Tarjányi Eszter - Irodalomtörténeti Közlemények

ItK
az ilyen eszméletlen rimeléshez semmi sem kell egyéb, mint plajbász és papiros. A pa-
Irodalomtörténeti Közlemények
200. C. évfolyam . szám
ródiát Szász Károly azonnal megküldte nekem.” 41
Voinovich Géza elhamarkodta tehát ennek a két versnek a közlését. Lisznyai Nyáréj
című versének a forrását is tévesen adta meg, 42 ahogy korábban Szilágyi Sándor is. Mivel
Voinovich szövegkiadásán sem látszik, hogy megnézte volna Szilágyi Sándor első közlését,
feltételezhető, hogy ez a közös tévedésük nem abból származik, hogy Voinovich
ellenőrizetlenül átvette volna Szilágyi állítását, hanem abból, hogy egymástól függetlenül,
mindketten a Hölgyfutárt vélték az ilyenféle Lisznyai-vers egyedüli lehetséges publikálási
fórumának és az Arany által kifigurázott költemény egyedüli lehetséges helyének.
A visszaemlékező kortársnak és a korszak kutatójának az előítélete hatott itt. Lisznyainak
ez a verse nem a Hölgyfutárban jelent meg és Aranyék sem abban olvasták, hanem a
másik oldal lapjában. A Nyáréj a Hölgyfutárral rivalizáló és – ahogy látható volt – polémiákat
folytató Budapesti Viszhang 1852. június 20-ai számának 122. és a következő
lapjain található. Kötetben pedig a Madarak pajtása című Lisznyai verseskötet tartalmazza
a szöveget. 43 Az, hogy Szilágyi és Voinovich is a Hölgyfutárt említi, sokatmondó
elvétés. Azt mutathatja, hogy a Hölgyfutár a maga korában nem volt olyan egyértelműen
elkülönülő orgánum, mint ahogy az a későbbi emlékezésekből, visszatekintésekből kitűnik.
A frontok, az ellentétek, a különböző érdekek sokkal bonyolultabbak és összetettebbek,
a hadállások pedig sokkal rendezetlenebbek voltak, mint ahogy azt ma látni véljük.
Ez a Nyáréj című vers az, amely talán a legtöbbet hivatkozott Lisznyai-vers és a
Lisznyai költészetét óvatosan újra-újraértékelő gondolatmeneteknek egyik alapvető példája.
A kortárs Tompa szerint Petőfi Est című versének a „lőréje”. 44 Talán Tompa véleménye
miatt Arany is ezt említi versében, Arany László viszont azzal, hogy a francia
költészeti párhuzamra utal, már mintha líratörténeti szempontból megértőbb álláspontot
jelezne. Lisznyai szövege valóban a Petőfi által is alkalmazott szövegépítési módot folytatja,
szinte már-már parodizálva azt. Ez a parodisztikus jelleg azonban – eltérően a
Lisznyai Kálmánnak című verstől – nem egyértelmű: Lisznyai verse Petőfi-paródiaként,
de Petőfi utánzásaként is olvasható. Arany és Szász Károly az utóbbi szerint olvasta: nem
paródiaként, hanem parodizálható versként kezelték a Nyáréjt.
Két, a magyar irodalomtörténetben meghonosodott állítás újragondolása kapcsán kerül
elő rendszerint Lisznyai neve. Az egyik a Petőfi-epigonság kérdése, a másik esztétikai
értékének, az irodalmi kánonban elfoglalt helyének a felülvizsgálata.
A Petőfi-epigonságot illetően az utóbbi időkben egyértelművé vált ennek az elutasítása.
Szajbély Mihály 45 és Szilágyi Márton 46 is elhárítja ezt a korábbi ítéletet. Úgy tűnik
41
SZILÁGYI Sándor, i. m., l. n.
42
AJÖM, VI, Zsengék és rögtönzések, s. a. r. VOINOVICH Géza, Bp., 1952, 219.
43
LISZNYAI Kálmán, Madarak pajtása, Pest, 1856, 356–373.
44
Tompa Mihály levele Arany Jánosnak, 1853. jan. 8. AJÖM, XVI, Levelezés, II, s. a. r. SÁFRÁN Györgyi,
BISZTRAY Gyula, SÁNDOR István, Bp., 1982, 146.
45
SZAJBÉLY Mihály, Az 1849 utáni „líraellenesség” érvei és forrásai = Forradalom után – kiegyezés
előtt, szerk., bev. NÉMETH G. Béla, Bp., 1988, 67.
46
SZILÁGYI Márton, i. m., 84.
307