földesurának; a sót Esze Tamás szabadította ki a kurucok kezéből Tarpán, s azt üzente, 


senkit se bánt 

Alázatos szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak, mint méltóságos uramnak, Isten Nagyságodat 

szerencsésen hogy megálgya, kívánom! 

Mihelt az só elérkezett, mingyárt indítottam. Nro. 33 darab kősó. Deszkát három szekeren, igen jókat. 

Nro. 77. Itten több mostan nincsen. 

Szekerem is nincsen, három ekével szántatok, az mint lehet, de az föld rettenetes száraz. 

Esze Tamás szabadította meg az sót Tarpán az többi kuruczok kezéből, nékem is megizente, hogy meg 

ne szaladgyak, senki sem bánt. Mi tévő legyek, nem tudom, félelemben nagyban vagyok. Miattok az 

hidasok 60 el vadnak dugva, az szőlőt kapáltatnám holnap, ha valami nyomorúság nem jőne az 

jándiakra. Most az vár előtt való kertet rekesztetem, 61 az majornál 62 való kertben más jó darabot 

rekesztettem. Eötvös Miklós 63 uramat tudósítom az tavasz vetésekrűl, az bárányokat igen sietve 

alázatossan mára Nagyságodnak, alig hittem, hogy az sót elszállíthassam. 

Ezzel Isten tarcsa és éltesse Nagyságodat szerencsés jó egésségben. Maradván 

Nagyságod alázatos szolgája 

Datum Apáti die 4. Junii 1703. 

P. S. Az két dobot is elküldtem. 

50. 

Kassa, 1703. június 5. 

13 

Tótfalusi Márton 

Ismeretlen levélíró ismeretlen címzettnek: a felkelők – ötszáz lovas és gyalogos – Munkács 

városába érkeztek, Rákóczi ottani kastélyát nem bántották, de a nemesek házait feldúlták „és a 

borokban nagy kárt tettek”; a külföldre vezényelt Montecuccoli-ezredet visszarendelték 

Jelzet: OSZK Kt, Fol. Hung. 1389. Fasc. II. fol. 125. Egykorú másolat. 

60 kompok, dereglyék 

61 rekeszt = (kerítéssel) elzár, elkülönít 

62 major = földesúri kezelésben lévő föld, illetve ennek központja, ahol a gazdasági épületek vannak 

63 Károlyi Sándor birtokainak praefectusa, jószágigazgatója. HECKENAST, 2005. 129–130.

Extractus Litterarum Cassovia 5-a Junii emanatarum 64 

Ezen órában hozák híről, hogy Bereg vármegyében felállott tolvajok, majd ötszázik 65 lovas és gyalog, 

Munkács városában beesvén 66 Rákóczy kastíllyát ottan, sub specie principalis ipsorum, 67 nem 

bántották, más privatus 68 nemes emberekét feldúlták, és a borokban nagy kárt tettenek, aminthogy 

némelyek a bornál megnyomattatván, azután el is fogattattanak. Előjárójuk nincsen nevezetes ember, 

hanem Kis Albert névő 69 tolvaj. Rákóczy kíszőletének 70 híre se Lengyelországbúl, se máshonnéd 71 

nem verificáltatik, 72 és így nagy a reménség, hogy úgy járnak, mint a pataki támadáskor 73 való gaz 

emberek. 

Ellenben Generalis Nigrelli Uram Kís Márkrúl 74 és Lócséról 75 a praesidiáriusokat 76 ide szoréttya. 77 

Monticuculi regimentye, aki felfelé indult vala, visszarendeltetett, 78 a vármegyebeliek is 

rezgelődnek, 79 de ezeknek nem hisznek, s talán van is mért? 

51. 


A szatmári várparancsnok levele Szabolcs vármegyéhez: Károlyi Sándor a Bereg és Ugocsa 

vármegyékben csavargó rablók üldözésére ma Szatmárról elindult; tartsanak kapcsolatot vele, 

támogassák 

Jelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 59. 1703. (latin) 

Méltóságos, Tekintetes és Nagyságos, Nemes és Nemzetes Urak, általam nagyra becsült urak! 

64 

A június 5-én Kassáról származó levél kivonata 

65 

ötszázig! 

66 

A lengyel határ felé vonuló kurucok egyik, Kis Albert vezette csoportja május 30-án késő este érkezett 

Munkács városába, másnap hajnalban pedig már tovább is indultak Szentmiklós felé. ESZE, 1952. 8–9. 

67 

számukra láthatóan a legtekintélyesebb 

68 

közönséges 

69 

nevű 

70 

készületének (ti. hogy Lengyelországból visszatér) 

71 

máshonnét, máshonnan 

72 

igazoltatik 

73 

célzás a hegyaljai felkelésre (1697) 

74 

Késmárkról 

75 

Lőcséről 

76 

helyőrségbelieket 

77 

ti. Kassán zsúfolja (gyűjti) össze 

78 

Külföldre vezényelték: Debrecenből indult el május 24-én, s (Balmaz-)Újvároson, (Tisza-)Csegén át Buda felé 

tartott. Lásd a 24., 35., 55. sz. forrást! 

79 

a nemesi felkelők is mozgolódnak, készülődnek 

14

Üdvözletemet és szolgálataimnak legkészségesebb ajánlását! Ismeretes, hogy méltóságos Károlyi 

Sándor úr, Nigrelli tábornok ő Kegyelmességének utasítása alapján is, a jelenleg Bereg és Ugocsa 

vármegyékben csavargó rablók üldözésére a mai napon Szatmárról kimozdult; tevékenységének 

eredményeként várható, hogy azok terjeszkedése mindenképpen megakadályozható lesz, ennek 

sikeresebb előmozdítására magam is száz német katonát küldtem. 

Ezért fentcímzett Uraságtokat arra kérem, s egyben buzdítom, hogy az ő szent Felsége iránt eddig 

tapasztalt hűségüket szem előtt tartva tartsanak kapcsolatot az említett Károlyi gróf 80 úrral és ha ő 

bármit szükségesnek tartana ő szent Felsége szolgálata érdekében, azt mindenképpen támogassák és 

semmiféle nehézséget, amelyek véletlenül adódhatnak, ne vegyenek figyelembe. Legcélszerűbbnek 

látszana, ha Uraságtok átkelnének a Tiszán, nehogy a rablók Munkács felé vehessék útjukat. 

Mindezekben semmiképpen sem kételkedve maradok 

Fentcímzett Uraságtoknak 

Szatmáron, 1703. június 5. napján. 

52. 


15 

szolgálatra készségesen 

Friedrich Löwenburg gróf 

A szatmári várparancsnok levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: írt 

Szabolcs vármegyének, hogy működjön együtt Károlyival az Ugocsa és Bereg vármegyékben 

Jelzet: MOL, P 392. 7. fiók. Lad. 7. No. 9. (latin) 

Méltóságos Gróf 81 Úr, általam nagyra becsült úr! 

lázadozók üldözésében 

Üdvözletemet és szolgálataimnak legkészségesebb ajánlását. Mély tisztelettel vettem fentcímzett 

Uraságodnak levelét, melyből teljes mértékben megértettem egyet s mást; Szabolcs vármegyének 

hasonlóan írtam 82 s buzdítottam arra, hogy ő szent Felsége szolgálatának erősítése érdekében 

Méltóságos Uraságoddal tartson kapcsolatot, megtéve a legkedvezőbb intézkedéseket a rablók 

üldözése és kiirtása céljából, akik Ugocsa és Bereg vármegyékben lázadoznak. Ezenközben ne 

mulasszák el mindezekről bennünket értesíteni, nehogy esetleg a megkezdett ügy intézése szüneteljen. 

Ezeken túl fentcímzett Uraságodnak mindenről tájékoztatást nyújtok, mindenről gondoskodva, 

amennyiben engem megfelelő időben értesítenek, ami felől nem kételkedem. Remélem, hogy 

80 Károlyi Sándor ekkor még csak báró volt! 

81 Károlyi Sándor ekkor még csak báró volt! (A comes szó grófot és főispánt is jelent, a levél külső címzéséből 

megállapítható, hogy Löwenburg itt gróf értelemben használja.) 

82 Lásd az 51. sz. forrást!

Uraságod ő szent Felsége szolgálata érdekében engem mindenről tájékoztat majd, semmit el nem 

mulasztva. Mindezek után maradok 

Méltóságos Uraságodnak 

Szatmár, 1703. június 5-én. 

53. 

Kölcse, 1703. június 5. 

16 

készséges szolgája. 


Szatmár vármegye főispánjának levele Szabolcs vármegyéhez: holnap Kóródnál akar a Tiszán 

átkelni, addig nem támadja meg a „tolvajokat,” míg nem értesül a szabolcsi nemesi felkelők 

átkeléséről; egyszerre kellene rajtuk ütni 


Kiadva: ZIMMERMANN, 1909. 138. 

Az Tekintetes Nemes Vármegyének ajánlom kész szolgálatomat! 

Az felső napokban Cassán lévén, ma pedig Szakmárt jővén által, szemben voltam Commendans 

Urammal. 83 Mind Méltóságos Generalis Nigrelli Urammal, mind Commendans Urammal ezen 

mostani dolog felől 84 beszélgetvén, mint hadi tisztek az Nemes Vármegyének nem imponállyák, 85 

hogy üldözze, de igen jovallyák, 86 hogy ő Felségéhez való kötelességünköt contestállyuk, 87 kivált 

Generalis Uram, tartozunk is véle az haza csendessége bontogatásának eltávoztatására nézve. 

Azért értvén, hogy Nagyságtok, Kegyelmetek előbbeni levelemre 88 az Tiszán által nem akarna 

menni, 89 én pedig oly szándékban vagyok, akit sub rosa 90 írok az Nemes Vármegyének, hogy holnap 

Isten segítségébűl Kóródnál által költözünk 91 mindnyájan, addig pedig az tolvajokra nem ütök, míg 

meg nem értem, hogy Nagyságtok, Kegyelmetek onnan által nem 92 költözik. Azért úgy kellene 

83 Löwenburg ezredessel 

84 a tiszaháti felkelésről 

85 szabják meg 

86 javalják 

87 bizonyítsuk 

88 Lásd a 43. sz. forrást! 

89 Károlyi ekkor még Szabolcs vármegye alispánjainak válaszlevelét (48. sz. forrás) nem kapta meg, azt ugyanis 

Károlyba címezték, s csak június 6-án küldte férje után Bakóczi Krisztina (57. sz. forrás), tehát értesülését 

máshonnan szerezte! 

90 rózsa alatt, azaz titokban 

91 átkelünk (a Tiszán) 

92 Ez a szó lehúzva.

correspondeálnunk, hogy amikor megegyeznénk, s őköt közre vehetnénk, egyszersmind üthetnénk 

meg, addig mi csak portázással 93 fogunk élni. 

Nagyságtok, Kegyelmetek tudósítását elvárom, hogy tudhassuk itt mihez tartani magunkat. Ha pedig 

levelet küld, paraszt emberre ne bízza, mert infallibiliter 94 kurucz kezében viszi, hanem jó lovasra, mi 

addig tova Kígyós és Musaj táján fogunk lenni, ha Munkács felé kerül is az levéllel, vagy pedig az 

Szamosközre hozzák, de lovas emberek, s nem falurúl falura. 

Itten alkalmasint megszaporodtunk, német is vagyon vagy 300, reménlem eddig talán Nagyságtokhoz, 

Kegyelmetekhez is Montecuculli két companiája elérkezett, amint maga kapitánya írta. Én pedig 

megírtam, hogy csak oda, Nemes Szabolcs Vármegyéhez mennyen; Nagyságtok, Kegyelmetek el ne 

haggya hajdú várasi uraimékat is, 95 s mindenekrűl az Nemes Vármegye tudósítását elvárom, ha 

felültünk, nem kellene magunkat confusióban 96 hagynunk. Ezzel Isten éltesse nagyságtokat, 

kegyelmeteket. Raptim Kölcse 5. Junii 1703. 

A Tekintetes, Nemes Vármegyének 

54. 

Diószeg, 1703. június 5. 

17 

kész szolgája 

Károlyi Sándor 

A diószegi jószágigazgató levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: Bihar 

vármegye 50 lovas felfogadásáról, s öt-öt puskással 40 lovas szekér kiállításáról döntött, ám ezek 

csak a belső nyugalomra vigyáznak, a vármegyéből ki nem mennek; fosztogató tolvajok tűntek 

fel Debrecen környékén 

Jelzet: A Károlyi család nemzetségi levéltárában (MOL) ma már nem található. 

Kiadva: GÉRESI, 1897. 5. köt. 9–10. 

Ajánlom mint méltóságos nagy jó Uramnak, Nagyságodnak alázatos szolgálatomat! 

Méltóságos úri levelét Nagyságodnak, melyben a fennforgó hírek eránt tudósítani méltóztatott, 

alázatosan vettem; én is reciproce 97 írhatom Nagyságodnak ez mi nemes vármegyénk 98 tegnapi napon 

Olasziban celebráltatott 99 gyűlésében tett dispositióját: ő Nagyságok s ő Kegyelmek fogadni végeztek 

93 portyázással = kisebb könnyűlovas egységek kiküldésével, felderítéssel 

94 rászedve, megcsalva, megtévesztve; rejtve, észrevétlenül 

95 A hajdúvárosok (Böszörmény, Szoboszló, Nánás, Hadház, Dorog, Polgár, Vámospércs) fegyvereseit is vegyék 

maguk mellé, s úgy csatlakozzanak Károlyihoz! 

96 

zavarban, rendetlenségben 

97 

viszonzásul 

98 

Bihar vármegye 

99 

(Várad-)Olasziban tartatott

50 lovas katonákat, és rendeltenek 40 lovas szekereket öt-öt jó fegyveres puskás emberekkel, kik 

minden órán felkészülvén, az hol valami afféle rossz híreket hallhatnak, affelé fordítják a 

vármegyében magokat. De mivel még a nemes vármegye semmi parancsolatot nem vett, a 

vármegyébűl ki nem mennek. 

Amely tolvajok felől írtam vala Nagyságodnak, hogy Derecskére beütöttek volt, azok akkori 

menésekben a Bánknál találván debreczeni nótárius Pósalaki János uramat, megfosztották és 

kemínyen megverték; Havasalfölde felől göbölyt 100 hajtó személyeket is találtanak Vámos-Pércs táján, 

kik közül kettőt megöltenek, a lovaikat elvivén annyira, hogy szerzettenek magoknak mintegy 28 vagy 

30 lovakat; már nem tudhatjuk által mehetének-é a Tiszán vagy csak a ligeteken vannak. 

Kérem alázatosan Nagyságodat, ne sajnáljon ottan tudósítani, én is ha mit ezen az oldalon hallhatok, 

nem mulatom el sietve Nagyságodnak megjelentenem. Követem alázatosan Nagyságodat az gyakor 

búsításrúl, maradván Nagyságodnak alázatos szolgája 

Diószeg die 5-ta Junii 1703. 

18 

Alexander Sebastianus Norderman 

Praefectus Diosegiensis m. pr. 101 

P. S. Mostani nemes vármegye gyűlésében beszélték valami görögök, 102 hogy Homonna 103 táján (az 

honnét most jöttenek) az erdőt vágatnák az kuruczok, akarván nagy feles utat irtani magoknak; 104 

kírem alázatosan Nagyságodat, ne sajnáljon tudósítani, ha mit ez eránt hallott. 

55. 


Az uralkodó rendelete Szabolcs vármegyéhez: a Montecuccoli-ezredet a felkelők megfékezésére 

visszarendelték; a vármegye küldjön jobbágyokat ingyenmunkára a várak megerősítéséhez 


Lipót, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár és Németország, Magyarország, 

Csehország stb. királya. 

Tisztelendő, Tiszteletes, Tekintetes és Nagyságos, Vitézlő és Nemes, mint bölcs és körültekintő, 

kedvelt híveink! Minthogy innen és túl a Tiszán az utakon, sőt a helységekben látott lázadók vagy 

rablók, ugyanott zavargók megleckéztetésére a Montecuccoli-ezred említett Magyarországunk felső 

100 göböly = hízott szarvasmarha, ökör 

101 Diószeg, 1703. június 5. napján. Norderman Sebestyén Sándor diószegi jószágigazgató s. k. 

102 vándorkereskedők 

103 Mezőváros Zemplén vármegyében. 

104 Ez hamis hír volt!

észeire 105 kegyes rendelkezésünkre visszatér, 106 az ottani felkelők alkalmas időben történő 

szétszórására, alázatos kötelezettségüknek megfelelően, Hűségtek tanácsát és közreműködését is 

kívánatosnak ítéljük. 

Erre való tekintettel Hűségteknek ez úton jóakaratúlag parancsoljuk elrendelve, hogy a zavargók 

említett fészkének szétverésére és kiirtására szükséges segítséget hűségesen biztosítsák, a 

várparancsnokok megkeresésére nyugta ellenében bármely helyen ingyenmunkával működjenek közre 

a várak erősítésében mindenütt, ahol azt rájuk bízzák; sehol se vonják ki magukat a megfelelő helyen 

kiadott szükséges rendelkezések végrehajtása alól, mert ezt meg kell tenniük Hűségteknek, akiket a 

továbbiakban császári-királyi kegyünkről biztosítva maradunk jóakarattal. Kelt Bécsben, ausztriai 

városunkban, június hónap 6. napján, az Úr 1703. évében. 

Lipót 

56. 


19 

Mednyánszky Pál s. k. 

Hunyadi László s. k. 

A szatmári várparancsnok levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: dicséri 

eddigi intézkedéseit; Szabolcs vármegye nem mutat nagy lelkesedést a „csibészek” üldözésében, 

ott találnak rejtekhelyeket; Tarpán, Váriban vagy ahol tartózkodnak, rájuk kellene gyújtani a 

házakat 

Jelzet: MOL, P 392. 7. fiók. Lad. 7. Ad No. 9. (latin) 

Méltóságos Báró Úr, általam igen tisztelt úr! 

Uraságodnak Kölcséről tegnap írt levele nem kis örömömre szolgált, mert megértettem belőle azokat a 

dicséretre és elismerésre méltó intézkedéseket, melyeket a gonosz emberek lehetetlenné tétele 

érdekében tett. Nagy várakozással tekintek az elfogott ember kihallgatása elé, tőle valami érdemleges 

kicsikarása remélhető. Mindazáltal azon a nézeten vagyok, hogy a szabolcsiaknál nem sok ellenállásra 

találnak, ők ezeknek a csibészeknek üldözésében nem mutatnak nagy lelkesedést, ami kiderül abból is, 

hogy időnként a Szabolcs vármegyébe érkező rablók ott tartózkodásuk során egymással tanácskozni 

tudnak s valójában rejtekhelyekre találnak. 

105 

Kelet-Magyarországra (Bécsből szemlélve Nyugat-Magyarország számított alsónak, míg Kelet-Magyarország 

felsőnek!) 

106 

A Montecuccoli-vértesezred téli szállása Debrecenben és a hajdúvárosokban volt. (15. és 18. sz. forrás) Az 

ezredet először külföldre vezényelték, Montecuccoli ezredes május 24-re tűzte ki az elindulás napját. (Balmaz- 

)Újvároson, (Tisza-)Csegén át Buda felé vonultak. (24. és 35. sz. forrás) Ekkor jött ez az új parancs.

Ha netalán azokban a községekben, esetleg a községben lévő házakban fel lehetne őket lelni 

mindenütt, ahol megvonják magukat, véleményem szerint még az sem volna elítélendő, ha a császári 

katonaság vagy hasonló szolgálatú személy valamilyen módon megsemmisíthetné őket, akár tűzzel, a 

házakból való kiűzés által is, a lángok martalékaivá dobva őket, főként e csibészek által kedvesnek 

tartott helyeken, amelyek mellettük elkötelezték magukat, mint Tarpán, Váriban, stb. Egyébként az én 

eltűnt német kapitányomról még semmi értesítést sem kaptam. 

Ha Uraságod valamely hírhez jut, tájékoztasson mielőbb, aminthogy magam is értesítem az 

eseményekről. Hiszek a legkedvezőbb eredményekben, korántsem kételkedve a szolgálat sikerében. 

Ennek tudatában maradok 

Méltóságos Uraságod 

Szatmáron, 1703. június 6-án. Friedrich Löwenburg gróf 

57. 


20 

igen készséges szolgája 

Barkóczi Krisztina levele férjéhez: a Montecuccoli-ezredből egy kapitány érkezett nyolcvanad 

magával, hogy a kurucokat kergesse; küldi Szabolcs vármegye és a diószegi jószágigazgató 

leveleit 



Istentűl minden jókat kívánok Kegyelmednek szívem! 

