értekezés - PTE Közgazdaságtudományi Kar - Pécsi ...

kiforrottnak jellemzi; mint a szociológia más ágazatait. Az életstílus-kutatások, amelyekértelemszerően rokonságban vannak az életmód-vizsgálatokkal, hasonló helyzetben vannak.Néhány évtizedre visszatekintı múltja és az alkalmazott technikák sokszínősége nem tettelehetıvé, hogy konzisztens metódusok és egységes, de legalábbis összehasonlításra alkalmaskutatási projektek alakuljanak ki.Az amerikai empirikus szociológia chicago-i iskolával fémjelzett irányzata – és az erreerısen alapozó angol kutatók – az életmódkutatást eleinte a társadalom „alsó szintjein élık”vizsgálatán keresztül valósították meg. A társadalmi kiscsoportok sajátos viselkedése,interakciói, közös értékjegyük kialakulása volt ezen kutatások fókuszában. Az életmódnak -ahogy ezt Manchin is megfogalmazza - van egy ezen túlmutató jelentése is. A társadalomszerkezetének, rétegeinek empirikus megismerésén túlmenıen az életmód a társadalmistratifikáció egy ismérvképzı eleme és egyben megnyilvánulása is. A kutatási input és outputilyen értelmő egybeesése a fogyasztásszociológia dilemmáját és tárgyát is jelenti. Itt mostcsak röviden utalva a problémára: a tudományos hipotézisek immanens részét képezi az,vajon a fogyasztás determinálja-e a csoportok közötti határokat vagy az egyes klaszterekdifferenciáinak egy attribútuma az eltérı fogyasztási mintázat.Megengedve némi logikai kitérıt, szeretném a figyelmet egy talán feleslegesnyelvészkedésnek ható, de meggyızıdésem szerint mégis lényeges szempontra és egybendilemmára ráirányítani. Ez abban áll, hogy különbséget teszek a „fogyasztói és fogyasztásijelentéspár tagjai” között. Ha azt állítjuk, hogy fogyasztói csoportok vagy fogyasztóiklaszterek, akkor ez determinálhatja gondolkodásunkat. Mégpedig annyiban, amennyiben aztfogadjuk el, hogy a társadalom egymástól jól elkülöníthetı, az egyes csoportokon belül pedignagy hasonlósággal bíró klaszterekben ragadható meg. A fogyasztásiparnak (termékek ésszolgáltatások) többsége azonban olyannyira „penetrált fölülrıl lefelé”, hogy sokszor csak akvalitatív szempontokat érzékelni tudó éles szemő kutató képes differenciálni. Ezeknek aminıségi kritériumoknak az elızetes definiálása azonban bizonyos kutatói önkényességetfeltételez, ami az empirikus szociológiával szemben támasztott objektivitás kritériumnak nemmindig felel meg.Én ezért szerencsésebbnek érzem a fogyasztási mintázat, fogyasztási csoportterminológia alkalmazását. Ez a megközelítés a hasonló fogyasztásiminták/magatartás/viselkedési jegyek köré szervezıdı, sokszor akár különbözıstátuscsoportokba tartozó klasztereit takarja. Miután egyre több jószág tömeg- és43