Vegyipari és Petrolkémiai Technológiák Szerves Kémiai Technológia

3.4. DIKLÓRETÁN ÉS VINILKLORID GYÁRTÁS
3.4.1 A vinilklorid gyártás története
Vinilkloridot elıször a XIX. század közepén Regnault állított elı. Regnault diklóretánt reagáltatott
vizes lúgoldattal.
Klatte 1912-ben kidolgozta az acetilén és sósavgáz alapú viniliklorid elıállítás technológiáját.
Katalizátorként HgCl 2 -ot alkalmazott. [2]
A vinilklorid gyártás története szorosan összefügg a PVC gyártással. A PVC gyártása a 30-as
években indult fejlıdésnek. A II. világháborúban és az azt követı években a PVC termelése a
világon megtöbbszörözıdött és jelenleg a mőanyagok közül csak a poliolefinek elızik meg.
A PVC alapanyagául szolgáló vinilkloridot a 60-as évekig csaknem kizárólag acetilén
hidroklórozással állították elı. A karbidból elıállított acetilén mellett egyre nagyobb szerepet kapott
a földgáz parciális oxidációjával vagy más szénhidrogén forrásból nyert acetilén. A 60-as években
kezdett elterjedni, a lényegesen gazdaságosabb, etilén-bázisú vinilklorid gyártás. Jelenleg a világon
termelt vinilklorid kb. 90 %-a etilén alapanyagból indul ki.
Az etilén alapú vinilklorid gyártás fı lépései:
• etilén direktklórozása → diklóretán elıállítás
• etilén oxihidroklórozása → diklóretán elıállítás/
• diklóretán termikus bontása → vinilklorid + sósavgáz elıállítása
Az etilén alapú vinilklorid gyártásnál a végtermékre vetítve csak igen csekély mennyiségő
melléktermék keletkezik. A közbensı termékek - diklóretán és sósav - teljes egészükben
feldolgozásra kerülnek.
62