Mai napon érkezik ebéd tájba Montecucoli kapitánnya mint egy nyolczvanad magával, melyhez 

kimenvén Eötvös 107 uram, azt mondotta, ő azért jött, hogy a Nemes Vármegyével megegyezvén az 

kuruczokat kergesse; útjában pedig minémű assignatiója 108 érkezett, azt megmutatta. Hasonlóképpen 

van Máramoros vármegyére is, melyet pariálván 109 Eötvös uram, elküldöttem, 110 hogy jó idején 

gondolkodhassék Kegyelmetek rólla. Azt mondta őneki fel kell az vármegyét keresni, igen is kívánná 

az kuruczokat látni; más szovába meg azt mondta, ha az szatmári commendáns 111 gyalogokat mellé 

nem ád, ő el sem megyen, hanem csak az assignált 112 pénzt szedhesse ki, visszamegyen. Ide pedig 

107 Eötvös Miklós, Károlyi Sándor birtokainak praefectusa (jószágigazgatója) HECKENAST, 2005. 129–130. 

108 

kiutalása (fizetési meghagyása) 

109 

lemásolván 

110 

Ma már nem található, nincs mellékelve. 

111 

Löwenburg ezredes 

112 kiutalt

Erdélyből jő egy regiment, s onnét felül 113 kettő, egyik a Slikké, kik is már Hatvannál vannak, 114 azok 

fognak őrizni bennünket. 

Kegyelmed levelére választ csak az elébb hozának Szabolcs vármegyébűl, melyet elküldöttem 115 az 

diószegi praefectus levelével 116 együtt, kikbűl Kegyelmed megláthatja, más nemes vármegyék mi 

formán akarják üldözni az kuruczokat. 

Ezen németeket debreczeni szekerek puskásokkal rakva lévén, kísérték; itt is hasonlót kíván, de itt sem 

lovas szekér, sem puskás nem is telnék annyi; megválik mit csinál. Mi ugyan kértük, hogy ugyan 

tovább is azokat vigye ha szükséges, mert innet mind oda van, az kinek lova van, és puskás is az ki 

volt, a vármegye közé. 117 Ezzel Istennek ajánlom Kegyelmedet édes szívem. Károly, 6. Junii 1703. 

Kegyelmed igaz hites társa Barkóczi Kristina m. pr. 

58. 


A szatmári várparancsnok levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: lovasok 

érkeztek a Montecuccoli-ezredtől egy kapitány vezetésével, s a szatmári gyalogsággal 

egyesülnek; Károlyi vegye fel a kapcsolatot velük, hogy tőlük segítséget kaphasson 

Jelzet: A Károlyi család nemzetségi levéltárában (MOL) ma már nem található. Jelenlegi őrzési helye 

TML, XXXI. 10. 

Kiadva (latinul): GÉRESI, 1897. 5. köt. 12–13. 

Méltóságos Gróf 118 Úr, nekem legbizalmasabb uram! 

Kóródon 119 június 6-án kelt levelét Méltóságos Uraságodnak szívélyesen és kellő tisztelettel a mai 

napon átvettem. Az újabb hírek közléséért legmélyebb hálámat fejezem ki, kérve, hogy ne csak azzal 

az eggyel, 120 hanem többekkel, különösen az első helyen állókkal, mint Esze Tamás vagy Kis Albert, 

győzelmesen térjen vissza Méltóságos Uraságod. Én csak örömömet fejezhetem ki az újabb 

cselekedetekért. 

113 

a Felvidékről 

114 

Ezek hamis hírek. 

115 


116 

Lásd az 54. sz. forrást! 

117 

Vagyis: Szatmár vármegyéből minden fegyverfogható eltávozott a nemesi felkelőkkel, a kurucokat 

üldözendő. 

118 

Károlyi Sándor ekkor még csak báró volt! 

119 

(Tisza-)Kóród falu Szatmár vármegyében, Bereg vármegyétől a Tisza választja el. 

120 

ti. fogollyal (Károlyi korábbi levelében tett említést egy fogolyról: 56. sz. forrás.) 

21

Ma 11 óra körül szerencsésen megérkezett ide a nemes Montecuccoli-ezredből egy kapitány úr a 

legválogatottabb lovasokkal, aki az én gyalogosaimmal ha egyesül, akármilyen erőnek ellenszegülhet; 

nemcsak egyenlőknek, hanem nagyobbaknak ismertetnek el a jövőben. 121 

Közben célszerű volna, hogyha Méltóságos Uraságod is az előbb említett lovassági kapitány úrral és 

az enyémmel 122 megfelelő kapcsolatot tartana, így a dolgokat úgy lehetne időzíteni, hogy bármiféle 

cselekvés mutatkoznék helyesnek a császári szolgálat és biztonság előmozdítására, azok a tiszt urak ne 

késlekedjenek segítséget nyújtani, hacsak a nemes vármegyék részéről valami hiba nem következnék 

be, melynek megelőzését a felsőbb helyekről a jövőben történő elismerés reményében Méltóságos 

Uraságodnak figyelmébe ajánlom. 

A továbbiakban Méltóságos Uraságodnak óhaja szerinti minél hosszabb egészséget és sértetlenséget, 

leginkább győzelmes visszatérést szívélyesen kívánok, és maradok Méltóságos Uraságodnak 

Szatmár, 1703. június 7-én délutáni 4 órakor. Friedrich Löwenburg gróf 

22 

igen készséges szolgája 

Ui. Az említett lovassági kapitány úr, miután két nap alatt Debrecenből ide jött, holnap Lázáriban 123 

kíván pihenni, ezután a legkészségesebben, ahová a helyzet szükségessége megkívánja, útra kel. 124 

59. 


A munkácsi várparancsnok levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: 

tájékoztatja a felkelőkről, akik a lengyel határ felé vonultak vissza; neki és Bereg vármegyének 

nincs megfelelő ereje, ő 40-50 német katonát tudna adni 

Jelzet: A Károlyi család nemzetségi levéltárában (MOL) ma már nem található. Jelenlegi őrzési helye 

TML, XXXI. 10. 

Kiadva (latinul): GÉRESI, 1897. 5. köt. 13–14. 

Általam igen tisztelt Méltóságos Úr! 

A mai napon kézhez vettem fentcímzett Uraságodnak e hónap 5-én írt levelét, melyből megértettem, 

hogy Uraságod e vidékre óhajtana jönni. Ami azoknak a zsiványoknak az eltávozását illeti, ugyancsak 

tudomásom van arról, hogy az erdők és hegyek felé vonultak vissza. Közülük hozzávetőleg 100 fő 

121 

Vagyis: nemcsak minőségileg, hanem létszámban is fölényben lesznek a felkelőkkel szemben. (A Károlyi 

mellett levőket is ideszámolva!) 

122 

ti. Löwenburg gyalogsági kapitánnyal 

123 

Lázári falu Szatmár vármegyében, Szatmártól északra 1 órányira. 

124 

Ez a felajánlkozás okafogyottá vált, mivel Károlyi, miután június 7-én délután Dolhánál győzelmet aratott a 

kurucok felett, hadjáratát befejezettnek tekintette, s azonnal megkezdte a visszavonulást. Június 10-én már újra 

Szatmáron volt!

néhány nap óta Lengyelország határai közelében tartózkodik. Én és a nemes vármegye 125 

szándékozunk az említett rablókat feltartóztatni, de nincs hozzá megfelelő erőnk, hacsak a vármegye 

össze nem tudna gyűjteni még több mint 50 lovast. 

Klobusiczky Gáspár felügyelő 126 úrnak majd előadom Méltóságod kívánságát, de alig reménykedem 

valami eredményben, mert csekélyebb ügyekben sem óhajtanak engedelmeskedni neki a dolgok jelen 

állásában. Az is igaz, hogy ahova a tiszttartóit vagy ispánjait küldi, azoknak a helyszínen 

megválaszolják, amit akarnának tudni, majd azt is, hogy ki a földesuruk. Egyébként levelemben 

fenntartom mindazt, amit tegnap Klobusiczky György 127 uram részére megírtam. 

Kende Mihály nemzetes úr feleségét mindenképpen beajánlom az Ungváron tartózkodó kapitány 

uramnak. 128 Ha valamiből kifolyólag Uraságodnak szüksége van az én szerény segítségemre, a nemes 

vármegye tisztjein és más lovasokon 129 kívül, mint Klobusiczky uramnak is megírtam, negyven vagy 

ötven német katonát adhatnék át, aminthogy meg is teszem, mihelyt tudomásomra jut fentcímzett 

Uraságod további rendelkezése, akinek kegyeibe ajánlván magamat maradok Méltóságos Uraságodnak 

Munkács várában, 1703. június 7. napján 

60. 


23 

igen lekötelezett szolgája 

Wolfgang Georg Auersperg gróf s. k. 

Bereg vármegye alispánjának levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: a 

Bereg vármegyei nemesi felkelők már eloszoltak; kész együttműködni Károlyival; a kurucok 

visszavonulóban vannak, hétszázan lehetnek; a munkácsi várparancsnok segítségül ötven német 

katonát ígért 



Illustrissime Domine, Domine mihi colendissime! 130 

Kóródról 131 5-ta praesentis datált 132 Nagyságod úri levelét most reggel hét óra tájban alázatoson 

vöttem. Én teljes igyekezetemmel azon voltam, hogy mentűl többen verhessük öszve magunkat; de 

125 Bereg vármegye 

126 a munkácsi kincstári uradalom (ez Rákóczi elkobzott birtoka!) provisora, udvarbírója HECKENAST, 2005. 

236. 

127 Szatmár vármegye egyik alispánja. Uo. 

128 Kende Mihály a Szatmár vármegyei nemesi felkelők kapitánya volt (Uo. 227.), feleségét biztonságos helyre, 

Ungvárra akarta küldeni. 

129 Bereg vármegye tisztségviselői (pl. Orosz György alispán) és nemesi felkelői Munkácson tartózkodtak. 

130 Méltóságos Úr, általam igen tisztelt úr!

akik itt voltanak 133 is, megunván itten az haszontalan heverést eloszlottak. Minthogy mindenünktől 

megfosztattunk, csak lóháton szaladtunk ide, s nagy költséggel élünk: mindazonáltal noha én nagy 

alteratiót 134 szenvedtem (úgy annyira, hogy ezen órában eret is vágtak rajtam), valaholott 

legalkalmatosbnak gondolja Nagyságod, én kész leszek megegyeznem, felvévén itten minden nemes 

embert magammal; amennyire telhetünk, úgy kell lenni. 

Az mi pedig az kuruczok dolgát illeti, némely része az Beczkéd 135 alá Huklina 136 nevű faluban ment 

Majossal 137 és Pap Mihállyal, a többi pediglen amint referálják, 138 tegnap Bilke 139 felé, onnan talám a 

Dolha völgyére takarodik. Szükséges volna azért, hogy mostan persequálhatnók, 140 míg onnan belől 141 

válaszok jön; 142 bizonyos pediglen hogy 700. vannak legalább is: azért Nagyságod méltóztassék 

tovább is maga intentióját 143 megírni, hadd tudjam magamat mihez alkalmaztatnom tovább is. 

Commendánt 144 uram ő Nagysága is 50 németet ígírt 145 hogy meglovasít, 146 kiket is magammal el 

fogok vinnem. 

Tegnap írt Klobusiczky György 147 uramnak ő kegyelmének felyül említett Commendánt uram ő 

Nagysága, hogy ha úgy tetszenék, Jánosiban 148 gyűne előnkben két compánia német. Mert némely nap 

is úgy jártunk, hogy Milith Pál uram ő Nagysága azt írta, Beregszászban megvár bennünket. Én 

minden tartózkodás nélkül oda mentem, az holott is az egész város kuruczal volt tele; csak az jó Isten 

tartott meg, hogy kezekben nem akadtunk a város végén. 149 Már mostan egészen Nagyságod úri 

dispositiójára bízván magamat, elvárom válaszát Nagyságodnak. In reliquo me ulteriori gratiae 

recommendans permaneo indesinenter 

Illustrissimae Domominationis Vestrae 

24 

obligatissimus servus 

131 


132 

jelen (hónap) 5-én keltezett 

133 

a Bereg vármegyei nemesi felkelők 

134 

balesetet 

135 

Beszkidek, hegycsoport a Kárpátokban. 

136 

Hukliva! Orosz falu Bereg vármegyében, Alsó-Vereckétől keletre. 

137 

Majos Istvánnal (HECKENAST, 2005. 277.) 

138 

jelentik, hírül hozzák 

139 

Mezőváros Munkácstól keletre, Bereg vármegyében. 

140 

üldözhetnénk 

141 

Lengyelországból, Rákóczitól 

142 

a felkelők követeket küldtek Rákóczihoz 

143 

szándékát, akaratát 

144 

Auersperg ezredes 

145 

ígért 

146 

gyalogosokat lóra ültet 

147 

Szatmár vármegye egyik alispánja (HECKENAST, 2005. 236.) 

148 

Minden bizonnyal a Bereg vármegyében, a munkácsi uradalomban fekvő Jánosiról van itt szó. Egy másik 

Jánosi (Makkos) Beregszász közelében található. Kántorjánosi (Szatmár vármegye) nem jöhet szóba, mert az 

túlságosan messze van Munkácstól. 

149 

Június elsején Tiszabecsnél kelt át a Tiszán és érkezett Beregszászra nemesi felkelők élén Melith Pál, hogy 

tájékozódjon a kurucok mozdulatairól, s felvegye a kapcsolatot a Munkácsra szorult Bereg vármegyei 

nemesekkel. A beregiek Orosz György alispán vezetésével június 3-án érkeztek Beregszászhoz, de Melith Pál 

közben visszavonult a Tisza mögé, a városban ekkor már Esze Tamás kurucai tartózkodtak. ESZE, 1952. 9. Lásd 

a 46. sz. forrást!

Munkács, die 7 Junii 1703. 150 

25 

Georgius Orosz de Csicser m. pr. 

P. S. Nagy alázatosan követem Nagyságodat, hogy magam nem subscribálhattam 151 ezen levelemet, 

mivel az jobb karomon vágtak eret. 

61. 

(Tisza-)Kóród, 1703. június 7. 

Szatmár vármegye alispánjának levele Károlyi Sándor főispánhoz: nincsenek hírei a felkelőkről, 

noha szorgalmasan munkálkodik a Tisza mindkét partján; vigyáz az átkelő helyekre, Ugocsa 

vármegye hajdúit Tiszbecsre küldte, ahonnan mindent, ami szükséges volt, Kóródra szállíttatott 

Jelzet: TML, XXXI. 10. 

Köteles szolgája Nagyságodnak. 

Minden előtte függő dolgaiban hogy az Úristen Nagyságodat 

szerencséssé tegye, szívem szerént kévánom! 

Méltóságos jó uram, Nagyságod nékem írt leveléből reám való parancsolattyát az estve alázatosan 

elvettem, az mi azok felől az alkalmatlan emberek felől az dolgot nézi, azólta semmi részében hírét 

nem hallottam, noha bizony igen szorosan és szorgalmatosan úgy munkálkodom az Tisza két felén 

lévő helyeknek alkalmatosságiban, kinél is nagyobbat nem vehetek fel kemény fenyéték alatt. Ha mi 

csak legkisebbik részében is érthetek olyat, az kirűl Nagyságodat tudósítani szükséges, mind azokban 

sem napot, sem órát, sem szempillantást el nem mulatok. 

Az passusokra peniglen Nagyságod parancsolattya szerént úgy vigyázok, hogy azokban is legkisebbik 

fogyatkozások ne essenek; az mint hogy nemes Ugocsa vármegyének hajdúit Tisza-Becshez 

bocsátottam jó rendben vevén eőket, ide is Becstűl az mi szükséges vólt, leszállétottam és jó rendben 

vettem, azokhoz illendő készségekkel edgyűtt. 

Tovább is valamit véghez tudok vinni, Isten segécségébűl mindenekre kész leszek. Továbbá való 

parancsolattyátúl is Nagyságodnak függvén, ahhoz alkalmaztatom magamat mindenekben. 

Mind ezek után Isten Nagyságodat szerencsés hosszú élettel álgya meg, minden dolgaiban boldogécsa, 

szívem szerént kévánom, maradván 

Nagyságodnak Mindenkori kész alázatos szolgája 

Datum Kóród die 7. Junii 1703. Vitkai Mihály mpra. 

150 A továbbiakban magamat régebbi kegyébe visszaajánlva maradok mostantól fogva Méltóságos Uraságod igen 

lekötelezett szolgája: Csicseri Orosz György s. k. Munkács, 1703. június 7. napján. 

151 írhattam alá

62. 

H. n., 1703. június 8. 

Eszterházy Pál nádor felterjesztése az uralkodóhoz: a Montecuccoli-ezred Magyarországon 

tartózkodik, elvezényelhető oda, ahol jelenleg a zavargások folynak; adóengedményt javasol, s a 

legelőkelőbb nagyurak Bécsbe hívását, hogy határozatokat lehessen hozni a helyzet megoldására 

Jelzet: MOL, Mikrofilmtár 4727. doboz: 664. cím, 78. köteg, 7812. szám. Fogalmazvány. (latin) 

Legszentebb Császári és Királyi Felség, legkegyelmesebb uram! 

Legalázatosabb és élethossziglan tartó szolgálataim szerény felajánlását előrebocsátva. 

Legfenségesebb Császár! Hogy részemre milyen levelet küldött a kassai bizottság, 152 valamint báró 

Károlyi uram, azokat magyarról latinra lefordítva Legszentebb Felségednek a jelen jelentésem 

kísérőjeként 153 alázatosan felterjesztem. Az igaz, hogy a Montecuccoli-ezred jelenleg az országban 154 

tartózkodik, elvezényelhető 155 azokra a vidékekre, ahol jelenleg a zavargók civakodásai folynak, 

mielőtt számuk még inkább megnövekszik. Ezenkívül szükségesnek látszik az a terv, hogy a folyó év 

adójából a legjobban sújtott területek lakossága valami engedményt kapjon, mert félő, nehogy a 

nagyon elkeseredett lakosok Legszentebb Felséged ellenségei sorához csatlakozzanak és ha azok az 

egész hazát tönkreteszik, a jövőbeli adófizetésre a lakosok képtelenek lesznek. 

Az sem lenne fölösleges, hogy Legszentebb Felséged parancsára a legelőkelőbb magyar nagyurak 

közül néhányan Bécsbe meghívást kapnának, ahol bizonyos határozatokat lehetne hozni a jelenlegi 

helyzet megoldására és az összeírás 156 végrehajtására. Ez az elképzelés minél sürgősebben oldandó 

meg, nehogy az idő a rosszakaratú személyeknek kedvezzen, lehetőséget adva még több káros 

cselekedet elkövetésére. 

Ezek voltak, amelyeket Legszentebb Felségednek nádori tisztségem követelménye alapján 

legalázatosabban jelenteni kívántam. Ezzel stb. szolgája. 

1703. június 8. 

63. 


152 

A Kassai császári és királyi Albizottság, igazgatásuk alá tartozott Kelet-Magyarország. 

153 

A mellékletek hiányoznak. 

154 

Magyarországon 

155 

Az uralkodó erről június 6-án már rendelkezett. Lásd az 55. sz. forrást! 

156 adóösszeírás 

26

A felső-magyarországi főkapitány rendelete Szabolcs vármegyéhez: amikor a német helyőrség 

Kisvárdáról eltávozott, a vármegye vállalta, hogy megbízható őrségről gondoskodik, hogy oda 

zsiványok és kóborlók ne mehessenek be; reméli, hogy ígéretüket betartották 


Kiadva (latinul): ZIMMERMANN, 1909. 138–139. 

Méltóságos, Főtisztelendő, Tekintetes és Nagyságos, Nagytiszteletű, Nemes, Nemzetes és Vitézlő, 

mint általam igen tisztelt és nagyra becsült urak! 

Üdvözletemet és szolgálataimnak legkészségesebb felajánlását. A nemes vármegye előtt jól ismert, 

hogy amikor néhány esztendővel ezelőtt a német helyőrség Kisvárdáról eltávozott, a maguk részéről 157 

oltalom- és bizonyságlevelet adtak arról, hogy szükség esetén azt a helyet erre alkalmas, a császári és 

királyi ő szent Felsége iránt hűséges emberekkel látják el, hogy a zsiványok és a kóborló emberek oda 

ne mehessenek be. Nem kétlem, hogy ezt az intézkedést a nemes vármegye a kiadott tanúsítványnak 

megfelelően végre is hajtotta. Egyebekben Uraságtokat isten éltesse óhaj szerint szerencsésen, 

kívánom és maradok 

Kelt Kassán, 1703. június 8-án. 

