Tarjányi Eszter - Irodalomtörténeti Közlemények
Tarjányi Eszter - Irodalomtörténeti Közlemények
Tarjányi Eszter - Irodalomtörténeti Közlemények
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
ItK<br />
zeti dal kezdetére, a „Talpra magyar”-ra utal, és ez az egész második versszakot mozgó-<br />
332<br />
<strong>Irodalomtörténeti</strong> <strong>Közlemények</strong><br />
200. C. évfolyam . szám<br />
sító és ellenálló szöveggé lényegíti át. Ekként lopta be Arany a köszöntésbe az 1848-ra<br />
való utalást és az ellenálló szellemet, amire a darab témája és egyik szereplője is bátorít-<br />
hatta: a már említett Udvarhelyi Miklós jutalomjátékának köszönhette a Bánk bán a színpadi<br />
sikereinek indulását, 110 ő volt az az első színész, akinek hajdanán a vele „szorosabb<br />
baráti viszony”-ban álló Katona József felolvasta a darabját, 111 az 1848. március 15-én<br />
megszakított Bánk bán-előadáson pedig Udvarhelyi megszokott szerepében, Mikhál<br />
bánként szerepelt a színlapon. Arany tehát sokkal színvonalasabban, mondhatni intellektuálisabban<br />
oldotta meg a kettős feladatot, mint Lisznyai, akinek üdvözlő versében, a<br />
huszonnyolcadik sorban elrejtve szintén megjelent a „szép tavaszi napok” említése.<br />
A cenzúra háttérműködésére utal az, hogy Czanyuga megjelent szövegében nem a korábban<br />
megkívánt sorrendben fordult elő a haza és a király szó, hanem fordítva, és<br />
Egressy Gábor levelében a rendőrségre való utalás is ezt valószínűsíti. Lehetséges, hogy<br />
Arany kötötte magát a karóhoz és nem volt hajlandó átírni versét, ragaszkodva ahhoz,<br />
hogy vagy így, vagy sehogy.<br />
Mindenesetre a Köszöntő-dal szövegét Arany csak jóval később jelentette meg először,<br />
négy évvel A walesi bárdok első megjelenése után. Az 1867 augusztusában napvilágot<br />
látott hatkötetes gyűjteményes kiadásba illesztette bele, amikor már senki sem gondolt<br />
a vers létrejöttének körülményeire. A Kapcsos könyvbe írt szerzői kommentár nélkül<br />
ki is gondolt volna arra, hogy aktualizálja a szöveget. Ha valaki mégis így akarta volna<br />
olvasni, akkor pedig már nyugodtan Ferenc Józsefre is lehetett érteni az „Éljen a hon!<br />
éljen urunk, a király!” sorát. Ferenc József magyar királlyá koronázása (1867. június 8.)<br />
után ez már nem háborította a nemzeti érzelmeket.<br />
Az először 1857. május 6-án előadott Erzsébet a szabadságharc után először csak<br />
1858. március 10-én, erősen megcsonkított szöveggel előadott Bánk bánra való utalásként<br />
hatott, amelynek legemlékezetesebb előadása 1848. március 15-ének az estéjén volt.<br />
A kor tudatában valószínűleg a Bánk bán pótlását, jelzését jelenthette, Katona darabjának<br />
szimulakrumául, rá tett erős utalásul szolgált, amelyet a Hymnus előadása is az osztrákokkal<br />
szembeni nemzeti konszenzusos szövegértés irányába terelt. Az, hogy az Erkel<br />
Ferenc által megzenésített, Egressy Béni által átdolgozott szövegkönyvű operát, a Bánk<br />
bánt, négy évvel később, 1861. március 9-én mutatták be először, szintén a két darabnak<br />
a kor felfogásában feltehetően kialakult összekapcsolását mutathatja. Németh Amadé<br />
meg is figyelte a két opera közötti kapcsolatot, amikor megállapította az Erzsébet második<br />
felvonásának zenéjéről szólva, hogy Erkel „talán még sohasem írt ilyen bensőséges<br />
kórusokat, ilyen kifejező dallamokat és monumentális együtteseket. Talán azért lehetett<br />
ez így, mert már a Bánk bán bűvöletében élt.” 112 Az Erzsébet című opera ugyanis Árpádházi<br />
Szent Erzsébetről szólt, II. András és Gertrudis lányáról. A Bánk bán tárgya: az<br />
110<br />
Fennmaradt színlappal bizonyíthatóan ez az 1833. febr. 15-ei volt az első előadása a darabnak (vö. KA-<br />
TONA József, Bánk bán, s. a. r. OROSZ László, Bp., 1983, 516).<br />
111<br />
Uo., 332.<br />
112<br />
NÉMETH Amadé, Erkel Ferenc és az Erzsébet-opera II. felvonása = Erkel Ferencről és koráról, szerk.<br />
BÓNIS Ferenc, Bp., 1995, 134.