Full Book (Click here) - Frugeo Geography Research Initiative

A Malwa-vidék természetföldrajzaWilhelm Zoltán – Nemes Viktória – Déri Iván – Kisgyörgy Péter – Szilágyi Sándor171A Satpura-vidék Gondwana kőzetei Hoshangabad körzetének D-i, élénk domborzatúrészeit foglalják el, jellegzetes É-i dőléssel. A legmélyebben ezeket arétegeket D-en találjuk, míg K-en jelentős vastagságban dekkáni lávák, illetve aNarmada alluviuma fedte be. Előbbieket komoly méretű eróziós árkok harántoljákaz egész Satpura-vidéken (PAL, S. K. 1998). Maga a Narmada-völgy, mint a tájegyik legkarakterisztikusabb egysége, jóval fiatalabb, mint gondwanai környezete.A tektonikus árok legidősebb üledékei a krétából valók (NEGI, B. S. 1995).Az ún. dekkáni lávák jobbára 600–1500 m vastag, takaróval fedik be a területjelentős részét, de 3000 m-es vastagságot is elérhetnek. Tipikus makroformáik amezák. Ezek az igen figyelemreméltóan homogén bazaltok a kréta végi hasadékképződéstőlegészen az eocén elejéig tolultak a felszínre. Kétség kívül ez az idős,tönkösödött felszínre érkező trapp adja a félsziget egyik legjellegzetesebb geomorfológiaikarakterét. Ugyanakkor a Malwa-vidék bazaltos felszíne a területszámottevő részének meglehetősen egységes tájképet generál, melynek általánoseleme e kőzetek gömbhéjas mállása, vagy exfoliációja (SINGH, R. L. 2002).4. FelszíneA Malwa-vidék négy jól elhatárolható felszíndomborzati egységre osztható: aMalwa-platóra, a Nyugat-Vindhyára, a Nyugat-Narmada-völgyre és a Nyugat-Satpurára. A Malwa-platót Ny-ról a Vindhya-hegység nyúlványai határolják,melyek a Jhabua körzetbéli Machhlya Ghattól a rajasthani Pratapgarhig terjedveolvadnak össze az Aravallival. É-on a Mukundwara-hegység és annak folytatásajelent választóvonalat, azonban ezt az É felé tartó folyók kiszélesedő völgyeiszabdalták fel. K-en a Sagar-plató, míg DNy-on a Rath Bagar határolja (BAGCHI,K. S. 1991; SINGH, R. L. 2002), D felé pedig a Narmada vízgyűjtőjének félszigetiszegélye.A Vindhya-hegységtől É-ra kiterjedt, átlagosan 500–600 m tszf.-i magasságbanelhelyezkedő lávatakaró települt a kréta előtti felszínre. A harmadidőszakilepusztulás szintjét jelzi a Mahi, Chambal, Kali Sindh, Parbati, Betwa és Dhasan– köztük alacsony vízválasztókkal – forráságainak völgymagassága. A legtöbbfolyóvölgy lejtői teraszokkal tarkítottak, a legszebb példát a Kali Sindh Sonkatchés Sarangpur közötti 70 km-es szakaszán találjuk, ahol páros teraszok (ciklusosteraszok) alakultak ki. A Malwa-vidék K-i részének tájképe ettől eltér. BhopáltólK-re a Vindhya homokkövek és a trapp rendhagyó alakzatokat hoztak létre, mivelitt a bazalt nagyon egyenetlen prekréta felszínre ömlött (JAIN, K. C. 1988; SINGH,R. L. 2002). Minthogy ez a vulkáni kiömlési kőzet kevésbé áll ellen a külső erőknek,a fiatalabb trapp errefelé mindig alacsonyabban fekszik a kihantolt idősebbhomokkőnél. Az exhumált homokkő hegyek magasabbak, oromszerűek, meredekebblejtőkkel határoltak, kueszta alakúak. Bazaltos mezákkal – akár lapos, akár