Fent címzett Uraságtoknak 

64. 


27 

szolgája és szolgálatra mindenkor készen 

Ottavio Nigrelli gróf 

A szatmári várparancsnok levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: szeretné, 

ha a hazát a felkelők csapatának pusztításaitól teljesen megszabadítaná, vegye fel a kapcsolatot a 

huszti várparancsnokkal és Máramaros vármegyével, nehogy a „csibészek” Lengyelországba 



157 ti. Szabolcs vármegye részéről 

szökjenek

Méltóságos Uraságod hozzám eljuttatott híradásait megkaptam és tudomást szereztem mindazokról az 

eredményekről, amelyek a Tiszán túl 158 és még távolabb megmutatkoznak mind a lovasság, mind a 

vármegyei gyalogság és kíséretük előrehaladásában. Ezek nem kevés örömet szereztek nekem. 

Szeretném, ha minden erő Méltóságos Uraságodnak irányítása alatt arra törekedne, hogy a hazát a 

felkelők csapatának pusztításaitól teljesen megszabadítaná. Mindezek sikeresebben és nagyobb 

eredménnyel volnának elérhetők, ha a huszti várparancsnok úrral és Máramaros vármegyével szoros és 

állandó kapcsolatot tartana, nehogy innen a csibészek menekülésük közben Lengyelországba 

szökjenek, 159 vagy másutt könnyen kedvező lehetőséghez jussanak, hanem inkább legyenek 

zsákmányává a vármegyeieknek 160 és a már-már közeledő lovasoknak, kiknek kapitánya, másként 

Rittmeistere 161 tegnap nálam ebédelt és az elmúlt éjszakára társaival Lázáriban 162 megállt, ma ott 

felfrissülve a Debrecentől eddig megtett két erős és hosszú meneteléstől fáradt lovasok, szemtől 

szemben elkergetik őket, 163 sőt mintha a nyilvánosságot nem viselnék el, ezért megszokták a 

menekülést, tehát inkább megadják magukat. 164 Mindazáltal sok szerencsét és sikert kívánok, s 

magamat ajánlva maradok 

Szatmáron, 1703. június 8-án. 

65. 

(Nagy-)Kálló, 1703. június 8. 

28 

legkészségesebb szolgája 


A kállói vár parancsnokának levele Szabolcs vármegye alispánjához: a felső-magyarországi 

főkapitány ismételten elrendelte a vár helyreállítását; kénytelen a legközelebbi falvak jobbágyait 

munkába szólítani és mindaddig ott tartani, amíg a vármegye nem intézkedik 


Kiadva (latinul): ZIMMERMANN, 1909. 139. 

Általam nagyra becsült Nemes és Nemzetes Úr! 

158 Szatmárból szemlélve: a Tisza túlsó részén. 

159 Ezekből a tervekből nem lett semmi, Károlyi Sándor ekkor már visszavonulóban volt: június 7-én Dolhánál 

szétugrasztotta ugyan a felkelőket, de nem üldözte őket, nem akadályozta meg, hogy a lengyel határ felé 

meneküljenek! 

160 a vármegyék által kiállított csapatoknak, a nemesi felkelőknek 

161 A Montecuccoli-ezred kapitánya, aki nyolcvanadmagával érkezett június 7-én Debrecenből, Nagykárolyon át, 

Szatmárra: 57. és 58. sz. forrás. 

162 Lázári falu Szatmár vármegyében, Szatmártól északra egy órányira. FÉNYES. 1851. 3. köt. 14. 

163 ti. a felkelőket 

164 Löwenburg annak a reményének ad hangot, hogy a vértesek rövid pihenő után támadásba lendülnek, a 

felkelők viszont nem vállalják a nyílt összecsapást, menekülnek vagy megadják magukat.

Igen sok üdvözletet és minden boldogságot. Minthogy a nemes vármegyétől sem választ nem kaptam, 

sem annak jelét, hogy megvalósult volna, emiatt ismételten kézhez vévén a tábornok úr ő 

Kegyelmessége 165 szigorú parancsát, hogy a vár helyreállításánál haladéktalanul járjak el, sőt hogy az 

minél gyorsabban elkészüljön, kényszerítve vagyok a legközelebbi falvakat munkába szólítani és 

azokat mindaddig a munka céljából visszatartani, amíg a nemes vármegye a további intézkedéseket 

nem teszi meg és nem állapítja meg a meghatározandókat. Egyébként magamat ajánlva maradok 

Megküldöm 166 a jelen jegyzéket, 167 amelyben a feltüntetett összeget csaknem teljesen kifizettem a jelen 

hónap ötödikén a jó emlékezetű Zeigwarth úrnak, minthogy Nemzetes Uraságod akkor a Tisza mellett 

tartózkodott; ne terheltessék azt az összeget részemre eljuttatni. A nyugtát nálam megtalálja. 

Minderről a jelen levél átvétele után feleletet várok. 

Nemzetes Uraságodnak 

29 


Noel Ágoston 

Kállóban, 1703. június 8-án. és parancsnok s. k. 

66. 


hadnagy 

A munkácsi várparancsnok levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: gratulál 

a győzelméhez, tájékoztatja intézkedéseiről, felajánlja együttműködését, meghívja Munkácsra 


Méltóságos Gróf 168 Úr, általam igen tisztelt úr! 

Szolgálataimnak ajánlását. A legnagyobb örömmel vettem kézhez Méltóságos Uraságodnak tegnap írt 

levelét és elismerésemet juttatom kifejezésre afölött a dicsőség és tisztesség fölött, amelyet a haza 

ellen zavargókkal szemben, azok pusztításával aratott és mind az ország, mind a Fenséges Udvar 

javára véghezvitt. 169 Magam is arra törekszem, hogy minél előbb és eredményesebben részese lehessek 

hasonló sikernek. Ennek megfelelően éppen ma szólítottam fel a nemes vármegye alispánját, 170 

165 Ottavio Nigrelli táborszernagy, felső-magyarországi főkapitány 

166 Ez a bekezdés utólag betoldva. 

167 Ma már nincs mellékelve. 

168 Károlyi Sándor ekkor még csak báró volt! (A comes szó grófot és főispánt is jelent, a levél külső címzéséből 

megállapítható, hogy Auersperg itt gróf értelemben használja.) 

169 Károlyi június 7-én Dolhánál (Máramaros vármegye) meglepte a kurucokat, s könnyű győzelmet aratott, a 

menekülőket azonban nem üldözte, visszavonult Nagykárolyba. 

170 Bereg vármegye alispánját, Orosz Györgyöt.

valamint Klobusiczky Gáspár felügyelő urat, 171 hogy felfegyverzett nemesekkel és más személyek 

élén legyenek felkészülve, majd a hozzájuk csatolt körülbelül 50 német helyőrségi katonámmal együtt 

a Lengyelország határa közelében tartózkodó rablókat vegyék üldözőbe. Sajnos azonban, hogy sem az 

egyik, sem a másik részről nem tudtam emberekhez jutni, mert az alispán úr az innét eléggé távoli 

helyeken szétszórt nemességet képtelen összehívni, Klobusiczky uram pedig a falusiak ellenállása és 

engedetlensége folytán nem jut emberekhez. 172 

Méltóságos Uraságodra bízom annak megítélését, hogy az ebben a helyőrségben tartózkodó katonaság 

kis száma miatt tehetnék-e valamivel többet, ebből kifolyólag, ha netalán fentcímzett Uraságod néhány 

gyalogost a saját seregéből nekem rendelkezésemre bocsátana, magam 50 vagy 60 német katonát 

csatlakoztatnék hozzájuk, ezáltal Méltóságos Uraságoddal történő szoros levelezések tudósításai után 

üldözhetnénk a továbbiakban. 173 

Különben az iránt sincs kétségem, hogy Méltóságos Uraságod ez alkalommal Munkácsot is érinthetné, 

ahová Méltóságos Uraságodat tisztelettel meghívom, hogy látogassa meg az erődítményt és 

személyemet tisztelje meg jelenlétével, hogy a már régen óhajtott kapcsolatot felvehessük és magam a 

lehetőségeimhez mérten, képességeim szerint Méltóságos Uraságodnak szolgálhassak, melyekkel 

ajánlva magamat maradok 


Ui. Ha valaki a rablók tekintélyesebbjei közül fogságba kerülne, és valamit a Rákóczi vagy Bercsényi 

által gerjesztett ezen jogtalan felkelés alapjáról, vagy egyéb helyzetükről elmondana, engem egyaránt 

tájékoztatni Méltóságos Uraságod ne tartsa méltatlannak. 

Munkácson, 1703. június 9. napján. 

67. 


30 


Wolfgang Georg Auersperg gróf s. k. 

A kállói várparancsnok levele Krucsay Mártonhoz, Szabolcs vármegye alispánjához: küldi a 

felső-magyarországi főkapitány levelét, s kéri az abban szereplő 200 rajnai forint elküldését, 

mivel a napokban 300 forintot kell kifizetnie 


171 

a munkácsi kincstári uradalom (ez Rákóczi elkobzott birtoka!) provisorát, udvarbíróját (HECKENAST, 2005. 

236.) 

172 

Klobusiczky Gáspárnak feltehetően a munkácsi uradalom területén élő szabadosokat kellett volna fegyverbe 

szólítania. 

173 ti. a felkelőket

Általam igen tisztelt Nemes és Nemzetes Alispán Úr! 

Üdvözletemet és szolgálataimnak legkészségesebb ajánlását! Miután Nigrelli tábornok úr ő 

Kegyelmessége jelen levelét azzal a paranccsal vettem kézhez, hogy azt a Nemes Vármegyéhez 

kézbesíttessem, azt azzal a kifejezett sürgősséggel küldöm meg, hogy azt megismerése után ne 

terheltessék részemre visszajuttatni; egyúttal szíveskedjék nekem a benne megjelölt kétszáz rajnai 

forintot eljuttatni, miután holnap vagy holnapután ő Felsége szolgálatára háromszáz forintot kell 

kifizetnem. Egyebekben maradok 

Nemes és Nemzetes Uraságodnak 

31 


Noel Ágoston 

Kállóban, 1703. június 9. napján parancsnok s. k. 

68. 

Homonna, 174 1703. június 9. 

hadnagy 

Szabolcs vármegye főispánjának levele Krucsay Mártonhoz, Szabolcs vármegye alispánjához: 

katonák kísérik az élelmiszert a Beszkideken túlra, Rákóczi táborába, ahol török, tatár, orosz és 

német katonák vannak, Bercsényi Samborban tartózkodik litván, moldovai és havasalföldi 

haddal (hamis hírek); értesítse a Bereg vármegyei alispánt 

Jelzet: Hofkriegsrat, Exped. juni, nro. 46. 

Kiadva: THOMASIVSKIJ István: Adatok II. Rákóczy Ferencz és kora történetéhez. (Dr. Márki 

Sándor monographiája kapcsán.) Századok, 1912. (a továbbiakban THOMASIVSKIJ, 1912.) 201. 

Isten minden kívánta jókkal álgya meg kigyelmedet, kívánom! 

Levelét kigyelmednek becsülettel vettem, melybűl értem az híreknek állapottyát, kérem azért tovább is 

ha mi hírei lesznek kigyelmednek, tudósítani ne terheltessék. Én is emberemet, az mert az munkácsy 

krajnya 175 magunkéval öszve szakad, 176 vigyázásnak okáért küldöttem vala oda, ki is megtérvén: az 

munkácsy Ploska 177 nevű faluban volt, mely falutúl tisz mélyföldnyire, 178 innen az Beszkéden 179 

174 Homonna mezőváros Zemplén vármegyében. 

175 krajna = határvidék 

176 (a mi határvidékünkkel) összeolvad, egybeér 

177 A későbbi Ploszkánfalva (Bereg vármegye, Munkács közelében). 

178 tíz mérföldnyire; 1 posta- vagy osztrák mérföld = 7.585,9 méter, esetleg 9.482,32 méter. BOGDÁN István: 

Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601-1874. Budapest, 1990. 169. 

179 A Beszkidek hegységcsoport a Kárpátokban.

vagyon tizenhét zászlóallya katona, mely az élést és bort Rákóczy táborára, mely is túl az Beszkéden, 

Kornicza nevű helyben vagyon, kísíri, 180 melyet maga szemeivel látott ezen emberem. 

Tudakozódván azon postán lakozó krajnyiktúl, 181 hogy hova viszik azon élést, az vallotta meg neki: 

több statiókra 182 is az dispositió, miként legyen még bérelni néki, hogy ott, tudniillik azon Kornyicza 

nevű helyben, feles török és tatár, úgy moska 183 is volna véle, német had is, de mi nemzett, nem 

tudgya. 184 Bercsény 185 pedig Zamboron 186 vagyon litvánus, 187 moldvay és havasalföldi haddal. 

Erre nézve, mivel kigyelmednek úgy látom, correspondentiája vagyon Orosz György 188 urammal, jó 

volna ö kegyelmének azon Ploska nevű helyben, az munkácsi krajnyára küldeni, vagyis éppen az 

táborra, Kornyiczára: úgy lehetlen 189 volna, hogy bizonyost nem érthetnénk. Kegyelmed azért, 

dispositiót is megtévén, tovább is engemet tudósícson. Ezzel ajánlom jó akaratyában magamot. 

Datum Homonnae die 9. Junii Anno 1703. 

69. 

Sztárna, 1703. június 11. 

32 

Igaz jó akaró szolgája 

Zichy Péter 

Várnai György levele Koháry István bányavidéki generálishoz: Szabolcsban Ibrányi László 

táborba szállt a felkelők ellen, kastélyát éjjel-nappal erősítik; a Montecuccoli-vértesezred június 

10-én Szikszón tartózkodott; Rákóczit és Bercsényit a francia király segíti, hogy nyugtalanítsa 

Jelzet: MOL, G 26. IV. 2. a. fol. 28–29. 

(megossza) Lipót császár haderejét 

Kegyelmes Uram! 

180 

kíséri 

181 

krajnyik = határvidéken lakó, határvidéki 

182 

állomásokra 

183 

orosz 

184 

Kissé zavaros a mondat: az élelmiszert több állomáshelyen kell szétosztani, még raktárakat is kell bérelni, 

hogy Rákóczi külföldiekből álló hada útközben el legyen látva. 

185 

Bercsényi Miklós 

186 

Sambor (Lengyelország) a Dnyeszter folyó mellett, Lembergtől (Lvovtól) délnyugatra fekszik. 

187 litván 

188 Bereg vármegye alispánja 

189 lehetetlen

Nagyságod méltóságos parancsolattyát vettem, hozzám megmutatott gratiáját, Isten éltetvén, 

alázatosan meg igyekezem szolgálni. Másodig 190 levelem ment-é Nagyságod kezébe, nem tudom, egy 

gömöri 191 embertűl kűltem 192 volt Balogra. 193 

Ezen órában érkezett Ibrányból 194 Szabó Mártony névő 195 gömöri, szavahihető emberséges ember, 

azelőtt Ibrányi László uram gondviselője 196 lévén, azt referállya, 197 Ibrányi László uram hat avagy hét 

százat 198 magával Tiszán túl Dobhoz 199 szállott mezőben hajdúvárosiakkal, ibrányi kastélyát éjjel- 

nappal palánkkal erősítik. 

Az kurucz minden bizonnyal Beregszász táján vagyon, 200 valóban gyülekezik, hadat kiáltanak, hórúl- 

hóra aranyúl 201 fizetnek. 202 Zászlókon Fejedelem Rákóczi Ferencz uram ő Nagysága neve, czímere 

vagyon, amint beszélik. Tornallyi Györgyné asszonyom Mocsári Balázs urammal Debreczenbe 

indultak volt valamely doctorhoz, 203 Nagy Mihályrúl 204 visszatértek gonosz hírekre nézve. 

Montecuculi uram ő Nagysága regimentye tegnap szállott Szikszóhoz, onnét elhittem Rakamazhoz 205 

megyen és conjungálni fogja magát Ibrányi urammal 206 Gombos Imre 207 uram ő Nagysága elment 

portára 208 Beregszász felé, de nem sokat 209 magával, talám valami nyelvet kaphat. 210 

Aszt mongyák emberséges emberek, hogy az a kurucz had vágót, 211 bort mint 212 pénzen veszi, és az 

passusokat Lengyelország felé, az kiket méltóságos Nigrelli uram ő Nagysága bevágata volt 213 mint 214 

kitisztíttattyák, réveket Szőllős 215 táján az Tiszán megjártak és hajókat szereznek. 

Kegyelmes Uram, ha ezek így vadnak, 216 amint continuáltatnak 217 az hírek, extra omne dubium est 

Factio Gallica, 218 azért segéti az király 219 ezeket az méltóságos urakat, 220 ut distrahintur vires 

190 

Második! 

191 

Gömör vármegyei származású 

192 

küldtem 

193 

Balogh település Gömör és Kis-Hont egyesült vármegyékben. Koháry István birtoka. 

194 Település Szabolcs vármegyében. 

195 

nevű 

196 

provisora 

197 

jelenti, hozza hírül, adja tudtul 

198 

század! 

199 

Ma Tiszadob. 

200 

Ez egy korábbi állapot volt; ekkor már – a dolhai csata (június 7.) után – a lengyel határhoz vonultak. 

201 arannyal (aranypénzzel) 

202 Ez hamis hír: a felkelők nem kaptak zsoldot (hópénzt). 

203 doktorhoz, orvoshoz 

204 Nagy–Mihály település Borsod vármegyében, Miskolc, Eger és Kövesd közelében. 

205 Téves következtetés: Az ezred nem ebbe az irányba vonult. 

206 Értsd: egyesülni fog Ibrányi seregével. 

207 Gombos Imrét 1702-ben vezérőrnaggyá nevezték ki és egy reguláris huszárezred felállításával bízták meg. 

1703-ban alakulatával együtt a rajnai hadszíntérről rendelték haza. HECKENAST, 2005. 161. 

208 portyázni, az ellenséget felderíteni 

209 sokad! 

210 olyan foglyot ejthet, akitől értesülést szerezhet a kurucok helyzetéről, szándékairól 

211 vágómarhát 

212 mind! 

213 használhatatlanná tett 

214 mind! 

215 Nagy-Szőlős mezőváros Ugocsa vármegyében, a Perényiek birtoka. 

216 vannak 

33

Augustissimi Imperatoris. 221 Mint azon által 222 egy dolog jut eszembe akitúl 223 igen tartok, mikor én 

jártam azelőtt Tőkőlyi 224 uramtúl ő Nagyságátúl francziákhoz, egy ministere franczia királynak, 

marchio Bethunt 225 sokszor mondotta előttem: Videbit si supervixerit efficirt hoc Christianissimus 

Rex, quod Regnum Sveciae erit in Societate Armorum Nostrorum contra Domum Austriacam; 226 ez a 

minister ugyan in ablegatione regis galliarum Sveciában expiralt 227 egynéhany esztendőnek előtte. 

Sinovszki 228 is, Nagy-Lengyelországban aki igen méltóságos ember, két esztendőnek előtte aszt 

mondotta Giczei Sigmond 229 uram előtt, mikor Contantinepolbúl 230 visszatért: Videbis, mi Frater, brevi 

Polonia de necesse debebit arma capert propter vestras libertatos, 231 ezeket én ugyan értésére attam 

időnek előtte Felséges Udvarnak. 

Az Úr Isten sokaik 232 jó egéssékben 233 éltesse Nagyságodat, kívánom. Sztárnán, 11. Junii 1703. 

Nagyságodnak Alázatos szolgája 

70. 


34 

[Várnai] 234 György m. k. 

A szatmári várparancsnok levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: sajnálja, 

hogy nem sikerült találkozniuk; a szomszédos vármegyéket felszólította a felkelők üldözésére; a 

foglyok kihallgatását még ma megkezdik, miután végeztek, a vármegye ítéletet hozhat ügyükben 


217 

folynak 

218 

minden kétség kívül francia tevékenység 

219 

XIV. Lajos francia király 

220 

Rákóczi Ferencet és Bercsényi Miklóst 

221 

hogy nyugtalanítsa (megossza) a felséges császár katonáit 

222 

Mindazonáltal! 

