Családi Kör, 2018. augusztus 2.

A Kisügyes megfürdetése
Több mint fél évszázada horgászom
több-kevesebb sikerrel. Ez idő alatt rengeteg
hibát követtem el, de mindig igyekeztem
ezekből tanulni. Megjegyeztem
azt, hogy mit nem csináltam jól, azután
még egyszer nem történhetett meg
ugyanaz a baki. A baj abból adódott,
hogy mindig akadt egy újabb zűr, amit
azután ismét hozzácsaphattam az addigi
hibáim tetemes számához.
Igen érdekes pecás találkozót szerveztek
a Szögi-tavon, ugyanis egy
szombat este kezdődő 20 órás páros
pontyfogó versenyt hirdettek meg. Az
igazsághoz hozzá tartozik, hogy egyáltalán
nem számítottam részt venni egy ilyen testet-lelket
gyötrő maratonon. Több mint tíz
éve bátorkodtam utoljára egy éjszakai harcsafogón
indulni, akkor sem élveztem túlságosan,
mostanra meg már letettem az ilyen
fárasztó kalandokról. Kovács Gyusza barátom
unszolására, akivel mellesleg egy „évjáratúak”
vagyunk, kötélnek álltam, és 51-es
Divízió nevű csapatként feliratkoztunk.
A legalapvetőbb dolgaim megvoltak
az éjszakai kalandhoz, csak világító patronokat
kellett beszereznem a feeder botok
hegyére. Mire becsomagoltam, bizony tele
lett a gépkocsi a sok, szerintem szükséges
felszereléssel. Több rétegnyi ruhát tettem
be, hiszen nyáron nappal nagyon meleg
van, éjszaka viszont a vízparton jól le tud
hűlni a levegő. Mivel a frontátvonulások
gyakoriak mostanában, esernyőt, esőkabátot
és csizmát is bekészítettem. Gondoltam,
nyugis éjszaka lesz, ezért a támlás
székembe szivacsbélést és lábtartónak egy
szétnyitható kisszéket is betuszkoltam a
csomagtérbe.
A KISÜGYES FEEDER BOT
A jó hangulatú esti találkozás után következett
a sorsolás, amelyik eldöntötte, hogy
hol horgászunk, és kik lesznek az ellenfeleink
a szektorban. Elsőre sem jónak, sem
különösen rossznak nem tűnt a második
pályarész közepe, ahol az éjszakát pecázhattuk
végig. Behordtuk a sok felszerelést,
és 20 órakor megkezdődött a verseny. A
megegyezés szerint 3 bottal horgászhatott
minden csapat, mi az etetőkosarainkat a
szektorhatárt jelző bójasor távolságába vetettük
be. Kezdetben a csalik kiválasztásával
voltunk elfoglalva, mert sok volt a tenyeres
kisponty az etetésen. Nagyobb bojlikkal,
keményebb kukoricával próbálkoztunk, de
nem volt kapásunk, szerencsére másoknak
sem indult be a halfogás. Gyorsan éjszaka
lett, ekkor már úgy mértem fel, hogy elült a
kishalnépség, tehát ismét a gilisztát vettem
elő. A szokványos feeder botjaim helyett
egy általam Kisügyesnek elnevezett, első
KOVÁCS GYUSZA, AZ 51-ES DIVÍZIÓ MÁSIK TAGJA
A VERSENY DÍJAZOTTJAI
horogra akadva
látásra játékpecára hasonlító rövid, valószínűtlenül
karcsú Maver Abyss pálcát vetettem
be pár méterre a deszkaállásunk elé. A
bot túl rövid volt ahhoz, hogy az elkészített,
földbe szúrt tartóba helyezzem, ezért csak
megfelelő szög alatt a mólóra fektettem.
Gyusza figyelmeztetett, hogy ez nem lesz jó,
könnyen elviszi a hal, de mivel még sosem
történt meg velem ilyen csúfság, ezért nem
vettem komolyan a baljóslatot.
Az első bevetés után rögtön mozdult a
vékony spicc, és megfogtam az első méretes
pontyot, majd sorban még két amur következett.
A partnerem is fogott gilisztával több
szebb potykát, majd szünet következett.
Nem vártam sokáig, felkeltem és megindultam
a másik felszerelésért, amikor nagyot
csobbant a víz a mólónk előtt. Meglepődve
fordultam vissza, és akkor láttam, hogy
eltűnt a botom. Úgy elsőre inkább az elszalasztott
hal miatt bánkódtam, mert verseny
lévén, bizony minden fogás fontos. Mivel a
kapások abbamaradtak, Gyusza körülsétálta
a pályát, aztán innen is, onnan is nagy hahota
hallatszott. Morcosan bújtam a meleg
kabátomba, tudtam, hogy rajtam nevetnek.
Hajnalban aztán egy szép begörbülős
kapás után a társam előbb egy nagy zsinegcsomót
vontatott ki, majd végül kiemelte az
elúszott botomat is. Mivel kigubancolásról
szó sem lehetett, éppen vágni készültem
a damilokat, amikor az egyik még vízben
levő szerelékvégen halrúgást észleltem.
Kézzel kifejtettem a zsinórt, és ott ficánkolt
a horgon a halam, amelyik megfürdette a
Kisügyest.
Maga a verseny tehát szerencsésen végződött,
mert meglett a botom is, a halam is,
meg a szektorunkat is megnyertük, ezenfelül
egy tanulsággal is gazdagabb lettem:
soha ne fordíts hátat az ellenfélnek!
HUZSVÁR József
2018. augusztus 2. 37