Full Book (Click here) - Frugeo Geography Research Initiative

148 Dimenziók térben és időbenTanulmánykötet a 60 éves Rudl József tiszteletérezéskor kaphatott vissza. Az országon belül vagy csoporttal, vagy egyénileg jóváhagyottés felügyelt útvonalon mozoghatott. Az idegenvezetők által sűrűn betáblázottnapi program csak nagyon kevés szabad időt hagyott a turisták részére, ígyazok nem „kalandozhattak el” a számukra tiltott területekre. Ezen kívül mindenutasról jelentés készült, melyet az idegenvezető továbbított az illetékes szervhez.S bár a turisták igényelték volna a „hús-vér” szovjetek megismerését, ez csak aszervezett utazásokon kívül vált (volna) lehetségessé.A feketekereskedelem közvetítői leginkább a hotelekben alkalmazott „szobaasszonyok”voltak, akik nemcsak a szobakulcsok és a folyosókon zajló forgalomfelügyelői voltak, de készséggel felvásárolták a nyugati (magyar) turisták általbecsempészett, olcsóbb termékeket is. A szovjet polgár az áhított termékhez, aturista helyi valutához jutott, így mindkét fél jól járt; az üzletelést csak a nyelvihiányosságok akadályozták. A seftelők e tekintetben Magyarországot „félig” nyugatiországként kezelték, hiszen a hiánygazdaság nálunk lényegesen kisebb volt, solyan kurrens termékeket vittek magukkal a magyar turisták, mint a farmer, divatosés márkás konfekciótermékek, dezodorok stb. Akár az éppen viselt ruhaneműtis szívesen megvették a szovjet seftesek.A hivatalos bevásárlások (alapvetően szuvenírek) a Beriozka üzleteken keresztültörténtek, ezekben ugyanis csak kemény valutával lehetett fizetni. A nyugatipénzt elfogadták viszont az éttermekben, éjszakai lokálokban is, így a rendszerintféktelen italozásba feledkező finn turisták hamarosan kiérdemelték a „vodkaturista”címet.A 80-as években annyiban „liberalizálódott” a beutazás, hogy a szocialista országokturistái már autóval is útnak indulhattak, de ők is előre megadott útvonalrakaphattak engedélyt, ettől eltérni, vagy nem engedélyezett helyen megállni tilosvolt. (A szovjet állampolgárok számára az 1960-as évektől vált lehetővé magántulajdonbanlévő járművek használata, de ez őket sem mentesítette az útvonal betartásánakkötelezettsége alól, a városok szélén ellenőrző pontok működtek…)Még a Szovjetunió végnapjaiban is voltak ún. „zárt városok”, ahol katonai létesítmények,fontos ipari objektumok helyezkedtek el. E településekre külföldiállampolgár egyáltalán nem léphetett be. A tiltás a sportturizmust is érintette,például ha e városok csapatai kijutottak európai kupákba, „hazai” mérkőzésükön„másutt” (többnyire Moszkvában vagy Leningrádban) voltak kénytelenek fogadnia vendégcsapatot.A nyugati országok relációjában a kiutazás rendkívül szerény mértékű volt. Ahivatalos párt és üzleti küldöttségeken kívül csak a legmegbízhatóbb elvtársakutazhattak – csoportosan – nyugati országba. De rájuk is csoportonként több beépítettember „vigyázott”, nehogy a kapitalizmus káros hatásai alá kerüljenek.A gyakorlatilag teljesen központilag vezérelt rendszer miatt a szovjet turizmusregionálisan óriási különbségeket mutatott. Abszolút kiemelt idegenforgalmi központnakszámított Moszkva és környéke (Szuzdal és Vlagyimir), valamint Lenin-