223 

akitől = amitől 

224 

Thököly Imre 

225 

Bethun márki 

226 

Meglátja, ha megéri, ez a legkeresztényibb király véghezviszi, hogy a Svéd Királyság katonai szövetségben 

lehet velünk az Ausztriai Ház ellen. (A legkeresztényibb király = XIV. Lajos, Franciaország uralkodója) 

227 

a franciák királyának küldöttségében Svédországban meghalt 

228 

Adam Mikolaj Sieniawski (1666–1726) 1691-ben belzi vajda, 1702-ben pedig a korona nagyhetmanja lett. 

GEBEI Sándor: II. Rákóczi Ferenc és lengyelországi támogatói (1701–1703). In: A Rákóczi-szabadságharc és 

Közép-Európa II. Tanulmányok a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 300. évfordulójára. Szerkesztette: Tamás 

Edit. Sárospatak, 2003. (a továbbiakban GEBEI, 2003.) 111. 

229 

Giczey Zsigmondot 1697-ben Sárospatakról állítólag erőszakkal hurcolták Törökországba a felkelők, 1700ban 

tért haza, s 1701. május 5-én kapott amnesztiát. HECKENAST, 2005. 160. 

230 

Konstantinápolyból 

231 

Meglátod, testvérem, a barátság okán Lengyelország hamarosan köteles fegyvert ragadni a ti 

szabadságotokért! 

232 

sokáig! 

233 

egészségben 

234 

A vezetéknév nem olvasható; a felbontáskor a levél egy darabja kiszakadt.


Az isteni üdvözlet viszonzását 235 és szolgálataim legkészségesebb ajánlását. A tegnapi napon 

Majtényból írt levelét Méltóságos Uraságodnak illő tisztelettel vettem át, és abból is értesültem innen 

történt sürgős eltávozásáról, csupán nagyon sajnáltam, hogy nem élvezhettem a kegyet, hogy 

valamelyes időt nálam töltsön, akár egy estén, amit nagy kitüntetésnek vettem volna. Remélem, egy 

másik alkalommal, ha visszatérőben lesz Méltóságos Uraságod, erre még alkalom nyílik és én 

Szatmáron várhatom, fenntartva számomra azt a kitüntetést, hogy házamat és asztalomat Méltóságos 

Uraságod megtiszteli. Egyébként az innen való távozást Méltóságos Uraságod rendkívül gyorsan 

határozta el, és semmiről, a most hátrahagyott dolgok intézéséről sem tájékoztatott Méltóságos 

Uraságod, viszont semmi kétségem afelől, hogy az ő Felsége iránti hűséges szolgálata tudatában 

Méltóságos Uraságod mindent megfelelően intézett, amire a jövőben is határozottan számíthatunk, 

reményem szerint. 

Ami a még mindig megmaradt menekülők 236 és az innen-onnan elterjedt felkelők üldözését és kiirtását 

illeti, a szomszédos vármegyéknek csakhamar a lehető legnagyobb buzdítással írtam, mégpedig 

felszólítva, hogy a hivatalukhoz ne legyenek hűtlenek, és a mások nyomdokait kövessék, nem kisebb 

buzgalommal ahhoz kezdeni iparkodjanak, és a dolgot vigyék előre, nehogy területükön, körzeteikben 

vagy a határok mentén ezek a rosszindulatú személyek rejtekhelyet találhassanak, majd a haza 

pusztítására a jövőben kirohanásokat tehessenek. Az eredményről nem kételkedve kész vagyok 

mindezeket elősegíteni. 

Egyébként miután Méltóságos Uraságodnak nem volt arról tudomása, hogy a fogságba került 

felkelők 237 kihallgatása itt a vármegyei küldöttek részvétele nélkül történik, úgy tartottam indokoltnak, 

hogy a bírósági küldötteket máshova kell irányítani; a vizsgálat a nekem alárendeltek részéről történik 

meg, de azt elhalasztani nem tartom indokoltnak, sőt még a mai napon megkezdődik, intézkedtem, 

hogy annak befejeztével a foglyok Méltóságos Uraságod rendelkezésére álljanak, hogy a szükséges 

peres eljárást tetszése szerint és a királyi törvények figyelembevételével folytassa le, nehogy a nemes 

vármegyét sérelem érhesse. De bármily ítélet vár reájuk, arról engem tájékoztassanak. Ezekkel itt 

Méltóságos Uraságodnak magamat szolgálatra készen ajánlva maradok 


Szatmáron, 1703. június 11-én Friedrich Löwenburg gróf 

71. 


35 


235 

Károlyi az Úr napja (június 7.) alkalmából köszöntötte Löwenburgot, aki ezt viszonozza. 

236 

Károlyi június 7-én Dolhánál (Máramaros vármegye) ugrasztotta szét a felkelőket, akik észak felé, a lengyel 

határ irányába menekültek. 

237 

A Dolhánál fogságba esett felkelőket Károlyi Szatmáron hagyta.

Bereg és Ugocsa vármegye főispánjának levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye 

főispánjához: sajnálja, hogy Károlyi hirtelen távozása miatt a további teendőket nem 

beszélhették meg, tájékoztassa elgondolásáról, „mert jól kezdett dolognak kár lenne külömben 


végződni” 

Kedves Komám Uram, igaz szolgája Kegyelmednek! 

Bánom, hogy Kegyelmed tegnap megindulván, elsietett tőlünk és szükséges dolgainkrúl sem 

beszélhettünk, sem végezhettünk, kinek én még tegnap végére mentem, de azon Kegyelmed írásbeli 

punctumit 238 se én, se pater superior, 239 se a comendáns 240 nem láttuk, azért kérem felette igen 

Kegyelmedet, méltóztassék opiniójárúl 241 tudósítani, mi tévők legyünk tovább azon tolvajok ellen, ha 

nem kergetnők is, legalább Kóródnál 242 a Tiszán lévő szálakra 243 vigyáztatnánk, és a táján valamely 

fennálló hadrúl is jó volna talán gondolkodnunk. Mind ezekben Kegyelmed tetczését elvárván 

részemrűl kész vagyok magamat ahhoz tartanom, mert jól kezdett dolognak kár lenne külömben 

végződni. Maradván tovább is 

Kegyelmednek 

Szakmár, 11 Junii 1703. 

72. 


36 

Köteles Szolgája, Komja 244 

G: 245 Csáky István m. k. 

Bereg és Ugocsa vármegye főispánjának levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye 

főispánjához: mielőtt Bécsbe utazna, intézkedjen a védelem megszervezéséről a Tiszánál, nehogy 

a felkelők visszaadják a dolhai kölcsönt; a szatmári várparancsnok a brezáni pátens eredeti 

példányát a haditanácshoz küldte el; ma délben befejeződik a foglyok kihallgatása 


238 

pontjait (azaz pontokba szedett javaslatait) 

239 

házfőnök atya (Temérdek Ferenc szatmári jezsuita házfőnök) 

240 

Löwenburg ezredes, szatmári várparancsnok. 

241 

véleményéről 

242 


243 

szál = több fenyőszálból összeszerkesztett vízi jármű. (A magyar nyelv szótára. Szerkesztették Czuczor 

Gergely és Fogarasi János. Budapest, 1870.) 1005. hasáb. 

244 

komája 

245 Gróf


Kedves Komám Uram, igaz szolgája Kegyelmednek! 

Maitinbúl 246 s Károlybúl írott Kegyelmed leveleit kedvesen vöttem, noha már az magamét 

praemittáltam 247 volt, kérvén most is, az Tiszánál hová hamarébb vigyázásokat parancsolni 

méltóztassék, mert Keresztúrnál 248 tegnapelőtt láttak közzülök 249 húsz lovasig, én is ahhoz képpest 

disponálhatnék 250 vármegyéimben, 251 annyival inkább ha Kegyelmed felmegyen 252 és serio 253 felőle 

nem parancsol, tartok utól ütő pálczátúl, a kölcsönt meg ne adják. 254 

Ugocsában én mindjárt küldök azon zászlóért, 255 bánnám is ha elmaradna. De mivel ők jobbára mind 

Máramarosba recipiálták magokat, 256 nagy árvizek miá szaporán nem járhatván, tartok, kísőn ne 

járjanak, ha csak Kegyelmed várakozni nem méltóztatik. Gratiáját pedig köszönöm, értésemre adni 

confidenter 257 nem neheztelte. Isten felvezérelvén, 258 kérem Bereg és Ugocsa vármegyékrűl se 

felejtkezzék, lévén közi Kegyelmednek mindkettőhöz. 

Comendáns 259 uram azon pátenst 260 in originali 261 felküldötte az Bellicumra. 262 A rabok 

examenjének 263 délig vége lészen; ha oda viszik, 264 bár több kísérőjök lehetne. Maradván én tovább is 

Kegyelmednek köteles szolgája, komja. 265 

Szakmár, 12 Junii 1703. 

246 Majtényból 

247 előbb elküldtem (71. sz. forrás) 

248 (Tisza-)Keresztúr falu Bereg vármegyében, Tiszaújlak közelében. FÉNYES, 1851. 2. köt. 210. 

249 ti. a felkelők, kurucok közül 

250 intézkedhetnék 

251 Bereg és Ugocsa vármegyében 

252 Bécsbe utazik 

73. 

37 

G. 266 Csáky István m. k. 

253 komolyan 

254 Attól tart, hogy a felkelők bosszút állnak a dolhai vereségükért. 

255 Talán valami régi kuruc zászlóról lehet szó, amit Károlyi Bécsbe szeretne diadaljelként vinni; úgy látszik, 

kevesellte a Dolhánál zsákmányolt három zászlót! 

256 vonták meg magukat (ti. a felkelők) 

257 bátran 

258 Bécsbe 

259 Löwenburg ezredes, szatmári várparancsnok. 

260 nyílt levelet; Rákóczi és Bercsényi Lengyelországból küldött (Brezán, 1703. május 6. és május 12.) pátensét. 

Kiadva ESZE Tamás: II. Rákóczi Ferenc breznai kiáltványa. Századok, 1954. (a továbbiakban ESZE, 1954.) 

314–315. 

261 eredetiben 

262 haditanácshoz (Bécsbe, az Udvari Haditanácshoz) 

263 (a Dolhánál foglyul ejtett felkelők) kihallgatásának 

264 Nagykárolyba 

265 komája 

266 Gróf


Szatmár vármegye főispánjának nyílt levele: dolhai győzelme után kegyelmet ígér a hazatérő 

felkelőknek, ha nála vagy távollétében gróf Csáky Istvánnál jelentkeznek 

Jelzet: A kézirat az Alexandra Antikvárium második árverésén (2007. december 15. 39. tétel) bukkant 

fel, jelenleg is magántulajdonban van. 

Kiadva: Szathmár vármegye’ fekvése, történetei, és polgári esmérete. Írta és kiadta Szirmai 

SZIRMAY Antal. Buda, 1809. 1. köt. 59–60., újabban PÁLFFY Géza: Magyarország két 

világbirodalom határán (1526–1711). In: Magyarország története. Főszerkesztő: Romsics Ignác. 

Budapest, 2007. 481–482. 

Én Károlyi Sándor, nemes Szakmár vármegyének Fő Ispánnya; Adom tuttára mindeneknek, az kiknek 

illik, ezen levelemnek rendiben, hogy ez jelen való 1703. esztendőben a’ mi kegyelmes koronás király 

Urunk eő Fölsége ellen, Rákóczi Ferencz pátens levele 267 mellett némely nyughatatlan emberek 

feltámadván, sokakat magok mellé hitegetvén, ugyan Rákóczi Ferencz zászlója alá csaltak, kik ezen 

támadás alkalmatosságával, sok főrendek, nemesek és szegénység házait is felvervén, jovokot 

felpraedálták 268 és személyekben is vesztegették. 

Látván ezen alkalmatlanságokat, és hazának romlására czélozó zűrzavart is nevekedni, de 

kiváltképpen ezen támadásnak lecsendesítésére reánk szándékozó eő Főlsége sok számú német és rácz 

hadainak 269 bizonyos jövetelét, és azáltal lehető pusztulását az nemes vármegyéknek eltávoztatni 

akarván, eő Főlségéhez való kötelességemet előttem viselvén, és hazámhoz való igaz szeretetemből 

ellenek felkőltem, és vármegyémbéli nemességet s más vitézlő rendeket is mellém vévén, azon 

gyülevész népekre reájok mentem, 270 és Istentől általunk érdemlett büntetést is vöttek. 

Minthogy azoknak előljárói hamis, csalárd, hitető beszédekkel sok ártatlanokat magokhoz csaltanak, 

és noha már az ilyeneknek is feleségek, gyermekek, házok és minden javok az eő Főlsége vitézlő 

rendeinek praedául 271 rendeltettek vala, mindazáltal inkább kívánván a’ szegénységnek gyarapodását, 

hogy sem puszulását, azt is eltávoztattam és praevie 272 lecsendesítettem. 

Azért akartam ezen pátensemmel 273 értésére adnom mindeneknek, valakik azon gyülevész népek közül 

vissza akarnak jőni és házokban lakni kívánnak, bízvást haza mehetnek, bizonyosok lévén abban, hogy 

sem személyekben, sem jovokban legkisebb kárt sem vallanak, az ilyenek pedig magokot előttem 

267 

nyílt levele; Rákóczi és Bercsényi Lengyelországból küldött (Brezán, 1703. május 6. és május 12.) pátense. 

Kiadva: ESZE, 1954. 314–315. 

268 

javukat felprédálták: kifosztották, kirabolták 

269 

A Montecuccoli-vértesezreden kívül Magyarországon ekkor más császári haderő nem állomásozott! 

270 

Utalás a június 7-i dolhai csatára. 

271 

(hadi)zsákmányul 

272 

megelőzve 

273 

nyílt levelemmel 

38

insinuállyák, 274 vagy absentiámban 275 méltóságos Gróf Csáky István uramnál eő kegyelménél, kiről 

akartam ezen pecsétes levelem erejével assecurálnom 276 az olyanokot. 

Városi és falusi bírák és lakosok az vizeken való révekre, portusokra 277 tovább is olyan éjjeli-nappali 

vigyázással legyenek, hogy valahol határokon azon gyülevész népben által talál jőni a’ vízen, azon 

helyen, a’ vízparton a’ bíró felkaróztatik. Datum Károly, 12. Junii 1703. 

Károlyi Sándor mpr. 278 

74. 


A kállói várparancsnok levele Szabolcs vármegyéhez: az erősség javítására legalább ötven 

embert küldjenek ásóval, lapáttal és szekerekkel, valamint egy hozzáértő pallért 


Kiadva (latinul): BALOGH, 2003. 50. Fordítása: BALOGH, 2003. 50. Fakszimile: BALOGH, 2003. 

51. 

75. 

(Olcsva-)Apáti, 1703. június 12. 

A tiszttartó levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: a Kassán fogva tartott 

zsidólegényt azzal vádolják, hogy Károlyi parancsára ő hozta ki Lengyelországból Rákóczi 


zászlóit 

Alázatos szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak, mint méltóságos jó Uramnak! 

Nagyságod méltóságos parancsolattyát vettem. N. Szabó György itthon nincsen, nem is láttam miolta 

az zászlót előkerítettem, úgy hallom, hogy már kurucz hadnaggyá lett. Dormény uramat elküldöttem. 

Lövei Sámuel Uram rugazkodott 279 hozzám, jelenté, hogy nem tudom micsoda sidóra bizta vólt 

Kegyelmed magát az orvos iránt. 280 Plati 281 uram az estve érkezett Cassáról, ott vagyon fogva, 282 és 

274 jelentsék be 

275 távollétemben 

276 biztosítanom 

277 kikötőkre 

278 A külső rájegyzések szerint június 20–25. között 31 Szatmár vármegyei településen olvasták fel, hirdették ki 

Károlyi nyílt levelét. Károlyi Sándor ekkor már Bécsben volt, tehát a pátens köröztetését nem ő, hanem minden 

bizonnyal Csáky István rendelte el a szatmári várparancsnok engedélyével. Ez magyarázza a késlekedést. 

279 lóháton érkezett 

280 Károlyi anyósa küldött Salánkról egy zsidólegényt Lengyelországba, hogy beteg unokájához gyógyítással 

foglalkozó szerzetesbarátot hozzon. (Lásd a 39. sz. forrást!) 

39

holnap lészen causája 283 az Rákóczi zászlói iránt, hogy Kegyelmed hozatta volna ki az által az sidó 

által, és egészen Nagyságodra vallattyák, eszt akartam Kegyelmednek sietve értésére adnom, magam 

mingyárt mentem vólna, de Fogarasi érkezvén reá bíztam. 

Más embert ne külgyön Kegyelmed hozzám Fogarasinál többet, mert nem tudom, kinek kell hinni; én 

pedig alázatos, magam iránt szólva, hiteles szolgája 

Kegyelmednek sietve 

Datum Apáti die 12. Junii 1703. Tótfalusi Márton 

76. 


Az uralkodó rendelete a Kassai császári és királyi Albizottság részére: a Bajorországba 

vezényelt magyar huszárok közül többen hazaszöktek, intézkedjenek elfogásukról, 

megbüntetésükről 

Jelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 12. 1703. Melléklet. 284 


Másolat 

Lipót 285 

Az Udvari Haditanács jelentést tett Felségünknek, hogy azok közül a huszárok közül, akik előbb 

említett Magyarországunkból 286 a németországi Bajorország irányába hadműveletekre küldettek, 

többen hazájukba visszaszöktek, ahol most az ország különböző vármegyéiben és ennek megfelelően a 

Kassai Biztosság 287 alá tartozó területeken is bujkálva igyekeznek magukat a felelősségre vonás alól 

kivonni. 

Minthogy pedig a büntetlenség által bűneik csak növekednek, a katonák szökése gyakoribbá válik, és 

kincstárunk nagy kárára, a katonai fegyelem megromlására és az irántunk köteles szolgálat 

gyengülésére vezet, emiatt a törvény és a nagy szükség folytán szükséges, hogy a bűnösökkel szemben 

hivatalból eljárás indíttassék és azok a megérdemelt büntetéssel sújtassanak. 

281 Talán Platthy Sándor ügyvéd. HECKENAST, 2005. 342. 

282 Ti. a zsidólegény, akit Károlyi maga vitt Kassára, a felső-magyarországi főkapitányhoz, hogy általa önmagát 

tisztázza a vádak alól. (Lásd a 39. sz. forrást!) 

283 ügye 

284 A Kassai császári és királyi Albizottság Szabolcs vármegyéhez (Kassa, 1703. június 23.) küldött rendeletének 

(83. sz. forrás) melléklete. 

285 Az uralkodó címeit és a megszólítást a másoló lehagyta. 

286 Magyarország neve Lipót címei közt szerepelt, de a másoló lehagyta! 

287 A Kassai császári és királyi Albizottság hatásköre Kelet-Magyarországra (a Felvidék keleti részére és a 

Tiszántúlra) terjedt ki. 

40

Emiatt Hűségteknek ez úton szigorúan megparancsoljuk és nektek elrendeljük, hogy jelen levelünk 

vétele után olyan értelmű rendelkezéseket adjatok ki 288 és legyetek kötelesek, hogy a biztosság 

területén az említett szökevények után szigorúan vizsgálódjanak, és a szomszédos helyőrségek részére 

is utasítás adassék ki, hogy az elfogottakat bűnükhöz méltó büntetésben részesítsék. Ellenkezően 

nehogy cselekedjetek. Bécsben, 1703. június 13-án. 

Lipót 

77. 


41 

Mednyánszky Pál 

Somogyi Ferenc 

A Kassai Albizottság rendelete Szabolcs vármegyéhez: nyolcnapos váltással 40 munkást 

küldjenek a megrongálódott szatmári vár kijavítására, továbbá 185 tölgyfát is szállíttassanak 

oda 


Méltóságos, Főtisztelendő, Tekintetes és Nagyságos, Nagytiszteletű, Nemes, Nemzetes, Vitézlő, mint 

általunk nagyra becsült urak! 

Üdvözletet és legkészségesebb szolgálataink ajánlását. Minthogy a császári-királyi szolgálat maga így 

követeli, de különösképpen ehhez az albizottsághoz kiadott legkegyelmesebb rendelkezés 289 is ezt írja 

elő: szükséges, hogy nagyobb mennyiségű fa és munkás ember 290 legyen jelen a Szamos áradása miatt 

megrongálódott Szatmár vára erődítményének megújításánál, mert hacsak megfelelő időben és éppen 

most a bajt nem előzzük meg, később nagy költséggel és munkával lehet a károsodást megfékezni. 

