A nyelvben élõ kapcsolat - Polc.hu
A nyelvben élõ kapcsolat - Polc.hu
A nyelvben élõ kapcsolat - Polc.hu
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
AZ ÖNGYILKOSSÁG TEMATIZÁCIÓI 45<br />
meghatározását a krízisparadigmában gondolkodva úgy<br />
tekinthetjük, hogy egészséges az a személy, aki képes elviselni<br />
az életútja, fejlõdése során szükségszerûen átélt<br />
mélyreható változások átmeneti velejáróját, a káoszt, az<br />
ambivalenciát és ennek következményeit anélkül, hogy a<br />
„növekedési fájdalom” minden áron való elkerülésére törekedne.<br />
Ezt azért teheti, mert segítik <strong>kapcsolat</strong>ai, amelyek<br />
„objektíve”, tehát a közmegegyezés szerint támogatóak,<br />
vagy akként értékeltek (Arminen 1998; Kelly 1965;<br />
Kézdi 1995), valamint korábbi tapasztalatai, amelyek<br />
nyilvánvalóan a <strong>kapcsolat</strong>októl különválaszthatatlanul,<br />
az azokban átélt élmények lenyomataként – „belsõ” erõforrásként<br />
táplálják õt a krízis során. A megtapasztalt káoszból<br />
az egészséges személy egy korábbi és jelenlegi<br />
életútjára, további lehetõségeire jellemzõ új rendet képes<br />
kialakítani, amely egyre komplexebb (Bannister–Fransella<br />
1980; Burleson 1987), így a <strong>kapcsolat</strong>okban az intencionális<br />
viszonyulást, továbbá az egyedi eltéréseket és<br />
a történetiséget hangsúlyozó mentalizációt (Fonagy és<br />
mtsai. 2002) teszi lehetõvé. A mentalizáció révén a személy<br />
mentesül saját új világának abszolutizálásától, következésképp<br />
jobban boldogul társas környezetében.<br />
Kompromisszum: alkalmazkodás egy új, korábban a személy<br />
számára elfogadhatatlan helyzethez. Ez ismétlõdõ<br />
krízisekhez vezethet. A kognitív átértékelés jelentõségét<br />
tekintve azonban nem annyira kompromisszumnak,<br />
mint inkább valós megoldásnak tekinthetjük az ágens<br />
perspektívájának megváltozását, ami a jelentésszervezõdések,<br />
a szelf megváltozását jelenti. (Arminen 1998; Beck<br />
2001) Nem szükségszerû a feltételezés, hogy ami korábban<br />
elfogadhatatlan volt, arra a jelenben, sõt a jövõben is<br />
elfogadhatatlanként tekint a személy. A kompromisszum<br />
fogalmát tehát itt arra az esetre szûkítenénk le, amikor<br />
valódi átértékelés nem jön létre, az egyén fásult belenyugvással<br />
veszi tudomásul helyzetét, és hagyja, hogy az<br />
események magukkal sodorják. Ebben az esetben nem az<br />
adaptív új tudás, hanem a seligmani tanult tehetetlenség
Change language