Martin János: Sorsvállalás - Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár

26 PPEK / Martin János: Sorsvállalás
akinek a gyomra kóválygott a hirtelen befalt ennivalótól. A két katona barátságos volt. Az
egyik egészen fiatal, a másik pedig idős volt. „Nincs elég katonájuk már” – mondta apám.
„Lám az egyik szinte gyerekember, a másik pedig népfölkelő”, ez volt a meghatározás a régi
osztrák-magyar hadseregben az idősebb, már nem katonakorban levő behívottakra.
Én a tájat figyeltem. Ahogy átértünk Ausztriába, majd pedig Németországba, a táj
megváltozott. Gondozott falvak, utak, mezők tárultak szemem elé. A vonatunkat
villanymozdony húzta, a levegő tiszta volt, ahogy mondani szokták: harapni lehetett.
Éjjelenként légitámadásokat láthattunk, hallhattunk. Azt hiszem egy éjjel az égő Bécset is
mintha láttam volna a vagon nyitott ajtaján keresztül.
A kauferingi hármas láger
Utunk egy kis állomáson ért véget. Kaufering – állott a kis épület homlokzatán. A németek
mesterei a feliratoknak. Mikor Kolozsvárt megszállták, ott is mindenfelé kitették tábláikat
mindenféle feliratokkal és irányt mutató nyilakkal. Ezen a kis állomáson is sok felirat volt,
többek között az is, hogy: „ABORT – NUR FÜR SS-en” 12 , és nyíl mutatott a hely felé, ahová
kizárólag csak SS-ek mehettek ürítkezni. Az állomás épületén volt egy nagy plakát: „DIE
RÄDER MÜSSEN ROLLEN FÜR DEN SIEG!” 13 Kiszálltunk, csomag nem volt, hamar
sorba álltunk ötösével – már tudtuk, hogyan kell. Sőt, már akadt közülünk néhány vagány,
belevaló fickó, akik igyekeztek bevágódni, és vezényeltek, kiabáltak, adták a nagyot, hátha
belőlük is kápó lehet. Kimasíroztunk az állomás területéről, a velünk levő Wehrmacht őrök
vezetésével. A nagyszerű beton országúton két tábla mutatta az utat: balra München 50 km,
jobbra Augsburg, 50 km. Mi jobbra indultunk, átmentünk a vasúti híd alatt. Itt alig 100 méter
után élesen balra tértünk el, egy kavicsos útra, párhuzamosan a vasútvonallal. Kíváncsian
nézelődtem. Forgattam a fejem, lássam, hol vagyunk és megláttam egy kisebb táblát:
LANDSBERG AM LECH 2 km.
Feltűntek a háttérben a gyönyörű bajor Alpok. Valahol ott lehet Garmisch-Partenkirchen, a
híres síparadicsom. Aztán hirtelen, nagyon felületesen láttam egy táblát: LECHFELD.
Kapcsoltam, eszembe jutott a történelemórán tanult augsburgi csata, a Lech folyó, Ottó
császár és Lehel kürtje. Tehát itt vagyunk, ahol több mint 1000 évvel ezelőtt hősiesen harcolt
és vereséget szenvedett a magyar.
Ahogy később megtudtam, mi 1944. július hó 18-án érkeztünk meg Kauferingbe.
Rövid ideig a vasúti töltés mellett haladtunk, majd derékszögben jobbra fordulva
megláttuk a láger kapuját.
Arbeitslager Kaufering no. 3.
Bemasíroztunk. Megszámoltak a kapuban. Majd egy kaviccsal felszórt térre kerültünk,
ahol ötvenesével csoportokra oszoltunk. Tíz ember egymás előtt, öt tízes sor egymás mellett:
ez volt egy kommandó. Rögtön akadt egy kápó is közülünk. A láger szervezését tapasztalt,
Dachauból ide helyezett öreg német häftlingek végezték. Mint később megtudtuk, főleg
kommunisták, de homoszexuálisok és néhány közbűnöző is volt közöttük. Ők képezték a
„keretet”, ők voltak a főkápók. Magát a lágert csak nemrég kezdhették építeni. A kerítés és az
őrség barakkjai már készen voltak, a konyhaépület, a Schreiberei (iroda), a Rewier (kórház)
meg a latrinák is készen álltak. Nekünk csak a lakóbarakkokat kellett befejeznünk.
Nem tudom most sem, hogy miért, de az első Appel alatt, egyszercsak apám elájult.
Egyszerűen megperdült a sarkán és elvágódott a kavicsos talajon. Azonnal ott termett egy
12 W. C. – csak SS-ek számára.
13 A kerekeknek forogniuk kell a győzelemig!