Emiatt, egyetértőleg a legkegyelmesebb utasítással, fentcímzett Uraságtok a más terhekre való 

tekintetből arányosan megállapított mértékben, 40 munkás embert váltakozva minden nyolcadik 

napon, valamint 185 tölgyfát az említett Szatmárra küldessenek, amint azt az említett parancs 

kifejezetten előírta; a tölgyfák méreteit a szatmári erődítményhez alkalmaztatva, szélesség és 

hosszúság szerint méltóságos gróf Löwenburg ezredes úr adja meg, mint Szatmár várának 

parancsnoka. 

E munka megfelelő ellenértéke felől fentcímzett Uraságtok nyugodt bizalommal lehetnek. Minthogy 

pedig ez az ellenérték ő szent Felsége kincstárából téríttetik meg, figyelemmel kell lenni arra, hogy a 

császári-királyi szolgálat érdekében és a haza nyugalma és biztonsága céljából gyors és szorgalmas 

288 Ti. az illetékességi körükbe tartozó vármegyéknek. 

289 Hivatkozás az uralkodó valamelyik rendeletére. 

290 gyalogszeres jobbágy

munkát végezzenek, a szállításokra és a munkára alkalmazott emberek az erődítmény helyreállítása 

végett nem csupán egyetlen feladatot végeznek el. 

Erre való tekintettel fentcímzett Uraságtok ne tekintsék megterhelésnek gondosan vigyázni arra, hogy 

ha a munkások vagy a fák szállításával megbízott emberek a parancsnok úrnak, vagy más 

magánembereknek a szolgálatára nyernek megbízatást, arról az itteni Albizottság tájékoztatást kapjon, 

mégpedig sürgősen, a magasabb beosztású hivatalok részére teendő jelentés végett. A teljesített 

munkákról és a leszállított famennyiségről pedig, és arról, hogy mennyi idő alatt végezték el a rájuk 

bízott feladatot, az említett parancsnok úr részéről elismervényt nyerjenek, hogy a jövőbeli 

ellenértéket meg lehessen kapni. 

Egyébként az Ebergényi-féle 291 200 katona összeírásáról és az ugyanolyan létszámú lovak 

megszerzéséről még e június hónapban tájékoztassanak fentcímzett Uraságtok az Újvároson 292 kijelölt 

szálláshelyekkel együtt; ha az említett időben ez a sereg nem vonulna ki, arról is tudósítást kérünk. 

Mindezek után fentcímzett Uraságtoknak óhaj szerint hosszú egészséget kívánunk, maradván 

Kassán, 1703. június 13-án 

fentcímzett Uraságtoknak 

78. 


42 

szolgálatra a legkészségesebbek 

Őszentfelsége császári és királyi 

Kassai Albizottságának ülnökei 

Bereg és Ugocsa vármegye főispánjának nyíltlevele a felkelőkhöz: térjenek haza, s akkor nem 

vallanak kárt sem személyükben, sem javaikban; ezt a nyíltlevelet a városi és falusi bírók 

Jelzet: MOL, P. 71. Fasc. 270. fol. 3. 

olvastassák fel és küldjék tovább 

Én, Keresztszeghy gróf Csáky István, kegyelmes koronás király urunk ő Felsége titkos tanácsa 293 és 

komornyikja, 294 nemes Bereg és Ugocsa vármegyéknek főispánya adom tuttára mindeneknek ez 

levelemnek rendiben, hogy ez jelen való 1703. esztendőben az mi kegyelmes koronás király urunk ő 

Felsége ellen Rákóczy Ferencz pátense 295 mellett némely nyukhatatlan emberek feltámadván, sokakat 

291 

Az Ebergényi-lovasezredbe szánt 

292 

Balmazújváros 

293 

tanácsosa 

294 

ajtónálló mestere 

295 

nyílt levele; Rákóczi és Bercsényi Lengyelországból küldött (Brezán, 1703. május 6. és május 12.) pátense. 

Kiadva: ESZE, 1954. 314–315.

magok mellé hitegetvén, ugyan Rákóczy Ferencz zászlója alá is álltak, kik ezen támadás 

alkalmatosságával sok főrendek, nemesek és szegénység házát is felvervén, javakot felpraedálták 296 és 

személyekben is vesztegették. 

Látván ezen alkalmatlanságokat és hazánk romlására czélozó zűrzavart is nevekedni, de kiváltképpen 

ezen támadásnak lecsendesétésére reánk szándékozó ő Felsége sokszámú német s rácz hadainak 297 

jövetelit, és azáltal lehető pusztulását a nemes vármegyéknek eltávoztatni akarván, ő Felségéhez 

kötölességünket, hazánkhoz való igaz szeretetünket előttünk viselvén, két-három nemes vármegyebéli 

nemességet, más vitézlő rendeket is felvévén, azon gyülevéz népekre reájok mentünk, 298 és Istentűl 

általunk érdemlet büntetést is vettek. 

Minthogy azoknak előjárói hamis, csalárd, hitegető beszédekel sok ártatlanokot magukhoz csaltanak, 

és noha már az ilyeneknek feleségek, gyermekek, háza és minden javai az ő Felsége vitézlő rendeinek 

praedájul 299 rendeltettek váli, 300 mindazáltal inkább kívánván az szegénység gyarapodását, mintsem 

pusztulását, azt is eltávoztattuk és praevie 301 lecsendesétettük. Azért akarván ezen pátensemmel 

értésére adnom mindeneknek, valakik azon gyülevéz nép közül vissza akarnának jőni, vagy másutt 

lappanganának, avagy oda szándékoznának: nyugodt elmével legyenek és bátran haza szállyanak, 

bizonyosok lévén abba, hogy se személyekbe, se javaikban legkisebb kárt sem vallanak, az ilyenek 

pedig magokat előttem insinuállyák, 302 vagy távol létemben azon nemes vármegye viceispányának; 

kirűl akartam ezen pecsétes levelemmel assecurálnom 303 az olyanokat. 

Városi, úgy falusi bírák és lakosok ezen pátensemet nyilván olvastassátok és helyrűl-helyre sietve 

külgyítek, mert ha véghez nem viszitek vagy elsikaztyátok, és azon gyülevészek közül határotokon 

által menvén, nemes vármegye közelebb lévő tisztinek hírt nem attok mingyárt, bírátok csalhatatlanul 

karóban szárad. 

Datum Szatthmarini, die 13 Junii Anno 1703. 304 

79. 


A munkácsi várparancsnok levele Ottavio Nigrelli gróf táborszernagyhoz, a felső-magyarországi 

főkapitányhoz (töredék): Rákóczi Magyarországra érkezett, a ruténok a határon köszöntötték 

Jelzet: Hofkriegsrat, Exped. juni, nro. 46. 

296 felprédálták: kifosztották, kirabolták 

297 A Montecuccoli-vértesezreden kívül Magyarországon ekkor más császári haderő nem állomásozott! 

298 Utalás a június 7-i dolhai csatára. 

299 (hadi)zsákmányul 

300 válni! 

301 megelőzve 

302 jelentsék be 

303 biztosítanom 

304 Nincs nyoma annak, hogy ezt a nyílt levelet köröztették volna. Csáky pátense csaknem szó szerint 

megegyezik Károlyi Sándor előző napon kelt pátensével. Lásd a 73. sz. forrást!) 

43

Kiadva (németül): THOMASIVSKYJ, 1912. 202. 

Az előresietett ruténok szombaton 305 mindenfelől hozzá (Rákóczi) érkeztek, a lábaihoz borultak és 

minden segítséget megígértek. 

80. 


A nyitrai püspök, udvari kancellár levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: 

értesült, hogy Károlyi a kóborló tolvajok némely részét szerencsésen fölverte, gratulál; kéri, a 


részletekről is tájékoztassa 

Spectabilis ac Magnifice Domine Baro, mihi observandissime! 

Salutem et servitiorum meorum paratissimam commendationem. 306 Hogy tertia praesentis 307 datált 

kegyelmed úri levelére, melyben az oda való dolgokrúl informál, későbben adok választ, oka az, hogy 

én is hévvéznek kedviért Magyarországban excurráltam 308 volt, némely leveleimet pedig ekkoráig is, 

várván megtérésemre, itt 309 tartóztattak; az mind 310 hogy többi között ezen kegyelmedét is csak tegnap 

estve kezemhez nyújtották embereim, melyre nézve követem kegyelmedet későbbi választ adásomrúl. 

Hanem miúlta már ide 311 beérkesztem, hallottam, hogy kegyelmed azon kóborló tolvajoknak némely 

részét szerencsésen fölverte 312 volna: valamint azért az többinek fölveréséhez is Istentűl ő Szent 

Fölségétűl hasonló szerencsét, s erőt tiszta szívbűl kívánok kegyelmednek, 313 úgy hathatósan hiszem, 

hogy Kegyelmes Urunk, ö Felsége is abbéli hívségit kegyelmednek és serénségit, recognoscálni 314 

fogja. 

Azonban kedvesen venném, ha azon fölverésnek valóságárúl, s particularitasirúl 315 engem is 

tudósétani ne terheltetnék kegyelmed. Kívánván in reliquo ez levelem talállya jó friss egésségben 

kegyelmedet. Viennae die 20 Junii, Anno 1703. 

305 június 16-án 

306 Általam nagyra becsült, Tekintetes és Nagyságos Báró Úr! Üdvözletet és szolgálataimnak legkészségesebb 

ajánlását. 

307 jelen (hónap) harmadikán 

308 kirándultam 

309 Bécsben 

310 mint! 

311 Bécsbe 

312 Utalás a június 7-i dolhai csatára. 

313 A levélíró nem tudta, hogy Károlyi felhagyott a lázadók üldözésével, s hamarosan Bécsbe érkezik. 

314 elismerni 

315 részleteiről 

44

Spectabilis ac Magnificae 

Dominationis Vestrae Servus paratissimus 

81. 


45 

Ladislaus Mátyássovsky 

Episcopus Nitriensi m. pr. 316 

Rajmanus Péter levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: rémülettel fogadták 

a felkelés hírét, ám értesültek a lázadók leveréséről; Károlyi erről készült beszámolóját az 

illetékes helyeken bemutatták; Szirmay István visszanyerte szabadságát, Bécsben él 

Jelzet: MOL, P 396. 1. Acta Rakocziana. Series I. Missiles diversorum ad Alexandrum Károlyi. 1. fiók 

L. A. 1701–1704. 


Nagyságodnak mint nagy Uramnak, Patrónusomnak ajánlom mindenkori alázatos szolgálatomot! 

Isten minden szerencsés jókkal s hosszú élettel áldgya meg Nagyságodat, tiszta szívből kívánom. 

Tertia currentis 317 datált Nagyságod méltóságos úri levelét, hogy ím Magyarországon, in specie 318 

pedig bánkai hévvézben 319 Míltóságos Urammal ő Nagyságával 320 múlattam, 321 s csak tegnap estve 

szerencsésen megérkeztem, 322 ma korán reggel tartozó engedelmességgel vettem. Megvallom, igen 

megrémültek volt e tájon is az emberek azon fölfüldi, 323 vagyis Tiszán túl lévő 324 tolvaj katonák által 

attentált tumultusokra 325 nézve; mindazonáltal mivel hallyuk már, hogy Nagyságtok s Kegyelmetek 

dícséretes és hív dexteritása 326 által megveretettenek s nagyobb részről dissipáltattanak, 327 az itt 

valóiak 328 is csendesedni 329 kezdnek. Míltóságos Uram egyébaránt még ugyan az megnevezett bánkai 

hévvézben vette az Nagyságod informáló hosszas levelét, melyet is elolvasván ő Nagysága, azonnal 

316 

Bécsben, június 20. napján, az 1703. évben. Tekintetes és Nagyságos Uraságodnak legkészségesebb szolgája: 

Mattyasovszky László nyitrai püspök s. k. 

317 

folyó (hónap) harmadikán 

318 

jelesül, nevezetesen 

319 

Bánka falu Nyitra vármegyében, a pöstyéni fürdő közelében. 

320 

Mattyasovszky László nyitrai püspökkel, udvari kancellárral 

321 töltöttem az időt 

322 Bécsbe 

323 felföldi, felvidéki 

324 valójában a Tiszaháton 

325 megpróbált lázadásokra 

326 ügyessége 

327 dissipál = megsemmisít, szétoszlat, elűz 

328 az idevalósiak 

329 megnyugodni

ide Bécsben felküldte Hunyady László secretarius 330 uram kezihez, hogy ő Kegyelme mindenött, in 

locis competentibus repraesentálta 331 volna azon dolgokat, az minthogy el is követte ő Kegyelme, mai 

napon tévén az iránt Míltóságos Uramnak oretenus való relatiót. 332 

Itt is hála Istennek egy részről jó híreink vannak, mert szintén ma érkezett bizonyos currir 333 

Olaszországbúl 334 oly hírrel, hogy ottan meglévén az ütközet a francziával, az mieink nagy 

victoriával 335 jártak, s elnyervén alkalmas ágyúkat, nyolcz ezerik 336 való francziát is vágtak, kik közzül 

ugyan hogy legalább két ezer Padus viziben 337 veszett volna szaladásban. Itt Imperiumban 338 is 

bavarussal 339 és vele levő francziával ma vagy holnap bizonyosan (amint hírelik) meg lészen az 

ütközet; adgyon Isten azért itt is jó szerencsét ő Fölsége fegyvereinek. 

Hogy pedig Szirmay Istvány uram Bécsben hozattatott, 340 és itten Bocho (?) alatt egy bástyán levő 

háznál maga költségin tartatik, cum libero cujus cunque ad eundem aditu, 341 s hogy erga persolvendos 

fl. 100 mille 342 az egész jószága is vissza adattatott, tudom ekkoráig hallotta Nagyságod. De hogy 

Dőry László nevű ide való magyar agens 343 tegnapelőtt rumerknechtek 344 által két deákjával 345 edgyött 

ex suspicione relationis seu correspondentiae cujusdam cum Rakoczio 346 megragadtatott, és az egész 

levelei is szállásárúl elszedettettenek, azt tudom ekkoráig nem hallotta volt Nagyságod. Azért ha úgy 

vagyon, adgyon számot magárúl jó Barátom. Én pedig most is ajánlván magamot Nagyságod úri 

grátiájában, s kívánván hogy ez levelem talállya szerencsés órában s kívánt friss egésségben 

Nagyságodat, maradok 

Nagyságodnak 

Bécsben, 20 Junii 1703. Rajmannus Péter m. k. 

330 titkár (az udvari kancellária titkára) 

331 illetékes helyeken bemutatta 

332 szóbeli jelentést 

333 futár, hírnök 

334 Itália a spanyol örökösödési háború egyik hadszíntere volt. 

335 győzelemmel 

336 ezerig! 

337 a Pó folyóban 

338 a (német-római) birodalomban (A spanyol örökösödési háború másik hadszíntere.) 

46 

mindenkori alázatos szolgája 

339 bajorral 

340 Szirmay István nádori ítélőmestert 1701. április 18-án tartóztatták le, összeesküvéssel vádolták. (Lásd az 1. 

sz. forrást!), Bécsújhelyen raboskodott, 1703. május 18-án vitték Bécsbe. LUKINICH Imre: II. Rákóczi Ferenc 

felségárulási perének története, 1701, In: Archivum Rákóczianum, 11. köt. Budapest, 1935. (a továbbiakban 

LUKINICH, 1935.) 127. 

341 abba mindenkor szabad bemenetellel (ti. mozgásában nincs korlátozva) 

342 

100 ezer forint fizetség ellenében 

343 

ügyvivő az udvarnál (HECKENAST, 2005. 120.) 

344 

Raumerknecht = helyi fegyveres (zsoldos, fogdmeg, poroszló); polgárőr 

345 

íródeákjával, írnokával 

346 

Rákóczival való némi kapcsolat vagy összeköttetés gyanúja miatt

P. S. Az Nagyságod marhával küldött embereinek még híre nincsen, tudom hogy ha elérkezik, 

insinuálni 347 fogja magát Míltóságos Uramnál, ő Nagysága pedig el nem múlattya 348 megköszönni 

Nagyságod szép kedveskedését, én pedig alázatos tartozásom szerént meg is szolgálni. 

82. 


A szatmári várparancsnok levele Csáky Istvánhoz, Bereg és Ugocsa vármegye főispánjához: 

örül, hogy Csáky megérkezett a Tiszához; a teendőkről Szatmár vármegye alispánjaival 

egyeztet; jó lenne megtudni a munkácsi várparancsnoktól, hogy a kurucok hányan vannak, hol 

Jelzet: MOL, P. 71. Fasc. 270. fol. 6–7. (latin) 

Méltóságos Gróf Úr, általam igen tisztelt úr! 

tartózkodnak 

Méltóságos Uraságod levelét mellékleteivel együtt este hat óra körül rendben átvettem, és azokból 

igen sok közügyről tájékozódva, elsősorban a szerencsés Tiszához érkezésnek 349 örvendek, és 

bánkódom, hogy a vármegyei urak 350 az alispán urak ígéretével éppen nem megegyezően 

szórványosan oly kevés vagy egészen csekély számban sereglettek össze ugyanoda, 351 és szavaik 

mellett becsületesen nem tartottak ki. Klobusitzky 352 alispán úr ma engem biztosított: Németi 353 

városából minden, ez időpontban ott tartózkodó nemest kirendel, hogy ezáltal visszaforduljanak; 354 a 

másik alispán most nincs jelen, azonban beidézve lett és holnap, nem kétséges, avatott kézzel 

előkészítve velünk együtt a tanácskozásra elmegy, hogy még milyen lépések tehetők itt, arról azonnal 

Méltóságos Uraságodat értesítem. Mindazáltal kívántam Méltóságos Uraságodat a mai, már 

kétségkívül tudomásomra jutottakkal 355 megerősíteni, és hogy miként megfontolva tettem 

rendelkezést. 

Ha megbízható felderítők által gondosan lesz elbeszélve, hogy azon vidéken mutatkozóknak milyen 

veszteségek okozhatók, valóban jó lenne megpróbálni, ezt mai levelemmel is megismétlem, valami 

adódik, Méltóságos Uraságod tegye, döntésére bízván, hogy az összegyűjtött tanácsok alapján milyen 

döntésre jut. 

347 bejelenteni 

348 mulasztja 

349 Csáky István ekkor Csekén tartózkodott: Löwenburg ezt a levelet, a címzés szerint, ide küldte. 

350 Szatmár vármegye nemessége 

351 

ti. Csekére 

352 

Klobusiczky György, Szatmár vármegye alispánja. HECKENAST, 2005. 236. 

353 

Szatmárnémeti 

354 

Ti. Csekére menjenek Csákyhoz. 

355 ti. hírekkel 

47

Eközben nem lenne majd oktalan, ha Munkácsra a megbízható parasztok közül valaki levéllel 

küldetnék a várparancsnok 356 úrhoz, megkérdezve, milyen körülmények között, hányan és hol 

tartózkodnak a kurucok, vagy milyen állapotban vannak, a várható segítségnek milyen reményéről van 

hír. A felelet megismerése után nagyobb biztonsággal lehetne a Tiszán túli részekre 357 előrenyomulni 

és valamit véghezvinni, s talán onnan megbízható jelentés jönne vissza a Montecuccoli-ezredről, az 

oda előreküldött csapatokról. Ezekkel itt magam ajánlva maradok 


Szatmáron, 1703. június 22-én. 

83. 


48 



A Kassai császári és királyi Albizottság rendelete Szabolcs vármegyéhez: az uralkodó rendeletet 

adott ki az elszökött huszárok ügyében, amennyiben a vármegyében tartózkodnának, 

keresésükre nagy gondot fordítsanak 


Méltóságos, Főtisztelendő, Tekintetes és Nagyságos, Nagytiszteletű, Nemes, Nemzetes, Vitézlő, mint 

általunk nagyra becsült urak! 

Üdvözletet és szolgálataink legkészségesebb ajánlását. A császári-királyi kegyes parancsnak csatolt 

másolatából 358 megérthetik fentcímzett Uraságtok, mit méltóztatott ő szent Felsége parancsolni az 

elszökött huszárok ügyében az itteni albizottság részére. Erre való tekintettel ne tekintsék 

megterhelésnek a nemes vármegyében, hogy amennyiben ott ilyen szökevények tartózkodnának, azok 

után kutassanak odaadással, s ha rájuk bukkannak (ha lehetséges, keresésükre nagy gondot 

fordítsanak), szállítsák azokat a szomszédos helyőrségbe. Mindezek után fentcímzett Uraságtoknak 

óhajuk szerinti hosszú egészséget kívánva maradunk Kassán, 1703. június 23-án 

fentcímzett Uraságtoknak 

356 Auersperg ezredeshez 

357 Szatmárból szemlélve: a Tiszán túlra 

358 Mellékelve: Bécs, 1703. június 13. Lipót rendelete. Másolat. (76. sz. forrás) 

szolgálatra a legkészségesebbek 

Őszentfelsége császári és királyi 

Kassai Albizottságának ülnökei

84. 

