értekezés - PTE Közgazdaságtudományi Kar - Pécsi ...

A második világháborút követıen, az ötvenes évektıl kezdve három nagy jelentıségőfolyamat irányítja a struktúrakutatást. Egyrészt ekkor teljesedik ki az Amerikában - és késıbbNyugat-Európában - uralkodó funkcionalista elmélet. Ezt tekinthetjük a funkcionalista vs.konfliktuselméleti viták napjainkig tartó csatározása kezdetének. Másrészt a század elsıévtizedeiben teret nyert empirikus eljárások / rutinszerővé váltak a legkülönfélébb; mobilitási,presztízs és rétegzıdésvizsgálatokban. Ezt tekinti Kolosi a kutatás professzionalizálódásakorszakának. Harmadrészt a baloldali értékeket integráló nyugati iskolák és a nemzetközileglegitimálódó szocialista társadalomelméletek új osztályrendszerek és összefüggések feltárásáttőzték ki célul maguk elé. Nyilvánvaló volt, hogy a középosztályosodás és a formálódótársadalmak felülírják az addig többé-kevésbé érvényesnek tartott modelleket.A funkcionalizmus a harmincas-negyvenes évekre az antropológia (ez az angolszásztudományos világban inkább az etnográfia elnevezést kapta) jellemzı irányzatává válik.Parsons (1937) e tárgykörben készült elemzései csak az elvont elméletieskedés miatt nemváltak elfogadottá, miközben tartalmukban az iskola megalapozásához járultak hozzá. Afunkcionalizmus legnagyobb hatású mőve ekkor Davis és Moore 1945-ben napvilágra kerültdolgozata, A rétegzıdés néhány alapelve címő publikációja volt. Olyan alapdokumentumrólvan szó, amely több évtizedre elıre meghatározta az elmélet követıinek gondolkodását ésmegszabta a témáról folytatott diskurzusok kereteit.A konfliktuselmélet állításait nehezebb volt igazolni empirikusan, mint a strukturalistafunkcionalistaokfejtéseket. A német szociológia és természetesen a kelet-európaieszmerendszer képviselıi azért idırıl idıre végeztek méréseket, elsısorban a foglalkozássalkapcsolatban. Kolosi (1987) utal rá, hogy az újkori vizsgálatok felülemelkedtek afunkcionalista vs. konfliktuselméleti dichotómián és új utakat kerestek. Ennek eklatáns példáia kapcsolathálózati megközelítések, a harmóniatörekvések (Angelusz 1997) vagy maga UlrichBeck. Ez utóbbi teoretikusnak témám szempontjából olyan kiemelkedı szerepe van, hogyelméletének leglényegesebb megállapításait részletesen mutatom be a következıkben. Ateória puszta leírásán túlmenıen –megelılegezve a dolgozat központi témájához valócsatlakozását – több helyen utalok a fogyasztással és a „kortárs hazai valósággal” valókapcsolatára.Angelusz (1997) szerint még ma sem ismert az ún. klasszifikátorok, azaz a csoportképzıismérvek szerepe. Érdekfeszítı gondolati kísérletek születtek meg a társadalom rétegeitelválasztó kontúrok leírására, de hosszútávon érvényes modell egyelıre nem jelent meg astruktúrakutatás horizontján.23