Tarjányi Eszter - Irodalomtörténeti Közlemények

ItK
lehetett Arany szemében. Az 1856-ra datált Írjak, ne írjak című versében is ez az egyik
Irodalomtörténeti Közlemények
200. C. évfolyam . szám
leginkább csúfolható fogása a korabeli költőknek („»miként sas« röptiben merész, / Felhőt
eszik s bátran a napba néz”). A repülés motívuma – mint látható volt – leggyakrabban
a sasmadár képével fonódott össze. Ennek a legimpozánsabbnak tartott madárnak a képében
lendültek tehát az ifjú költők szellemszárnyaikon az égbe.
Lehet azonban, hogy nemcsak Tóth Kálmán, de Lisznyai is érintett a vers fő motívuma
által. A sas akár rá is célozhat. Szilágyi Sándor feltehetően Székely József Lisznyainekrológja
nyomán 74 emlékezett meg arról, hogy Lisznyai 1848-ban azon küldöttségnek,
mely Pest városa részéről az unió ügyében Kolozsvárra ment az országgyűlésre, mondta
jellegzetes palócos kiejtésével azt a „phrasist: »mi vagyunk a puszták sassai, ti vagytok a
bérczek sassai«”. 75 Ezt a mondást Szinnyei már „országosan ismert” mondásként jelölte
meg. 76
Az érzékeny Arany 77 a sasnak ebben az 1850-es évek elején tapasztalható kultuszában
aztán lehet, hogy célzást is láthatott a „vén sas”-nak az 1848-ban keletkezett, de először
1854-ben megjelenő Toldi estéjében (I. ének 38., II. ének 3., III. ének 24. versszakai)
való feltűnésére. Mindez egy másfajta és jóval áttételesebb jelentéstartomány meglétére
int. A sárkány című versben az önmagát sasnak látó sárkány az olvasóban Kisfaludy
Károly A sastoll című versének cselekményét idézi fel, amely szerint az öreg Toldi vén
sasként jár túl a fiatal eszén, hivatkozva arra, hogy a „vén sasnak tolla is súly”, ezért
átadja a köntösét, ami a fiatalt szétnyomja. Ebben a Toldi-témát megverselő költeményben
a generációs vita tehát a fiatalabb jelképes sassá válásának a kudarcában dől el.
A sas szerepe ebben a kontextusban akár a fiatal költőknek (sárkány) Arany János (sas)
utánzásaként is értékelhető. A mesterköltővé válás nehézségeire, az utánzás által való
elbukás lehetőségére célozhat.
Noha 1853-ban Arany még csak harminchat éves, az 1840-es évek végén és 1850-es
évek elején pályájukat kezdő írók számára az először a Hölgyfutár 1850. februári 15-ei
számában megjelenő Évek, ti még jövendő évek című vers ötödik versszakában a „vén
vagyok” kifejezés adhatott okot az életkor általi szembeállításra, az ő oldalukról is az
eredendő esztétikai vita generációs vitává tételére. Hogy létezhetett egy ilyen látens vita,
arra nemcsak a „mezítlábas kamasz” kifejezés, az Év kezdetén és a rá adott válaszok,
hanem az egyik fiatal költő, az Aranynál tizenhárom évvel fiatalabb Nyilas Samu verse,
A vén költő is bizonyíték lehet. Ez A sárkány megjelenése után egy évvel publikált vers
egyértelműen a Letészem a lantotra utal, összekötve az idősebb életkort, a cím által is
74
Vö. SZILÁGYI Márton, i. m., 45; Szilágyi Márton – bemutatva a hátteret – Lisznyainak e mondását politikai
baklövésként mutatja be.
75
SZILÁGYI Sándor, Vers-tréfa Arany Jánostól és Szász Károlytól, Nemzet, 1882, reggeli kiadás, melléklet
a dec. 31-ei 120. számhoz, l. n.
76
SZINNYEI József, Magyar írók élete és munkái, Bp., 1900, VII, 1311 (Lisznyai címszó).
77
Sőtér István említi, hogy „[b]izonnyal számolnunk kell Aranynak beteges gyanakvásig csigázott érzékenységével
[…], hisz annyi jelét adta már, hogy valamely ártatlan és célzat nélküli szót vagy mondatot ellene
irányzott »köpeny alatti bökésnek« képes felfogni”. (SŐTÉR István, Világos után, Bp., 1987, 109.)
319