57/2009. (X. 30.) - Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság

cardiorespiratoricus
zavarral
3. nagy kiterjedésű, sok
köpettel súlyos
cardiorespiratoricus
zavarral
AN AN AN AN AN AN AN AN AN AN AN
Bronchitis chronica (simplex, obstructiva), bronchiectasia (kongenitális, szerzett, localisalt, diffúz).
Szükséges vizsgálatok: rutin laboratóriumi vizsgálatok, vérgáz-analysis, köpet bakteriológiai, eo-sejtszám és
cytológiai vizsgálata, EKG, kétirányú rtg. felvétel (bronchiectasia esetén mellkas CT), légzésfunkció (ha lehetséges
testpletysmographia), esetenként bronchológiai vizsgálat, farmacodinamiás próba.
A két rész egy helyen történő minősítése miatt különös figyelmet kell fordítani a két betegségcsoport
elkülönítésekor adódó sajátosságokra. A két kórkép együtt tárgyalására a bronchiectasia előfordulásának ritkasága
miatt került sor. A bronchiectasia fennállása esetén az etiológia tisztázása különös jelentőséggel bír. Az obstructioval
nem járó chr. bronchitis, illetve a kevés panaszt okozó bronchitis deformans minősítésekor a cél az állapot további
romlásának megakadályozása (pl. exogen tényezők - por, gáz, füst - kiszűrése).
Ht. állomány tagjánál ezen túlmenően rendszeres ellenőrzés, szükség szerint, amennyiben lehetséges szanatóriumi
beutalás. Az obstructioval járó chr. bronchitis súlyosságát az obstructio mértéke szerint, illetve a vérgázértékek
alapján ítéljük meg (lásd a légzőszervek minősítésének irányelveit). Bronchiectasiáknál a kiterjedés nagysága és
tüneti megnyilvánulása mellett a minősítéskor a folyamatot előidéző egyéb tüdőbetegséget is figyelembe kell venni.
Tekintettel az irreverzibilis állapotra.
Ht. állományba vételt, valamint rendészeti oktatási intézménybe felvételt megelőzően csak „AN” minősítés
adható.
A légzőszervi megbetegedések minősítésének irányelvei
A restrictiv, obstructiv, illetve vegyes jellegű légzészavarral járó tüdőmegbetegedések súlyosságának
megítélésekor az alábbiakat kell figyelembe venni:
1. Restrictiv zavarok: A légzészavarok súlyosságának mértékét, a statikus légzésfunkciós paraméterek:
totálkapacitás (TC) és vitáikapacitás (VC) határozzák meg. Pl. a TC és VC a kell-érték százalékában:
- enyhe fokú 76-60;
- kp. fokú 60-50;
- nagyfokú 50 alatt.
2. Obstructiv zavarok: A légzészavar mértékét a dinamikus légzésmechanikai vizsgálatok (FVC, FEV1,
FEV1/FVC, PEF, légúti áramlási sebességértékek az FVC%-ában, Tiffenau) határozzák meg.
- enyhe fokú: FEV1/FVC < 70%; FEV1 > 80% („kell érték”)
- kp. fokú: FEV1/FVC < 70%; 30% < FEV1 < 80% („kell érték”)
(II.A.: 50% < FEV1 < 80% „kell érték”)
(II.B.: 30% < FEV1 < 50% „kell érték”)
- súlyos: FEV1/FVC < 70%; FEV1 < 30% „kell érték”, vagy FEV1 < 50% „kell érték”, plusz légzőrendszeri
károsodás, vagy jobb szívfél károsodás klinikai jeleivel
A légúti obstructio lényeges kritériuma a légúti áramlási ellenállás fokozódása. A resistance már kisfokú
emelkedése (3,5-5 vízcm/1/s) fokozott légzési munkát igényel, nehézlégzés is jelentkezhet. 5 vízcm/1/s felett, már
kp. súlyos testi megterhelés mellett is légszomj lép fel. 10 vízcm/1/s felett, már könnyű terhelés esetén is súlyos
légszomj fordul elő. A légzészavar megítélésekor arról is tájékozódni kell, hogy a nyugalomban, illetve különböző
megterhelés mellett a pulmonális gázcsere megfelelő-e, ami vérgáz-analitikai vizsgálatok segítségével határozható
meg.
Tüdőtágulat I. II. III. IV. S
100 A B A B A B A B A B K BNO
1. enyhe, funkciózavar E E E E E E E E AN E
nélkül
2. kp. súlyos AN AN AN E E E E E AN AN AN J 43
3. súlyos AN AN AN AN AN E AN E AN AN AN
4. veszélyes AN AN AN AN AN AN AN AN AN AN AN