Drozdowicze, 1703. június 24. 

Bercsényi Miklós levele Rákóczi Ferenchez: hamarosan indul a Lengyelországban felfogadott 

katonákkal, Rákóczi addig a hajdúvárosokat csatlakoztathatja, csak értesítse hollétéről 

Jelzet: OSZK Kt, Fol. Hung. 1389. Fasc. II. fol. 5. Egykorú másolat. 359 

Ezen 360 parianak originalisát 361 Munkácsnál találták akkor, amikor Montecuculi uram ő Nagysága 

fölverte vala Rákóczit, 362 mely levelének pariáját 363 capitany Rády Caspar 364 uramnak valami jóakarója 

küldte, velem esmég comunicalta in paribus 365 ő Kegyelme, melyet obligatióm 366 szerént is alázatosan 

közleni el nem mulattam 367 Méltóságos Gróf Urammal, Nagyságoddal 368 kívánván, hogy az Úristen ő 

szent Fölsége Kegyelmes Urunk, ő Fölsége 369 ellenségét szégyenícse úgy, hogy Kegyelmes Urunk, ő 

Felsége szárnyai alatt békességben megmaradhassuk. 370 

Nagyságodnak alázatossan szolgálok! 

Ezen órában érkesztem csak ide, várom óránként valóságos hírét az hadaknak, és mingyárt indulok. Az 

mint az előtti levelemben is megírtam vala Nagyságodnak, bajom nagy vala, tegnap estvének előtte 

nem expediálhattam 371 az Asszonytúl, 372 azért késtem, örömest pénz és had nélkül nem mutatnám 

magamot. Már Isten kegyelmébűl nem üres kézzel idvözlöm elkezdett dicsőséges munkálkodásában 

Nagyságodat. Már én nyomot nem vesztek, föltanálom igen hamar Nagyságodat, csak kérem, 

méltósztassék értésemre adni hol létét. 

Az egész ország 373 örvendi Nagyságod indulattyát, 374 áldgya és szerencsét kíván Nagyságodnak. Az 

gyűlés 375 elkezdőtt Lublyóban, 376 de semmit sem köll az császárral 377 való colligatiótúl 378 félni, mert 

359 Orosz György Csáky Istvánhoz (Munkács, 1703. július 3.) írt levelének (97. sz. forrás) melléklete. 

360 Ez a bekezdés Orosz György, Bereg vármegye alispánjának megjegyzése Bercsényi levelével kapcsolatban. 

361 másolatnak eredetijét 

362 június 28-án 

363 másolatát 

364 kapitány Rády Gáspár 

365 ismét közölte másolatokban 

366 lekötelezettségem 

367 mulasztottam 

368 gróf Csáky Istvánnal, Bereg és Ugocsa vármegye főispánjával 

369 I. Lipót német-római császár, magyar király 

370 megmaradhassunk! 

371 szabadulhattam 

372 Sieniawskiné, szül. Helena Elzbieta Lubomirska (1669–1729) asszonytól, aki a pénzszerzésben, 

katonafogadásban segítségére volt. GEBEI, 2003. 113–114. 

373 Lengyelország 

374 (Magyarországra) indulását 

375 az országgyűlés 

49

egyníhány vajvodaság 379 instructióban atta, 380 ha külömben nem, elboncsák 381 az gyűlést és semmi 

colligatiora ne mennyenek, 382 ut inter primas terra Halicz, 383 Visznoszvky, 384 heres marschellek 385 az 

gyűlésben, ezek igen jók, de még jobb az: az német pártosok 386 magok is hirdetik, hogy a császár 

meghólt. 387 Azt eddig jobban Nagyságod tudhattya. 

Az hajdú városiakkal conjungálhattya 388 Nagyságod magát, arra engem ne is várjon Nagyságod, csak 

bátorságos nyomot hadgyon maga után. Még Ilvóban 389 is csak most disponáltam 390 vala, kit az 

Asszony magára vállolt. Expediáltunk Danczkára 391 is bizonyos embert. 

Többet írnék Nagyságodnak, de bizontalan alkalmatosságra 392 ez is sok, azért Istentűl minden 

idvösséges jókat kívánok Nagyságodnak, hazánk javára s édes nemzetünk örömére való 

progressusokat, 393 ajánlván magamot Nagyságod gratiájában, 394 s maradván 

Drazd 395 24. junii 1703. 

85. 


50 

Nagyságod alázatos szolgája 

Gróf Bercsény Miklós 

A szatmári várparancsnok Csáky Istvánhoz, Bereg és Ugocsa vármegye főispánjához: jó lenne 

megtámadni a Tisza túloldalán a felkelőket, s megzavarni őket; el kellene fogni a beregszászi 

Jelzet: MOL, P. 71. Fasc. 270. fol. 17–18. (latin) 

bírót, aki Rákóczinál járt, s kivallatni 

376 

Lublinban 

377 

I. Lipót német-római császárral 

378 

szövetségtől 

379 

vajdaság 

380 

utasításba adta (országgyűlési követének) 

381 

oszlassák fel (éljenek a liberum vétóval) 

382 

ne fogadják el az Ágost és Lipót által megkötött titkos szerződést 

383 

amint az elsők között Halics vidék 

384 

Wisniowiecki (Visnyovecki) Janusz herceg, vilnói kastellán. GEBEI, 2003. 99. és 116. 

385 örökös marsallok 

386 a németpártiak 

387 Ez hamis hír! 

388 összekapcsolhatja (a hajdúk és Rákóczi serege egyesülhet) 

389 Lemberg, Lvov 

390 intézkedtem 

391 Elküldtünk Danzigba (Gdanskba); Bercsényi a segélypénzt igyekezett összegyűjteni, hogy azon katonákat 

fogadhasson Lengyelországban 

392 

Arra utal, hogy akire ezt a levelet bízta, bizonytalan, hogy eljuttatja-e a címzetthez. 

393 

előmeneteleket 

394 

kegyébe 

395 

Drozdowicze (Lengyelország) THOMASIVSKYJ, 1912. 121–122.


A megjelölés 396 szerint Méltóságos Uraságod június 23-i jelentését az eddig történtekről, a végrehajtott 

intézkedésekről és tanácskozásokról, valamint a katonaság szemléjéről, továbbá köröskörül a lázadók 

közeli kóborlásairól nekem természetesen átadták; nem szenvedhetem, hogy a vármegyeiek 397 kezdeti 

lelkesedése mostanra lanyhuljon, és a korábbi dicsőség megerősítése, sőt növelése ne álljon 

szándékukban, úgyhogy nem csekélynek ítélem Méltóságos Uraságod fásultságát. Úgy gondolom, 

hogy a munkácsi várparancsnok úr 398 által kért és várt tanácskozás az enyéimmel nem járt 

eredménnyel. Mindazáltal a Rákóczi-féle segítség és hadsereg kósza hír, 399 nekem mind 

hihetetlenebbnek látszik, légből kapott. Egyébként a Munkácsról visszaérkező jelentés szerint ha 

megbízható volt és igaz, 400 további tájékozódásra lesz szükség, és kölcsönös tanácskozással sikeresebb 

előrehaladás mutatkozik, erre kell a figyelmet fordítani. 

Ha pedig még mindig Méltóságos Uraságod a tiszai révet jól őrizteti társaival, 401 Stain kapitány úr 

átkelve németekkel és helyőrségbeli hajdúkkal 402 és a mi huszárainkkal, 403 kifürkészés után, csak 

annyira rontana neki a köröskörül barangolókra és a rablóként, élelmet gyűjtőként innen-onnan 

behatolókra, hogy legalább azoknak valamit kárt okozva tehetne, jó volna. Azonban nagyon óvatosan 

és körültekintően kell eljárni, és ha valamely falura támadást óhajt szervezni, előzetesen azt jól ki kell 

kémlelni, majd a visszavonuláskor sem szabad semmit figyelmen kívül hagyni. 

Nem volna kedvezőtlen az sem, ha visszatérése után a beregszászi bírót, akit két falusi lakossal együtt 

Esze Tamás és Kis Albert Rákóczit látni 404 elvitt, váratlanul a mieinkhez elhurcolnák, majd a 

legkeményebb fenyegetésekkel és eskütétellel annak megvallására kényszerítenék, kik állnak a 

felkelők oldalán és kik tartoznak a Rákóczi-féle csapatokhoz, őt személyében láthatták-e, vagy 

magukat esküvel kötelezték-e mellette, vagy a hírverés fokozására csak mondani szándékoznak, hogy 

Rákóczit látták. 405 

De mindezekben az ügyekben körültekintően és óvatosan kell eljárni, remélem, sikeresen és 

hasznosan. Egyébként mindezeknek elintézését kegyelmed megítélésére bízom, teljes sikert és 

eredményt kívánva maradok 


396 keltezés 

397 a nemesi felkelők 

398 Auersperg ezredes 

399 Bizonyára arról a hírről van szó, hogy Rákóczi külföldi haddal érkezett Magyarországra. 

51 


400 ti. a hír 

401 a nemesi felkelőkkel 

402 gyalogosokkal 

403 Ezek az egységek a szatmári helyőrségből lettek kirendelve. 

404 A beregszászi bíró, Kemsei Sámuel saját szemével akart meggyőződni arról, hogy Rákóczi a lengyel határhoz 

érkezett. ESZE, 1952. 6. 

405 A levél megírásának napján Rákóczi nemcsak Magyarországon tartózkodott, de már támadólag lépett fel: 

Munkács városába érkezett csapataival! MARKÓ, 1935. 221.


86. 

Szentmihály, 1703. június 24. 

52 


Gulyás Márton levele Krucsay Mártonhoz, Szabolcs vármegye alispánjához: mentegeti magát, 

miért nem tett eleget a vármegye nemesi felkelésre felszólító parancsának 


Kiadva: ZIMMERMANN, 1909. 140–141. 

Mint bizodalmas jó Uramnak, Kegyelmednek ajánlom mindenkori kész szolgálatomat! 

Tekintetes Vice Ispány Uram, hallottam, hogy a Tekintetes Nemes Vármegyénk, Nagyságtok, 

Kegyelmetek írta, hogy minden nemes ember ez mostanában indult támadásban felüllyön és ellene 

felkellyen. De én, mivel utam volt, még annak előtte házamtúl elmentem volt vásárra Eperjesre, 406 és 

mind ökrös, mind pedig lovas szekereim oda voltanak velem edgyütt, több egy tavalyi csikómnál 

itthon nem, sem pedig emberem házamnál arra való nem maradott, hogy az Nagyságtok, Kegyelmetek 

parancsolattyára compareált 407 volna. 

Mostan is e jelen lévő becsületes emberek bizonságim lehetnek, mind az egész helybeliekkel edgyütt 

occasione proxima 408 is compareáltam 409 volna Nagyságtok, Kegyelmetek előtt, de erőtelenséggel 

vagyok és az edgyik lábom megsértvén a kutya, mind eldagadott úgy annyira, hogy még a járást is 

nem tehetem. Mikor pedig 2-da eiusdem 410 Nagyságtoknak, Kegyelmeteknek eljött hozzánk 

parancsolattya, megjöttem volt és mindgyárást nyergeltem és fiamat elbocsátottam több emberséges 

emberekkel edgyütt, úgy ennek utána is Nagyságtoknak, Kegyelmeteknek mindenekben jó szívvel 

szolgálok. 

De caetero 411 maradok Nagyságtoknak, Kegyelmeteknek köteles szolgája. 

In Sz. Mihály 24 Junii, Anno 703. 412 

Gullyás Márton 

406 Eperjes a levélíró lakóhelyétől túlságosan távol fekszik, talán Eperjeske értendő itt: település Kisvárdától 2 

mérföldre északra. 

407 előállt, megjelent 

408 iménti alkalommal 

409 megjelentem 

410 ugyanezen (hónap) 2-án 

411 különben 

412 Szentmihályon, június 24-én, az 1703. évben.

87. 



kételkedve fogadja a híreket Rákóczi csapatairól, ha azok valóban Munkács felé közelednek, 

akkor Csáky Istvánnak a nemesi felkelőkkel vissza kell térnie Szatmárra, s a tiszai átkelőhely 

védelmét Kende Mihály veszi át; a Montecuccoli-ezred Ungvár felé halad 



A Méltóságos Uraságod által hozzám küldöttekből 413 és ma az este közeledtével 5 óra körül nekem 

meghozottakból mindent, úgy a Munkácsról az egykori vári lakos által hírül hozottakat, mint különben 

a Tisza mellett megerősített, saját őrhelyén történteket többnyire megértettem, ami éppen az elsőt, a 

vári parasztember jelentését illeti, mindenesetre számomra nem megfelelően közelíti meg, hitelt nem 

érdemlő és kétes, ő az igazságra törekszik úgy, mint a gyanús, és a kurucokkal való kapcsolattól éppen 

nem idegenkedő falu lakosa és bizony egyedül csak szóbeszédről, közömbös dologról ad hírt. 

Bizonyosabbat várok Kende Mihály úrtól, aki most van visszatérőben 414 és ha valami igaz abból, hogy 

Rákóczi így hírül hozott 415 csapatai Munkács felé közelednek, 416 vagy valóban ott a vidék nyelvben 

alig valamiben különböző lakosságát sikerül megnyerniük, akkor mindenképpen az a 

meggyőződésem, hogy Méltóságos Uraságodnak az összes nemességgel 417 ide vissza kellene térnie. 

Kende Mihály pedig méltó arra, hogy rá legyenek bízva a tőlem függő, mostanra kint maradó német 

katonák és a helyőrségi magyar nemzeti lovasok, s gyalogosok, 418 az ecsediekkel egyszersmind és a 

károlyiakkal, minthogy magának Stain kapitány úrnak a rendelkezése alapján lesz serény és 

fáradhatatlan, a tiszai réveket szemmel tartó, átvizsgáló és az átjárót a Tiszán a dologtalan felkelők 

behatolásától vagy átszökésétől őrző. Mindazáltal szükségét érzem annak, hogy Méltóságos 

Uraságoddal gyakran kapcsolatban legyek; hogy közvetlenül tárgyalhassunk, várom Méltóságos 

Uraságod érkezését, visszatérését. 

A Montecuccoli gróf úr által tegnap nekem küldött levélből csak annyit jelezhetek, hogy az ő 

vértesezrede 19-én nem messze Kassától állt, s innen attól a mondott naptól kezdve Ungvár felé, 

valahová oda nyomul a jövőben, másfelé esetleg, ahol szokatlanok történnek. 419 A hozzá intézett 

413 

Csáky István nemcsak levelet küldött, híreket is mellékelt. 

414 

Munkácsról 

415 

Utalás az egykori vári lakos által jelzettekre. 

416 

Június 24-én már meg is érkeztek Munkács városába! MARKÓ, 1935. 221. 

417 

a Csekén tartózkodó nemesi felkelőkkel 

418 

Ezek az egységek a szatmári várból lettek kirendelve, s Löwenburg parancsnoksága alá tartoztak. 

419 

A Montecuccoli-ezred Ungvárra érkezett, majd innen Munkácsra vonult, ahol június 28-án megtámadta, s 

visszavonulásra kényszerítette a Rákóczi parancsnoksága alatt itt tartózkodó kurucokat. 

53

válaszomat csatoltan, megbízható személyek által Méltóságos Uraságodhoz hivatalos kéréssel 

juttatom. 420 

Végül ismételten kérem Méltóságos Uraságodat, kegyeskedjék az ugocsai perceptort hozzám azzal a 

megbízatással elküldeni, hogy amennyiben kötelezettségeimet készpénzzel nem teljesíthetném, 

nyugtáinkat kölcsönösen átadhassuk és kicserélhessük. Ezzel maradok 



88. 


54 



A munkácsi várparancsnok levele Kende Mihályhoz: lovas csapata a huszárvárban 

megéjszakázhat, korán térjenek nyugovóra, hogy másnap kipihenten ronthassanak a felkelőkre; 

Jelzet: MOL, P. 71. Fasc. 270. fol. 12. (latin) 

Nemes és Nemzetes Úr! 

nem kell tőlük félni, azok csak parasztok 

Elismeréssel vettem tudomásul az ellenség állapotáról írt tájékoztatást; már más forrásokból is 

értesültem bizonyos megmozdulásokról, arról, hogy azok nagy része parasztok köréből toborzódott, 

létszámuk 200 főre tehető. Emiatt nem látom szükségét annak, hogy az említett körülmények között a 

helyőrségből 421 katonaságot bocsássak rendelkezésére, miután Nemzetes Uraságod katonai egységei 

eléggé bátraknak tűnnek s azokkal szemben elegendőnek is látszanak. 

Jó néven venném, ha a magyar sereg éjjelre itt, a huszárvárban 422 vonná meg magát; a 

takarmányozásról rendelkezem és Uraságodat is szívélyesen várom, hogy a további rendelkezésekről 

megbeszéléseket folytathassunk. Ha úgy tetszik, már a mai éjszakán is szerencsémnek tartanám 

azokat 423 megismerni, javaslom, korán pihenőre térni, hogy a lovasok annál készségesebben 

ronthassanak ki. 424 A továbbiakban ajánlom magamat és maradok 

Nemzetes Uraságodnak igen lekötelezett szolgája 

Munkács, 1703. június 25. Wolfgang Georg Auersperg gróf 

420 

Ti. Löwenburg Montecuccolinak szóló levelének továbbításáról Csákynak kellett gondoskodnia. 

421 

ti. Munkácsról 

422 

Ez a szó így, magyarul szerepel a latin szövegben! 

423 

ti. a Kende Mihály parancsnoksága alatt érkezett magyar lovasokat 

424 

ti. hajnalban a kurucokra (Rákóczi június 24-én érkezett csapataival Munkács városába). MARKÓ, 1935. 

221.

Én úgy gondolom, hogy Uraságod a legdicsőbb módot ismerve valamiképpen véghezviszi, ám ne 

engedje magát elijeszteni, csak parasztok, és ha felkelők, akkor mi van, egy csapatot én megígérek, ha 

valaki komoly elszántsággal őket megtámadja, győzelmet arat. 

89. 


A szatmári várparancsnok levele Csáky Istvánhoz, Bereg és Ugocsa vármegye főispánjához: a 

Montecuccoli-ezred közeledtével új helyzet állt elő, Csekén adja át a parancsnokságot Stein 

kapitánynak, s térjen vissza Szatmárra, hogy tanácskozhassanak 



Az éjszaka megírt levélre tegnap illendően válaszoltam, sőt Méltóságos Uraságod tegnap készített 

levelét ma tisztelettel átvettem, de annak felháborodott tartalmával nem tudok egyetérteni, mert semmi 

alapjuk sincs és eltérnek a valóságtól, miután gyanús parasztok hírközléseiből származnak. 

Csodálkozom, hogy Méltóságos Uraságod ilyen rémhírekről tudomást vesz és terjesztőit nem 

tartóztatja le, akik ha igazat mondanak, megdicsérendők, de ha hazudoznak, bottal kell megbüntetni 

őket. 

Úgy ítélem meg, szükséges volna, hogy Méltóságos Uraságod Kende úr által magához hivasson a 

tekintélyesekből, 425 a bírókkal együtt, Beregszászról, Váriból és Tarpáról, ott 426 pedig megjelenvén, 

azokat ide 427 magával hozná, hogy egyfelől mindenről itt jobban kihallgathatók legyenek, másfelől 

hogy az említett helyek, tartva őket itt, mint kezeseket, engedékenyek legyenek. 

A Montecuccoli-ezred közeledtével utasításaim vannak, hogy az ezredes úrnak, ha szüksége lesz rá, 

gyalogos katonaságot küldjek segítségül, ettől fogva, az ügyek így állván, nem látom annak 

szükségességét, hogy tovább Méltóságos Uraságod ugyanazon a helyen 428 fárassza magát, tehát 

kérem Méltóságos Gróf Urat, tessék ugyanazon a helyen jó elrendezéseket tenni, a parancsnokságot 

Stein kapitány úrnak adva át, Kende Mihály urat jó kapcsolattartásban a károlyi és ecsedi helyőrségek 

lovasaival ugyanazon a helyen hátrahagyván, Méltóságos Uraságod jöjjön ide; Méltóságos Uraságod 

megérkezését nagyon várom, hogy ő Felsége ügyeiben személyesen jobban tanácskozhassunk. 

425 

Valószínű, az esküdtekre gondol Löwenburg. 

426 

Csekén 

427 

Szatmárra 

428 

Csáky Csekén tartózkodott. 

