A nyelvben élõ kapcsolat - Polc.hu

A KOMMUNIKÁCIÓ PARTICIPÁCIÓS ELMÉLETÉNEK ALKALMAZÁSA… 21
H: Önök kizárólag azoknak szolgálnak, akik öngyilkosok
akarnak lenni, ugye?
O: Nem, nem.
H: Hát, nehéz volt elszánnom magam, hogy felhívjam
Önöket.
O: Aha.
H: Nem is tudom, szóval nehéz ilyenkor. Nem tudom,
hogy szokták kezdeni az ilyet.
O: Hát, lehet valamilyen gondja, problémája.
H: Hát…
O: Vágjon bele a közepébe!
Elméleti szempontból azonban kérdés, hogy az organikus
fejlõdést és feltételét, az „élethez való bátorság növelését”
3 célszerû-e kizárólagosan a probléma terminusaiban
felfogni. Egy, elsõsorban a konstrukcionista-konstruktivista
irányzatokon belül ható elterjedt nézet szerint
az ember fejlõdését érdeklõdése iránya határozza meg.
(Cooperrider–Whitney 1999) Amennyiben nem az eltérésekre,
hanem a kívánt állapotra, azaz a megoldásra, illetve
a fogyatékosságok helyett az erõforrásokra összpontosítunk,
akkor korábban fel nem ismert esélyeket és alkalmas
megoldásokat, nem pedig sokasodó, újabb és újabb
problémákat találunk. Ebben a felfogásban a probléma
mint életszabály jelenik meg, ami helyett a terapeuta és
kliense együttes figyelme a szabályt megtörõ kivételek, a
megoldások felé fordul. (Anderson–Goolishian 1988;
White 2000) Úgy tûnik, a segítõ szakmák diagnosztikus,
„konzervatív”, illetve megoldáscentrikus „modern” képviselõinek
eltérõ munkamódja szerint az a kérdés, hogy a
folyamatban a kiinduló állapotot, a „múltat”, vagy inkább
a kívánt állapotot, a lehetõségeket érdemes elõtérbe
helyezni. A különbség abban áll, hogy problémamegoldó
folyamat eltérõ, de egymást kölcsönösen feltételezõ állomásaira
helyezzük a hangsúlyt.
3 A telefonszolgálatok legfõbb nemzetközi szervezete, az IFOTES megfogalmazása
szerint. (Balikó 1990)