A FOGÁSZAT EGÉSZSÉGPOLITIKAI ÉS INFORMÁCIÓS ...

10
bek között hibául rótták fel, hogy a
javaslat nem határoz meg prioritásokat,
nem foglalkozik az amortizáció
és a hálapénz kérdésével, s a testi
egészség mellett nem helyez kellô
hangsúlyt a lelki egészség fontosságára.
Arra is kitért a szakember, hogy
a jövôben elkerülhetetlen lesz az
egészségügyben a „sokszínû tulajdonviszony”.
Azt egyébként mindenki
üdvözölte, hogy lekerült a kormány
napirendjérôl az egészségbiztosítás
(részleges) privatizálása.
A beérkezett szakmai vélemények
zöme a megkezdett folyamatokat támogatja,
így például a szûrések, a
prevenció megerôsítése, a nemzeti
programok újratervezése, a megvalósítás
felerôsítése, az egészségnevelés,
egészségfejlesztés támogatása,
az egészségtan oktatása, a sürgôsség
és ezen belül az irányítás fejlesztése,
az elsôsegélynyújtás kiemelt
programmá tétele, a szakmai
és finanszírozási protokollok fejlesztése,
a TVK-rendszer átalakítása
(szükséglethez és feladathoz igazítás)
egyaránt pozitív visszhangot
váltott ki. Többen azonban hiányolták
az anyagból a konkrétumokat, a
források és a felelôsök, valamint a
kompetenciák pontos megjelölését,
és leginkább az egészségügyi dolgozók
helyzetének rendezését.
Mindezek után szeptember 1-jén,
a társadalmi vita alapszakaszát lezáró
konszenzuskonferencián Székely
Tamás nyitó elôadásában bôséges
teret szentelt az ágazatban dolgozók
helyzetének javítására tervezett lépéseknek.
Elmondta, a humánerôforrást
érintô programokra jut majd
az európai uniós forrásokból. Elôadásából
kiderült, hogy a foglalkoztatási
és képzési célú közösségi pénzek
összege a következô két évben
eléri a 14 milliárd forintot. Ebbôl a
pénzbôl jut egyebek mellett a képzés
fejlesztésére, a dolgozókat tömörítô
egységes ágazati adatbázis
kialakítására, a szakdolgozói szakképzési
rendszer átalakítására, bérfelzárkóztatásra
és vidéki munkavállalás
esetén lakástámogatásra is.
A szervezetek képviselôi hozzászólás
formájában ismételten összefoglalták
írásos javaslataik lényegét.
D E N T A L H Í R E K
E G É S Z S É G P O L I T I K A
Azon túl, hogy általánosságban
egyetértettek a célokkal, ki-ki felhívta
a figyelmet szakterülete legégetôbb
gondjaira, s javasolta, hogy
azok megoldása kerüljön bele a
programba. Ilyen formában esett szó
a lelki egészségrôl, a koraszülésrôl
és a koraszülöttek ellátásáról, a
mozgásszervi megbetegedésekrôl,
az allergiáról és az öregkorról. Volt,
aki nem hiába emelt szót. Például
Márton Ildikó, a Fogorvosi Szakmai
Kollégium elnöke, akinek javaslatai
– mint majd látjuk – beépültek a
programba.
Székely Tamás záró elôadásában
sok felvetett kérdésre azonnal reagált.
Ám mindenekelôtt megköszönte
az írásos véleménynyilvánítások
és a szóbeli hozzászólások szakmaiságát,
ami jó alap a további jobbító
szándékú, higgadt, közös gondolkodásra.
A program címe nem véletlenül
„Biztonság és partnerség” –
mondta.
Magyarázatul hozzáfûzte, olyan
programról van szó, amely következményeit
tekintve jóval túlnyúlik a
kormányzati ciklusokon, így a
2008–2010-es szakaszon, s szakmai
konszenzuson alapuló megvalósulása
biztonságot ígér mind a biztosítottaknak,
mind a gyógyítóknak. A
partnerség pedig felértékelôdik:
konszenzus nélkül nem lehet hosszú
távú programot megvalósítani.
A beérkezett javaslatokat a miniszter
négy csoportba sorolta. A
legbôvebb csoportot azok a kérdések
alkották, amelyekben a tárca és
a véleményt mondók egyetértettek.
Ebbe a csokorba kerültek például
mindazok, amelyek a megkezdett
vagy még csak elôkészített népegészségügyi
programok folytatását igényelték.
A következôbe azok, amelyekrôl
a tárca készséggel elismeri,
hogy kritikusai joggal hiányolták
(gyógyszerügy, ágynyilvántartás fejlesztése,
védônôi hálózat stb.). Ezeket
beépítik a programba. A harmadik
„kosárba” a konkrét, azonnal
megvalósítható, hasznosítható javaslatok
kerültek. Ilyenek a fogászat
területérôl érkezett javaslatok is,
mint az iskolafogászat megerôsítése
(szabálykönyv módosítása a javas-
latnak megfelelôen), a szájsebészet
áttekintése, az egyenletes hozzáférés
biztosítása, az informatikai fejlesztések
forrásának biztosítása
(UMFT).
Egyes javaslatok más tárca kompetenciáit
érintik, és ezekben a kérdésekben
a kormány egészének van
csak cselekvési lehetôsége (konvergenciaprogram,
költségvetés, Nemzeti
alaptanterv stb.). A Pénzügyminisztériummal,
az Oktatási és Kulturális
Minisztériummal való egyeztetések
már megkezdôdtek.
Ezek alapján Székely Tamás az új
egészségügyi programokra tíz-tizenötmilliárd
forint költségvetési fedezetre
számít. Ezt nem a költségvetés
állja maradéktalanul, hozzájárul az
ágazat költségvetésének átcsoportosítása,
valamint az Egészségbiztosítási
Alapban várt szufficit.
Ez ugyan édeskevés, de a programban
megtalálható fejlesztések
megvalósítására az elkövetkezô
években több mint 452 milliárd forintnyi
uniós forrás áll rendelkezésre.
Csak a Társadalmi Igazságosság
Operatív Programban mintegy 170
milliárd forint jut olyan célokra,
mint a sürgôsségi ellátás fejlesztése
vagy az „egészségpólusok” (7 regionális
kórház) infrastrukturális fejlesztése.
A regionális programok keretében
hozzávetôlegesen ugyanennyi
költhetô az egészségügy infrastruktúrájának
bôvítésére, korszerûsítésére.
A többi forrás pedig – direkt
vagy áttételes formában – a humánerôforrás
helyzetének javítását
szolgálhatja majd.
Mi következik ez után? A szakmai
javaslatokkal kiegészült, bôvített
programot a tárca még egyezteti a
szakmai kollégiumokkal és az érintett
szervezetekkel. Az így elôkészített
elôterjesztést a kormány szeptember
közepén máris tárgyalja. Ezt
követôen októberben az Országgyûlés
elé kerülhetnek a végrehajtás érdekében
szükséges törvényjavaslatok,
közülük is elsôként azok, amelyek
a kormánynak és a tárcának felhatalmazást
adnak a szükséges jogszabályok
és rendeletek megalkotására.
Nagy András László