55

Az ugocsai perceptor kezelésében lévő 2044 forint felől Méltóságos Gróf Úr rendelkezzen úgy, hogy 

azt hozza magával ide, de ha az egészet nem lehet, amennyije van az én nyugtáimmal együtt, majd én 

az egész összegről megfelelő jegyzéket adok neki, ha viszont ő a hátralékos összegről részemre 

kötelezvényt állít ki. 

Hogy én milyen rendelkezést adtam Stein kapitány úrnak, azt Méltóságos Gróf Úrral közölni fogja. 

Ezekben is célszerű volna, ha Méltóságos Uraságod a szükségnek megfelelően tanácsot adna a 

kapitány úrnak, hogy minél előnyösebben lehessen végrehajtani. Egyebekben kívánom, hogy 

kegyelmességed épségben és bántatlanul minél tovább éljen, legszerencsésebb visszatérését 

türelmetlenül várva maradok 


Szatmáron, 1703. június 26-án, 

8 órakor reggel. 

90. 


56 



A szatmári várparancsnok levele Csáky Istvánhoz, Bereg és Ugocsa vármegye főispánjához: a 

Montecuccoli-vértesezred, hogy megbüntesse a lázadókat, a Tiszához közeledik, parancsnokuk 

néhány csapatot Munkács felé előreküldött; senkinek sem szabad kegyelmet adni 



Miként meggyőződésem, hogy Méltóságos Uraságod Isten kegyelméből szerencsésen megérkezett a 

Tiszához, 429 ahol több vármegyeit 430 talál, ugyanúgy remélem azt is, hogy megfelelő tájékoztatást is 

szerezhet, sőt minden irányban levelezhet és a hírek könnyebben fülébe jutnak, mintsem hogy az 

eltávozás onnét fenyegetően szükséges volna. 

Amint kapitányomnak, Reinhardnak épp most kézhez vett leveléből értesültem, egyes parasztok 

mintha sajnálkoznának és szívesen állnának a mi oldalunkra. Beregszászról két paraszt kereste fel a 

kapitányt, előadva, hogy Esze Tamás 12 emberével Beregben 431 volt, itt jót evett-ivott, aztán 

kijelentette, hogy nem messze száz embere van elhelyezve, majd eltávozott. 

429 

Csáky, úgy látszik, rövid eltávozás után Csekére ment vissza. 

430 

ti. nemesi felkelőt 

431 

Település Bereg vármegyében, Munkácstól délre 3 ½ mérföldnyire.

Ebből kiviláglik, hogy többé már nem mondhatók egységesnek, hanem két-három részre szakadva 

élnek. Ha tehát Méltóságos Uraságod az én tisztjeimmel megállapodva a lázadókat megfenyegetné és 

megkísérelne valamilyen győzelmet aratni, annak híre számomra nagyon kedvező volna. Az 

természetesen kizárólag Méltóságos Uraságod elhatározásától függ, mit tart könnyebb és 

elfogadhatóbb cselekvésnek. Én mindent szabad elhatározásárára bízok, ami, mint tudom, dicsérendő 

lesz és az eredmény nem marad el, a rejtőző veszély miatti félelmet pedig a legkisebbre csökkenti. 

Mivel Nigrelli tábornok úr ő Kegyelmessége hozzám intézett tegnapi leveléből már bizonyos: gróf 

Montecuccoli ezredes úr az egész vértesezredével jelenleg átvonulóban van és a Tiszához közeledik, 

katonáival igyekszik előrenyomulni, hogy ama csibészeknek 432 megfizessen kiirtással, mely célra már 

némely csapatokat Munkács felé előre küldött, hogy ott bármi a lázadók derekasabb üldözése 

érdekében hasznosnak látszik, megfontolt elhatározással tegyék meg. 

Ha Méltóságos Uraságod a pálmát 433 megragadva nem ereszti el, amint óhajommal egybevág, 

törekedjék rá, számomra ez lenne a leggyönyörködtetőbb, ezáltal szívből fakadó kívánságom volna. 

Egyébként ha az isteni kegy megérintené Méltóságos Uraságodat, a lázadók kiverésével és kiűzésével 

mosolyogva keresné fel a jövőben, és mégis attól fogva a kért vagy a már megígért kegyelemre 

számítóknak, a mentségükre valamit felhozó lázadóknak, az a véleményem, az ilyeneknek kegyelem 

semmiképpen sem engedélyezhető, bár hivatkozzanak arra, hogy maga a nagyméltóságú tábornok úr 

tett erre ígéretet, kivéve, ha ő Kegyelmessége által aláírt és pecséttel megerősített oltalomlevelet 

mutatnának be. 

Nem hihető ugyanis, hogy ez a felkelés büntetlenül maradjon, mégis az a meggyőződésünk, hogy 

legkegyelmesebb császárunk a felkelőkkel szemben kegyesen fog eljárni. Meglehet, hogy a kegyelem 

és a büntetés elkerülésének ígérete a legmagasabb helyről a jövőben fog kifejezésre jutni. Ezeket 

kívánom az előzőekkel kapcsolatban tanácsként adni és minden részről kegyeibe ajánlván magam, 

maradok 



91. 


57 




nem hiszi, hogy Kende Mihály Munkácson látta volna Rákóczit, a Montecuccoli-ezred oda 

érkezésével Csákynak is megnőnek a lehetőségei, Stain kapitány már tudja a dolgát 

432 ti. a felkelőknek, lázadóknak 

433 ti. a dicsőséget



A Méltóságos Uraságod által Csekéről 25-én hozzám írt levélre választ tegnap nem adhattam, mivel 

Rákóczinak Munkácsra való megírt bemeneteléről 434 biztosabb hírt vártam, de nézetem szerint e hír 

megbízhatósága felől nem vagyok meggyőződve, mert nehezen hihetem, hogy Kende Mihály úr 

Rákóczi jelenlétét Munkácson látta, hanem a jelentés inkább elbeszélésen alapszik. 

Mindazáltal visszatérve arra, hogy a Montecuccoli-ezred legközelebb Munkácsra érkezik és ott kell 

beszállásolnia, Méltóságos Uraságodnak most jobb fellépési és visszatérési alkalmat látok megérkezni, 

mert az említett ezred mindenképpen megkísérli magának megszerezni a teljes dicsőséget és tekintélyt. 

Stain kapitány úr közben már tudja, miket kell tennie. Várom a jövőben, de a jelenben is, hogy 

nagyobb bizonyosságot szerezhessek. Ezekkel maradok 



58 



Ui. A tiszai kikötők megerősítése tárgyában szükséges intézkedések a maguk medrében haladnak; 

egyébként intézkedéseim irányadók volnának. 

92. 


A munkácsi várparancsnok levele Csáky Istvánhoz, Bereg és Ugocsa vármegye főispánjához: 

tegnap a Montecuccoli-ezred Rákóczit és híveit Munkács városából kiűzte; a vártól nem messze 

huszárszökevények tűntek fel, majd Rákóczi után Szentmiklós felé vonultak; hívja Csákyt, 

Jelzet: MOL, P. 71. Fasc. 270. fol. 21. (latin) 

Méltóságos Gróf Úr, általam nagyra becsült úr! 

kapcsolódjon be a lázadók üldözésébe 

Jelen levelemmel Méltóságos Uraságodat tájékoztatom, hogy tegnap a nemes Montecuccoli-ezred ide 

érve Rákóczit és híveit Munkács városában hajnalban megtámadta és szerencsésen kiűzte oly módon, 

hogy maga Rákóczi alig tudott elmenekülni; maga, mint mondják, Szentmiklósra húzódott, a nemes 

434 Rákóczi június 24-én Munkács városában, saját kastélyában, ütötte fel főhadiszállását. MARKÓ, 1935. 221.

Montecuccoli-ezred pedig a málhás szállítmányt Szerednyén 435 hagyva, a mai napon annak 

elszállítására odavonult. 

Amikor pedig ma vagy kétszáz lázadó lovas (akik Deák Pál szökevény huszáraiból álltak és a Tisza 

másik oldaláról jöttek) a vártól nem messze mutatkozott, majd Rákóczi után Szentmiklós felé vonult, 

Méltóságos Montecuccoli gróf ezredes urat erről tájékoztattam azzal a kéréssel, hogy még ma 

vonuljon nemes ezredével mindenképpen oda, ebből a célból legkedvezőbb volna, ha Méltóságos 

Uraságod minél sürgősebben szintén azokra a részekre sietne, hogy a félelemben élő ellenséget 

egyesült erővel tovább üldözni és megsemmisíteni lehessen, mellyel magamat ajánlva maradok 


Ui. Méltóságos Uraságod érkezésében semmiféle késlekedésnek nem szabad előfordulnia, nehogy az 

ellenség újból megnyugodjék és ismét összegyűjtse erőit. 

Munkács, 1703. június 29. napján. igen lekötelezett szolgája 

93. 

Munkács, 1703. június 29. vagy 30. 

59 

Wolfgang Georg Auersperg gróf 

A Montecuccoli-vértesezred őrnagyának bizonyságlevele: az ezredet Ungvárról Munkácsra 

Szentiványi János kalauzolta, aki a munkácsi összecsapásban is kitűnt, meg is sebesült 

Jelzet: MOL, E 250. 66. cs. fasc. 80. no. 67. Hitelesített másolat 1720-ból. (latin) 

Alulírott elismerem, hogy Tekintetes és Nemzetes Szent-Iványi János úr azon okból, hogy a 

Nemes Montecuccoli-ezred Rákóczit az övéivel együtt Munkács városában megtalálja és ezeket a 

katonákat szétverje, az érintett ezredet Ungvárról – nem ismerve azon vidék hídjait, mivelhogy 

bizonyos átkelőket az említett Rákóczi hívei tönkretettek – a megfelelő és szokatlan úton minden 

akadály és késedelem nélkül az említett Munkács városához vezette, és ugyanott, általam elrendelve és 

vezényelve, megtámadta a felkelőket a saját huszáraival, ily módon magát, amint egy hűséges 

alárendelthez és jó katonához illik, serényen viselte, a küzdelem során megsebesült, sőt mindent 

elkövetett ő legszentebb Felsége szolgálatának előmozdításáért. 

És ezek ilyen módon a megnevezett Szent-Iványi úr által lettek végrehajtva, miközben tanúsítom, 

azonfelül még az ő érdemdús személyét a Legfelségesebb Udvarnak, a Kegyelmes 

Főparancsnokságnak, és másoknak köteles kéréssel illendően újra ajánlom. 

Kiadva a Latorca folyó közelében, Munkácsnál fekvő táborunkban, június hónap 20. napján, 436 az 

1703. évben. 

435 Település Ung vármegyében, Ungvártól 3 mérföldre délkeletre.

A szent császári és királyi Felség 

Nemes Montecuccoli-ezredének 

őrnagy elöljárója L. S. 437 Rókus Stella gróf 

Hogy a jelen másolat magával az eredetivel mindenben megegyezik, tanúsítom. Varanno városában, 

szeptember hónap 5. napján, az 1720. évben. 

94. 


60 

L. S. Magocsy László, a Nemes 

Királyi Ítélő Tábla 

esküdt jegyzője s. k. 

Bereg vármegye alispánjának levele Csáky Istvánhoz, Bereg és Ugocsa vármegye főispánjához: 

részletesen beszámol a munkácsi összecsapásról, Rákóczinak sikerült elmenekülnie, a 

Montecuccoli-ezred a várost felgyújtotta, fosztogatott; ma a környéken egy kuruc sereg 

Jelzet: MOL, P. 71. Fasc. 270. fol. 22. 

Méltóságos Gróf Uram, Nékem Nagy Jó Uram! 

nyargalódzott 

Itt lévén Rákóczy uram Munkácson, ha jól tutták volna, Montecuculy regimentye, fekve 438 találták 

volna, de csak két compania jött bé, a városban igen derék capitány grófot öltek meg, 439 azok 440 is 

mingyárt confundáltattak, 441 az alatt Rákóczy lóra kapván, elment. Pénzét nem találták, de minden 

egyet-mását, ládáját is, zászlóját is, arany marháját, 442 sok portékáját elnyerték, tizenöt ingét, valami 

két orosz szekere volt, annak semmi apparátusa 443 nem volt, úri három paripáját hallom. 

436 

Ez az időpont téves. A bizonyságlevélben említett munkácsi összecsapás június 28-án volt! Ha a másoló az 

első számjegyet olvasta rosszul, akkor a helyes dátum június 30., ha viszont a második számjegynél tévedett, 

akkor június 29.! (Thaly Kálmán szerint június 30. A Székesi gróf Bercsényi család, 1470–1835. Eredeti, kézirati 

kútfőkből írta THALY Kálmán, Budapest, 1887. 2. köt. 514.) 

437 

Locus sigilli = a pecsét helye, P. H. 

438 

ágyban fekve (az ezred hajnalban érkezett) 

439 

Quirini kapitányt, aki már Rákóczi közelébe jutott, Majos István kézitusában ölte meg. MARKÓ, 1935. 224., 

HECKENAST, 2005. 277. 

440 ti. a két század 

441 összezavarodtak, megdöbbentek 

442 arany jószágát, aranyneműjét 

443 felszerelése, tartozéka

Magyar ruhája fekete volt, hatszáz embere visszaszegezett kaszával, baltával, láncsával. 444 Ez 

desperatus 445 ember. Úgy is mongyák, Bercsényi uram árestomban 446 volna, talán Rákóczy uramnak 

sincs subsistentiája. 447 

Kurucz ött vagy hat veszett, csak széllel ment, 448 az német egyníhány és az derék kapitányt 449 az egész 

regiment szánt, ki miatt egészen megégették a várost, templomokot felverték, minden ember 

jószágában praedát hántak, 450 itt ártatlan úgy romlott, mint bűnes. 

Ennek az regimentnek 451 magyar lovasa 452 nincsen, ez az hat vagy hét 453 munkácsi nemes ember, 

Rimait is által lőtték az kuruczok. 

Ezt az regimentet mink ki nem tarthattyuk, nagy égést tött, tovább mit követ, az fejér házat is mind 

öszve égeték. Többy 454 Munkács meg nem épül, nincs mivel complaceálni 455 az generálisnak 456 is. Ma 

is egy sereg lovas kurucz itt nyargalóczot, 457 nincs magyar, az ki űzné, ha írok is, szolgabírák semmit 

sem fogagyák. 458 Provisiója nincsen az regimentnek. 459 Ezzel Munkács, 30. Junii 1703. 

Nagyságodnak alázatos szolgája 

95. 

Tokaj, 1703. június 30. 

61 

Orosz György m. k. 

Ismeretlen levélíró ismeretlen címzettnek: Sárospatak mellett kuruc lovasok haladtak el, 

Rákóczi tatár és magyar haddal jön, Szabolcs vármegye nemessége beszorult Kisvárdába 

Jelzet: OSZK Kt, Fol. Hung. 1389. Fasc. II. fol. 137v. Egykorú, kivonatos másolat. 

Thokaini, 30. Junii. 460 Itten valóban rosszul vagyunk, mert az kuruczság 461 százankínt mutogattyák 

magokat síppal és trombitával. 462 Patak 463 mellett mentek el, az szegény postamesterünköt levágták. 

444 lándzsával 

445 lenézett, megvetett 

446 fogságban, börtönben (Hamis hír! Talán az az alapja, hogy őt nem látták Munkácson. Ekkor még 

Lengyelországban volt, a segélyhad toborzásán fáradozott.) 

447 megmaradása 

448 széjjelment, eloszlott 

449 és a derék kapitány, akit az egész regiment szánt! 

450 prédát hánytak = zsákmányt szedtek össze, fosztogattak 

451 A Montecuccoli-ezred vértesekből állt. 

452 könnyű lovasa, huszárja 

453 csak ez a hat vagy hét! 

454 Többé! 

455 kedveskedni 

456 Nigrelli tábornoknak 

457 nyargalódzott (Ocskay László és Borbély Balázs vezetésével Zavadkán csatlakoztak Rákóczihoz. MARKÓ, 

1935. 227.) 

458 fogadják 

459 Nincs gondoskodás a Montecuccoli-ezred ellátásáról. 

460 Tokajban, június 30-án. 

461 Vagy: kurucság mutogatja magát, vagy: kurucok mutogatják magukat!

Az hegyekben számtalan sok gyalogság vagyon. Rákóczi bizonyosson jün tatárral, magyarral jószágot 

foglalni, 464 a portiót 465 az országbúl kiűzni, a sót felszabadítani. 466 Az hegy alatt már sok nemes 

embereknek kárt tettek, lovakot elvitték, minden órán várjuk az mártíromságnak koronáját. 467 Nemes 

Szabolcz vármegye Kisvárdában szorult, ki sem mer menni, ezt bizonyosson írom kegyelmednek. 

Thokaini, die 30. Junii 1703. 

96. 

1703. június 1-30. 

Szatmár vármegye főispánjának, Károlyi Sándornak naptárba írt feljegyzései (részlet): Kassáról 

visszaérkezése után elindul a kurucok üldözésére, a június 7-i dolhai csatából gyorsan megtér, 

Jelzet: MOL, P. 1501. 3. tétel: L. 140. 3. 

majd rövid otthoni időzést követően Bécsbe utazik 

Kiadva: Gróf Károlyi Sándor önéletírása és naplójegyzetei. Pulay Jánosnak a szathmári békességről írt 

munkája. 1. rész. Kiadja SZALAY László. In: Magyar Történelmi Emlékek. 4. köt. Pest, 1865. 138– 

140. 

Uram én Atyám-Istenem, ki ezen holnapra is felvirrasztottál engem, te Szent Fiadért vigasztaly és 

vezérely minden dolgaimban. 

1-ma hujus 468 jöttem ki Kassárúl, 469 az salánki sidót 470 ottan hagyván. 

2-da Érkeztem haza Károlyba. Expediáltam 471 mindenfelé. 

3-ia is otthon múlatván, 472 írtam az vármegyéknek az kuruczokrúl. 

4-ta Délután indultam házamtúl, háltam zadányi 473 réten. 

5-ta Szathmárt végezvén 474 mentem Kóródra vármegyémhez. 475 

6-ta Musztrálván 476 és költözvén által 477 háltam Beregen 520 etc. 478 

462 A síp vagy a trombita a lovasságnál volt rendszeresítve. 

463 Sárospatak 

464 Talán arra céloz, hogy az elkobzott birtokait akarja visszafoglalni. 

465 portio = a beszállásolt katona ellátására szolgáló fejadag; akár természetben, akár pénzben szedték, súlyos 

terhet jelentett a lakosságnak. 

466 Visszaállítani a só szabad kereskedelmét, a monopóliumok ugyanis nagy drágaságot idéztek elő. 

467 ti. az ártatlanul elszenvedett halált 

468 ezen (hónap) elsején 

469 Ottavio Nigrelli táborszernagynál, felső-magyarországi főkapitánynál tett látogatást, hogy tisztázza magát. 


470 

A salánki zsidót tanúnak vitte magával. 

471 

Küldtem (leveleket) 

472 

töltvén az időt 

473 

zsadányi 

474 

Löwenburg ezredessel, a szatmári várparancsnokkal tárgyalt, akitől segédcsapatot kapott. 

475 

ti. a szatmár vármegyei nemesi felkelőkhöz 

476 

mustrálván = megszemlélvén, ti. a katonákat 

477 ti. (átkelvén) a Tiszán 

62

7-ma Három órakor reggel indulván, négy-öt órakor délután az kuruczokot Dolhán Isten segitségébül 

szerencsésen megvervén, Rákóczi zaszlóit elnyervén szélyelvertem, s háltam Bilkén. 

8-va Jöttem Salánkra. 9. Orosziba. 

10-mo Szatthmárra rendelt seregekben mentem ágyúszó 479 alatt. 

11-mo Érkeztem Majtínbúl haza, Károlyba ugyan ágyúszó alatt. 

12-mo Expediáltam 480 mindenfelé. 13. Expediáltam 481 Dormánt. 

14. Jöven válaszaim s informatióim indultam postán Béczbe. 

15. Értem Zadánba Hernád mellé. 

