Családi Kör, 2018. augusztus 2.

A
háború végső kimenetelével természetesen a győztesek
a legelégedettebbek, noha az utóbbi időben mind több
olyan háború van, amelyben mindenki győz. Friss példaként
a legutóbbi délszláv testvérháborút említhetnénk –
amelyben valóban mindenki győztesnek tekinti magát, azzal, hogy
a holttesteket azóta is számlálják. Külön-külön természetesen.
Illene azonban magáról a katonaságról is beszélni, amely általában
rombol, és nem felszabadít vagy véd. Arra oda se figyelünk,
hogy mindig több a civil áldozat, mint a katonaság embervesztesége.
Ennek ellenére a katonaságot dicsőítjük, és nem a tűrő-szenvedő
és áldozatkész civileket. Végeredményben azonban
a hadseregek nagy győzelmei sem jelentenek túlságosan sokat. A
szerb, illetve a jugoszláv katonaság például az első és a második
világháborúban is a győztesek oldalán harcolt, de a nagy győzelmet
a Jugoszláv Királyság még húsz évig sem élvezhette, Tito partizánjainak
győztes országa is alig több mint 40 évig tartott, de
az ország is mind kisebb lett. Ami Szerbiára külön is vonatkozik,
Koszovó miatt.
Ebben a békés világban természetesen gondolni sem lehet az
elvesztett területek visszafoglalására. Ez érvényes a két világháborút
vesztett Magyarországra is, amely azonban eredményesen
gyakorolja a fegyverek és háború nélküli visszafoglalást. A kettős
állampolgárság megadásával egymillió elszakadt magyar került
vissza az anyaországhoz, lélekben és magyar útlevéllel. Szerbia
hasonló módon próbálja megoldani a 120-130 ezer koszovói szerb
problémáját, de okosabban tenné, ha inkább a boszniai Szerb Köztársaságra
összpontosítana, ahol több mint egymillió szerb él.
Villamos
Újvidéken!
A szabadkaiak biztosan irigyen kapják fel a fejüket
a cím elolvasása után. Hiszen évekig siratták
a szabadkai villamost. Tiltakoztak megszüntetése
előtt és után is. Különösen a Palicsra igyekvőknek
hiányzik a villamos, főleg a kellemes, nyitott nyári
szerelvények.
Újvidéken 1958. szeptember 30-án siratták és
búcsúztatták a kedvesen csörömpölő és csengető
villamost. Nehéz volt a válás, hiszen az újvidékiek
majdnem 50 évig éltek együtt vele, mivel 1911-ben
indult első útjára. Mégpedig az állomástól a Vasút
utcán és a központon keresztül a Duna partig, majd
végig a Futaki és a hosszú Temerini úton. Úgy látszik
azonban, hogy a villamos nem tudott lépést tartani
a szocialista fejlődéssel, legalábbis nem úgy, mint a
kapitalista nagyvárosokban.
De a képen látható újvidéki villamos valóban
kitartóan állja a sarat. Igaz, egy helyben rostokol.
Állomásának peronján pedig kávéházi aszalok,
napernyő, bent a villamosban bárpult és páholyok.
Érdekessége, hogy a villamos áll – csak az utasok
mozognak, de ők sem gyorsan, sőt szívesebben
ülnek.
N. N.
Mindent vissza?
jegyzet
Úgy tűnik, hasonló politikát és taktikát alkalmaznak a törökök is,
akik 500 évig uralkodtak itt, a Balkánon. Újabban vállalják a Belgrád–Szarajevó-autópálya
építését, és ezzel kapcsolatban talán azt
jegyezhetnénk meg, hogy a második világháború kezdete előtt
építették meg a németek az E-5-ös autóutat, a Bécs–Budapest–
Belgrád–Niš-szakaszon. A Szarajevó felé vezető autópálya mellett
a török polgárok mind több ingatlant vásárolnak Dél-Szerbiában,
Montenegróban több mint 800 török cég üzemel, Boszniába évente
30-40 ezer török és közel-keleti arab telepedik be. Az autópálya
niš-dimitrovgradi szakaszán több török tulajdonban lévő motel,
szálloda és étterem van, amelyekben az étlap már török nyelvű, és
disznóhúst meg alkoholt nem lehet kapni.
Közben a mi parlamentünk a katonaság lakásproblémáiról és fizetéseiről
vitázik. Kiderült, hogy a 20-30 ezer katonának az évi 600
millió euró sem elég. Hogy mennyire komolyan vesszük és tiszteljük
hős és bátor honvédő katonaságunkat, az részben abból látható,
hogy a parlament elé kerülő védelmi törvény javaslatára 1600
módosító javaslatot adtak be, ebből több mint 400-at a többségi
Szerb Haladó Párt. Tehát saját törvényjavaslataikat módosítják, a
legérdekesebb pedig az, hogy ezeket a saját javaslatokat – saját
maguk visszautasítják. Miközben jönnek a törökök, északon a magyarok,
de épül a Temesvár–Versec-autópálya is. Hogy a horvátokról
és Koszovóról ne is beszéljünk.
Tehát lassan visszafoglalnak bennünket. Ha annak idején a török
hódítók tudták volna, hogy léteznek előrehozott és rendkívüli választások,
még ma is hatalmon lehetnének itt, Szerbiában.
NAGY Nándor
2018. augusztus 2. 27