értekezés - PTE Közgazdaságtudományi Kar - Pécsi ...

Mindenesetre a társadalmi differenciálódás hagyományos limeseinek elhalványodásaeltőnésea következı kérdés megfogalmazásához vezette el Becket: nem érünk-e a szociológiavégére ezzel a tömeges individualizálódási folyamattal. A folyamatoknak az individuumszintjén történı megfigyelése inkább tartozik az antropológia vagy a pszichológiatárgykörébe, mint a társadalmi szintő eseményeknek megragadására szolgáló szociológiatárgykörébe.Azt hiszem, nem kell osztoznunk egy ilyen radikális álláspontban. A csoportok belsıtagoltsága, a horizontális viszonyokon belüli jellemzık feltárása elegendı tápanyagot biztosíta társadalomkutatás bármely részére.Visszatérve az individualizálódó társadalomhoz, Beck az empirikus szociológiátólnémiképp eltávolodva kvalitatív vizsgálatok eredményeire hívja fel a figyelmet. Ezek szerinterısödött a privát (saját) élet kiterjesztésére irányuló szándék. Mindenki meg akarja teremtenimagának saját életterét. Ez a korábbi, a kvantitatív szemléletmódtól merıben eltérımegközelítés érzékelteti a stratifikációs kutatások módszertani korlátait és az új szempontokbevonására irányuló törekvések fontosságát. Ezt a folyamatot segíti elı a településszerkezetváltozása és az ezzel együtt járó mobilitás is. A városiasodás a „kevésbé erıs kötések nagyszámát hordozza”. Az egyén maga határozza meg és alakítja szomszédsági viszonyait, azokataz embereket kiválasztva, akikkel szívesen tartja a kapcsolatot. Nem nyomják ıt társadalmi éspresztízs-elvárások, avagy a különösképpen kis településeken tetten érhetı kötelezıkapcsolattartás terhei. Amennyiben a saját kezdeményezésnek ekkora tere van, amikor afolyamatos társadalmi interakciók ilyen kiterjedtek, akkor vajon mi jelöli ki az egyénekcsoportjai/rétegei közötti különbségeket? Ha a (mainstream) társadalom tagjai egymássalkorlátlanul kapcsolatba léphetnek, közös aktivitásuk, érdeklıdésük van, akkor ez valóban azéletstílusok többszörözését jelenti 2 .Felmerül a kérdés: a különbözı életstílusok „megélése” vajon mennyiben mőködikdifferenciátorként? Vagy ez is többes funkció, ahol élethelyzettıl függıen más és más jelöli acsoportidentitás határait? Az egyének – érvel Beck – „helyzet- és személyfüggıcélszövetségeket” kötnek, amelyek így azután nem a közös osztály- vagy csoporttudatbólerednek. Új törésvonalak mentén új konfliktuspotenciálok lépnek fel, a konfliktus ugyanakkornem monolit, az egyén életstílusát teljesen behálózó jelenség. A célszövetségek partikulárisérdekek mentén sorakoznak fel, rendszerint nem érintve az életvilág más területeit.27