16. Kassára Nigrelli Uramhoz, holott is nagy böcsülettel expediált és excipiált, die eadem 482 Eperjest 

personalis Klobusziczki Uramnál, 483 onnat 

17., 18., 19. continuálván 484 voltam Divék Uy faluban 485 nénémasszonynál, 

20. Galgótzon Forgácz Simon Uramnál, Nagyszombatban jesuitáknál, az útban Illyésházi Urammal, 

étzakára Posonban, este jövén ki 

21. jöttünk Béczbe 7 órakor, mindgyárt Cardinalis 486 Uramhoz mentem, onnat Bellicum praeseshez, 487 

Mansfeldhez, s több Méltóságos Urakhoz, kik kedvesen excipiáltanak. 488 

22. Vettem rendbe az egész dolgokat, 489 voltam Tylnél. 490 

23. Voltam Méltóságos Generalis Pálfi Miklós 491 Uramnál, ottan informáltatván 

24. voltam Caunitz 492 Uramnál, s több Méltóságos Uraknál, jesuitáknál. 

25. Fogtam az informatiókhoz, 493 kiket három nap mind írattam. 

27. Voltam Eugénius Hertzegnél, 494 Kohári 495 s Csáki Uraknál. 

28. Voltam Cancellárius 496 köszöntésére, Cardinálisnál is, s többeknél. 

29. Voltam Pálfi Miklós Uramnál, audentián 497 is ö Felségénél. 

478 stb. Károlyi a sor végére ért, a mondatot nem fejezte be: 520-ad magammal, 520 fővel 

479 Így köszöntötték a győztes hadvezért. 

480 Küldtem (leveleket) 

481 Elküldtem 

482 bocsátott el és fogadott, ugyanazon a napon 

483 királyi személynök Klobusiczky Ferenc uramnál (HECKENAST, 2005. 235.) 

484 folytatván (ti. az utazást) 

485 Divékújfaluban 

486 Kollonich Lipót bíboros 

487 a Haditanács elnökéhez 

488 fogadtak 

489 Iratait, feljegyzéseit rendezgette, készülődött jelentése megírásához. 

490 Johann Thiel, az Udvari Haditanács titkára (HECKENAST, 2005. 432.) 

491 tábornok (táborszernagy) Pálffy Miklós (HECKENAST, 2005. 324.) 

492 Kaunitz helyettes birodalmi kancellár volt. LUKINICH, 1935. 49. 

493 Károlyi részletes jelentést készített a kuruc szervezkedésről, a tiszaháti felkelésről, a dolhai csatáról. 

Kérvényeket írt, Szatmár, Ugocsa és Bereg vármegyék számára próbált kedvezményeket elérni, önmagának 

pedig birtokadományt kért. GÉRESI, 1887. 4. köt. 598–600., GÉRESI, 1897. 5. köt. 17–19., WALTHERR, 

1874. 314–330. és 396–398. 

494 Savoyai Jenő (Eugén) hercegnél 

495 gróf Koháry István (HECKENAST, 2005. 237–238.) 

496 Mattyasovszky László nyitrai püspök és királyi udvari kancellár (HECKENAST, 2005. 283–284.) 

497 meghallgatáson 

63

30. Caunitznál, Eugénius Hertzegnél Prainerékkel az Hertzeg instellátióján Bellicus Praesességbe. 498 

Így szerencséssen végeztem ezen holnapot is. 

(A júniusi naptárjegyzet hátlapján:) 

Exitus 499 

Az táborra 500 költöttem Fl. 4 75 

Finta Ferencznek kölcsön Fl. 10 

Gyulai Ferencznek 501 kölczön Fl. 17 80 

Zászlókért 502 Fl. 48 

Hoztam úti költségre 503 Fl. 1272 

97. 

Munkács, 1703. július 3. 


újabb híreket közöl a munkácsi összecsapásról; a Montecuccoli-ezred ellátása sok gonddal jár; 

július 5-re fegyverbe szólította a nemességet, Barkóczy Ferenc is küld Zemplén vármegyéből 

„valami magyar hadat” 

Jelzet: MOL, G 26. IV. 2. a. Fol. 833. Egykorú másolat 

Kiadva: Magyarország története SZALAY László által. Lipcse–Pest, 1859. 6. köt. 88. 

Extractus Litterarum Domini Vice Comitis Georgii Orosz Munka- 

csino, die 3. praesentis datarum 504 

Nagyságod méltóságos levelét, Csekébűl datáltatottat, alázatosan vettem. Úgy tetszik, 

circumstantialiter 505 megírtam volt Nagyságodnak 506 Rákóczy felverését, hogy ágyban találták, igen 

jó 507 reggel egy huzamban jött az egész regiment 508 Kölködi urammal 509 Ungvár vármegyéből. Az 

498 

beiktatásán a Haditanács elnöki tisztségébe 

499 

Kiadás 

500 

Károlyi június 4–11. között volt táborban. 

501 

Gróf Gyulai Ferenc ekkoriban viceóbester volt a Bagossy-gyalogezredben. HECKENAST, 2005. 173. 

502 

Károlyi a dolhai csatában három zászlót zsákmányolt a kurucoktól, Bécsben viszont (diadala jeleként) ötöt 

mutatott be, kettőt tehát csináltatott! 

503 

a Bécsbe utazás és ott tartózkodás költségeire 

504 

Orosz György alispán úr Munkácson, mostani (hónap) 3. napján kelt levelének kivonata. 

505 részletesen 

506 Lásd a 94. sz. forrást! 

507 korán 

64

mely kapitány, comes 510 Quirini elesett, maga lőtte meg Rákóczi, 511 látták a németek magok is, azt 

asserállyák, 512 szutbúl, az ablakról. Azon gróf megesküdött az regiment előtt, vagy megölye, 513 vagy 

megfogja Rákóczit; másként híres vitézember volt közöttök. 

Monticuculi uram ő Nagysága pediglen Ungvárra ment az bagasia 514 eleiben, az holott port, 

golobist, 515 és afféle várhoz való szükségeket hoznak ide. Minek előtte ide érkezett volna ő Nagysága, 

jól adta Isten, hogy in tempore 516 kűltem eleikben commissariusokat, 517 úgymint Kölködi és Patay 

uraimékat, mivel az nemes vármegye 518 tagjai közül, kik nemes Szatmár, Szabolcs és más 

vármegyékben recipiálván magokot, 519 másokat nem küldhettem, de ezen említett nemes vármegye 

commissariusit is oly complementummal, 520 az mint egy oly méltóságos ember eleiben illett volna, 

nem küldhettem, mégis oly tisztességgel és böcsülettel excipiálta, 521 hogy azonnal számokra külen 522 

sátort, abrakot, 523 személyei iránt penig elégséges provisiot 524 tétetett; magam is követtem 525 ő 

Nagyságát, hogy betegségem miatt nem udvarolhattam. 526 

Pro 5. praesentis 527 generalis gyűlést 528 hirdettem ide, Munkácsra, hogy mind gyalog és lovas 

nemesember fegyveresen compareállyanak, 529 az előtti Nagyságod méltóságos parancsolattyára is 

valóban kevesek jöttek volt az ő Felsége szolgálattyára. 

Itt volt Rákóczival Vayda 530 Jakab is (ki is ungvári udvarbíró volt Bercsény ideiben 531 ), ugyan 

Bercsény öregbik 532 pecsétnyomóját is elnyerték, 533 azontúl valamely huszonhárom gyöngyökkel és 

más egyéb drágakövekkel való boglárokat, melyeket Heochné asszonyom ő kegyelme Bercsényiné 

asszonyoménak mondgya lenni. 

508 

A Montecuccoli-vértesezred. 

509 

Mint a levél további részéből kiderül, őt Orosz György alispán küldte Bereg vármegye nevében Montecuccoli 

ezredes elé. 

510 

gróf 

511 

Majos István karddal ölte meg. MARKÓ, 1935. 224., HECKENAST, 2005. 277. 

512 tartják 

513 megölje 

514 bagázsia = poggyász 

515 lőport, (puska)golyót 

516 időben 

517 biztosokat 

518 Bereg vármegye 

519 húzván meg magukat 

520 tökéletességgel 

521 fogadta 

522 külön 

523 ti. lovaiknak! 

524 gondoskodást 

525 megkövettem 

526 nem tiszteleghettem előtte, nem köszönthettem 

527 mostani (hónap) 5-ére 

528 (vármegyei) közgyűlést 

529 jelenjenek meg 

530 Vajda 

531 ti. amikor még Bercsényi Miklósé volt az ungvári uradalom (Bercsényi, letartóztatása elől, 1701 tavaszán 

menekült Lengyelországba) 

532 nagyobbik 

533 ti. a császári katonák 

65

Énnékem elég bajom vagyon az regimenttel, 534 lisztet profont mester 535 uramtól ő kegyelmétől kértem 

kölcsön, az nemes vármegye marhája pediglen itt volt, abbúl adok vágót, 536 kérem alázatosan 

Nagyságodat, a Tiszán túl való földre 537 ne attraháltassék 538 az nemes vármegye, mivel ezt az 

regimentet sem győzzük, sőt azon is kérem, íratnyi 539 méltósztassék szolgabírák uraimékra, hogy éjjel- 

nappal administrállyák 540 az vágót és búzát. 

Rákóczinak semmi hírét nem hallván, hihető, az Beszkéd 541 alá recipiálta magát. 542 Méltóságos Gróf 

Uram, íme, accludáltam 543 Berczényi levelének párját, 544 melyet itt az harcz után tanáltanak 

bepecsétölve, 545 abból is kitetsik, 546 nem lévén se pénzek, se külső nemzetségek, 547 egészen bíztanak 

ahhoz, hogy ha kimutattya magát Rákóczy, minden fegyveres ember concurrálván, venerálnyi 

fogják. 548 

Barkóczy Ferencz uram ő Nagysága levelét is ezen órában vettem Kassáról, 549 melyben írja, hogy 

Lengyelországban sincs semmi hír, hanem Zámbor 550 táján volt valamely tatárság, de a lengyel király 

revocáltatta 551 őket, s hazabocsátotta, azt is írja ő Nagysága, hogy maga vármegyéjébűl 552 is küld ide, 

az német mellé valami magyar hadat. 

P. S. Vékony János (ki is ennek előtte 553 a Dominiumbéli 554 ispán volt) pedig az gyűtött, 555 s 

munderungal 556 felruházott, tizenöt ő Fölsége hajdúival 557 Rákóczihoz ment, mely nem kevés kárára 

van a nemes vármegyének. 558 

98. 

534 

a Montecuccoli-ezreddel 

535 

élésmester 

536 

vágómarhát: hízott, levágásra alkalmas szarvasmarhát 

537 

a mai Tiszántúlra 

538 

rángattasson (ti. a Tiszántúlra ne kelljen élelmet szállítaniuk) 

539 íratni 

540 teremtsék elő, szolgáltassák be 

541 Beszkidek = hegységcsoport a Kárpátokban 

542 húzódott vissza 

543 mellékeltem 

544 másolatát (Lásd a 84. sz. forrást!) 

545 Tehát Rákóczi még fel sem bontotta a neki címzett levelet! 

546 kitetszik! 

547 külföldi támogatójuk 

548 minden fegyveres ember összetódul, tisztelettel fogják üdvözölni 

549 Id. Barkóczy Ferenc gróf, királyi tanácsos a kurucok elől húzódott be Kassára. HECKENAST, 2005. 47. 

550 Sambor a Dnyeszter folyó mellett fekszik, Lembergtől (Lvovtól) délnyugatra. 

551 visszahívatta 

552 Zemplén vármegyéből 

553 ti. amikor még nem kobozták el Rákóczi birtokait 

554 dominium = uradalom (a munkácsi uradalomról van itt szó) 

555 gyűjtött, azaz toborzott 

556 munderunggal = (egyen)ruhával 

557 a császár számára toborzott, egyenruhával ellátott, 15 gyalogos katonával 

558 A levélíró arra gondol, hogy Bereg vármegyének az elszököttek helyett most újabb 15 katonát kell 

toboroznia, felszerelnie, s ez nem kis költséggel jár majd. 

66

Munkácsi tábor, 1703. július 3. 

Montecuccoli ezredes levele Krucsay Mártonhoz, Szabolcs vármegye főispánjához: Munkácson 

kell maradnia, hogy védje a hazát a lázadókkal szemben, itt azonban élelemhiány van, a 

vármegye minél előbb küldjön zabot és kenyeret 



Nemes és Nemzetes, általam nagyra becsült úr! 

Üdvözletet és szolgálataim készenlétét. Tekintettel arra, hogy a lázadókkal szemben e hazának 

védelme céljából Bereg vármegyében, Munkácson kell maradnom a továbbiakban is, ahol az élelem 

hiányában vagyunk a parasztok és lakosok kevés száma miatt, a szökevényektől való szerfölötti 

félelem folytán, 559 ezért Nemzetes Uraságodat minden törekvésemmel arra kérem, hogy Szabolcs 

vármegye gondoskodjék kimerült lovaink számára négyszáz köböl 560 zab és ezredem részére két napra 

elegendő, kétezer fejadag 561 kenyér leszállításáról, és ezt minél gyorsabban, amennyire csak 

lehetséges. 

Nem kétlem, hogy a nemes vármegyéknek közbejövő segítsége által e haza a zavargásoktól 

megszabadul, én is Nemzetes Uraságod nemeslelkűségében bízva maradok 

Nemzetes Uraságodnak 

A Munkács alatti táborból igen készséges szolgája 

1703. július 3. napján Herkules Montecuccoli gróf 

99. 

Szécsény, 1703. július 4. 

67 

ezredes s. k. 

Az udvarbíró levele Koháry Istvánhoz: Rákóczi erősen löveti Munkács várát, ötezer francia van 

vele, a többi hada kozákokból és kurucokból áll; arra kéri urát, ha menekülnie kell, Csábrágban 

Jelzet: MOL, G 26. IV. 2. a. Fol. 47–48. 

vonhassa meg magát 

559 

Félve a lázadóktól (kurucoktól) a lakosság (parasztok) egy része elmenekült, emiatt van élelemhiány. 

560 

1 kassai gabonaköböl = 93,12 liter, illetve 69,84 kg. BOGDÁN István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és 

darabmértékek 1874-ig. Budapest, 1991. 312. 

561 

A közkatonának napi egy, ám az altiszteknek, tiszteknek több fejadag járt, az ezred létszáma tehát nem érte el 

az ezret.

Kegyelmes Uramnak, Nagyságodnak 

ajánlom alázatos szolgálatomat 

Ma délután egy óra tájban írkesztem 562 haza Losoncrúl, az nemes vármegye gyűlísírűl. 563 Az gyűlísen 

szolgabíró Szalontai János uram adta kezemben jegyzísben pro jure armorum 564 mennyi fizetís esik 

Nagyságodra és Gróf Koháry Farkas 565 Uram eő Nagyságára az szécsényi dominiumra, 566 itten 

Nemes Nógrád vármegyében, melyet jegyzísben íme el is küldöttem 567 Nagyságodnak. De minthogy 

az Nagyságotok osztálya 568 mi formában vagyon, asztat nem tudom, minthogy Csitarnak, s Keresztury 

és az Gárdonyi pusztáknak jövedelmeket még én mindenkor csupán egíszlen Nagyságodnak fizettem; 

ahhoz való képpest aszt immár nem tudom, ha Gróf Koháry Farkas Utam eő Nagysága fog-e 

concurálnyi 569 Csitára és Keresztury, s Gardonyi helsígektűl való fizetésben, avagy maga fizeti le 

Nagyságod. 

Még az idén egy szem búzát sem adhattam el, nem is veszi senki. Az szegínysígen nem vehetem az 

adót, marhájával kinálkodik, 570 nincs pénze, nem tom, 571 hogy vehessem meg rajtok tovább is az adót. 

Vagyon kezemnél kíszen Nagyságod pínze száz tallér, de több nincsen, abbúl ki nem telik az 

Nagyságod ríszíre esendő fizetís, meddig többet szerezhetek, míltósztasson Nagyságod addig 

máshonnét parancsolnyi letítetnyi azon pínszt pro jure armorum suae majestatis. 572 

Nálunk itten olyan hírek folynak, hogy Rakoci erősen löveti Munkács várát, 573 mongyák, hogy ötezer 

francia 574 volna vele, a többi hada kozák és kurucságbúl áll, de igaz-e, vagy sem, bizonyosan nem 

tudom. Ha, kitűl Isten eő szent fölsége oltalmazzon bennünket, ha valahogy szaladásra esne dolgunk, 

kírem alázatosan, Kegyelmes Uram, Nagyságodat, míltósztasson úri gratiájátúl 575 viseltetvín, 

érdemetlen voltomat ne níznyi, Csábrádban hadd vonyhassam én is meg magamat szegíny aprólíkos 

cselédemmel 576 együtt. Megmutatom, Kegyelmes Uram, hogy Isten segítsíge velem lívín, fejem fönn 

állásáig bizony híve leszek Nagyságodnak. 

Ajánlom az Nagyságod kegyelmes úri gratiájában magamat, engedgye Isten, ezen levelem is találhassa 

friss és kedves, szerencsés jó egísígben Nagyságodat, maradok Kegyelmes Uramnak 

562 

érkeztem (a levélíró í-ző nyelvjárású) 

563 

Nógrád vármegye közgyűléséről 

564 

a fegyverek javára; a török uralom alól felszabadított területeken a földbirtokosoknak váltságdíjat kellett 

fizetniük a számukra visszajuttatott birtokokért 

565 

Koháry István öccse. HECKENAST, 2005. 237–238. 

566 

uradalomra 

567 

A melléklet ma már hiányzik. 

568 

birtokosztálya, birtokfelosztása 

569 

gondoskodni 

570 

a (szerves)marháját kínálja fel fizetség gyanánt 

571 

tudom 

572 

őfelsége fegyvereinek javára 

573 

Rákóczi ekkor már elvonult Munkács alól: ágyúi nem voltak, a várat nem ostromolta. 

574 

Francia katonák ekkor még nem voltak vele, s később se ennyien. 

575 kegyétől 

576 apró gyermekeimmel 

68

Nagyságodnak 

Szécsény die 4. Julii 

Anno 1703. 

100. 

Munkács, 1703. július 4. 

69 

érdemetlen alázatos szolgája 

Gőmrey János m. k. 


az itt állomásozó Montecuccoli-ezred nagy terhet jelent, a kurucokról nincs semmi hír, kémeket 

nem lehet fogadni, Munkácson csak hat-hét nemesember maradt 

Jelzet: MOL, P. 71. Fasc. 270. fol. 23–24. 

Illustrissime Domine Comes, Domine mihi 

gratiosissime 577 

Elég sajtóban 578 vagyunk e miá 579 Regiment 580 miá, mintha az egész vármegye in statu pristino 581 

vóna, mindent kíván. Soha egy szolgabíró betűit sem látom, az ember életét sem kívánná így élyve. 582 

Ezek Nagyságodat ide várják. Barkoczy Ferencz 583 Uram kűd Zemplén vármegyébűl bizonyos hadat. 

Az kurucznak most hírét nem hallyuk, kémet az Kranyára 584 nem találunk, mert az parasztember 

minden embert elfog. 

Hónap 585 vóna gyűlésünk 586 ha valaky 587 reá gyűnne, sub poena notae, 588 de nincs az obedientio. 589 

Ennek az Regimnetnek több van 150 szekerénél, kivánnya felváltatni. Itt egynehány, 6 vagy 7 

nemesember maradt, mindene odalett, azt 590 mindenfelé kűdi szüntelen levelekkel Colonellus 591 Uram 

falura, konyhára való élésért. Ki nem mervén kűdeni az németyét. 

577 

Méltóságos Gróf Úr, legkegyelmesebb uram 

578 

Ti. szorult helyzetben 

579 

miatt 

580 

a Montecuccoli-vértesezred 

581 

a korábbi állapotban (ti. nyugodt, békés állapotban, azaz képes lenne a Montecuccoli-ezredet élelemmel 

ellátni) 

582 

élve 

583 

Ifj. Barkóczy Ferenc, Zemplén vármegye örökös főispánja. HECKENAST, 2005. 48. 

584 

A Krajnára, vagyis a határ menti területre. (Ide vonult vissza Rákóczi.) 

585 

Holnap 

586 

Ti. Bereg vármegye közgyűlése 

587 

valaki 

588 

megrovás büntetés (terhe) alatt 

589 

engedelmesség, szófogadás 

590 

azokat! 

591 

ezredes (Herkules Montecuccoli gróf)

Rakoczy Uram mit írt pridie 592 elszaladása 593 előtt, még titulusa 594 és dátuma nem volt, olyan opinóban 

vadnak 595 az emberek, Nagyságodnak írta. Ezzel Nagyságod gratiájába ajánlom magamat, maradván 

Nagyságod 

Munkács 4. Julii. 1703. 

592 

egy nappal előbb 

593 

Rákóczi június 28-án vonult vissza Munkácsról. 

594 

címzése 

595 

olyan hiedelemben vannak 

70 

alázatos szolgája 

Orosz György

Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején ...

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template ?