Tarjányi Eszter - Irodalomtörténeti Közlemények

ItK
október 22-i keltezésű leveléből vette át Gyulai Pál Tompa kifejezését és tette nyilvános-
Irodalomtörténeti Közlemények
200. C. évfolyam . szám
sá, az érintettek megértését kérve indiszkréciójáért, azért, hogy a nem nyilvánosságnak
szánt sorokat közismertté tette. Gyulai mint Szilágyi lapja, a Pesti Röpívek kritikai rova-
tának vezetője, A Hölgyfutár poétáiról értekezve nemcsak Aranynak Szilágyi Sándorhoz
írt 1850. október 21-én kelt magánleveléből idéz a szerző megnevezése nélkül, hanem a
Tompáéból is. Nem tünteti fel a nevüket, de céloz rájuk, „két legjelesebb magyar költő”ként
nevezi meg őket. A kortársak számára valószínűleg könnyen feloldható volt az,
hogy kikre utal és kiket idéz a Gyulai ismert jegyével, a nyilas ábrával jegyzett támadás.
Az idézett szöveg Aranynak az a levele volt, amellyel együtt küldte a Vojtina levelei
öccséhez című versét Szilágyinak. Gyulai a levél harmadik bekezdését citálja: „Iszonyú
sok lerúdalni való állat kezdi rágni a bogácskorót Parnassus körül. Nem vagyok azon
értelemben, hogy ezt hazafiságból türnünk kell. Botot nekik, míg el nem rontják a közönség
izlését, vagy el nem csömöröltetik az összes szépirodalomtól. Hiszen inkább semmi
irodalom, mint olly botrányosan infamis! Tisztelet a jóknak, de azon tehetség, sőt studium
nélküli elbizakodott ficzkókat, kik, csak ugy odavetve (mint T. irja valahol) költőnek
czimezik becses uri magukat, orron kell ütni. Ezzel nem ártunk sőt használunk az
ügynek. Fel ti jobbak, ti erősebbek: Augias istálója tele van”. 23
Tompa október 22-én kelt, szintén Szilágyinak címzett leveléből pedig azt a részt idézi
Gyulai, amelyben a Dongó által olyannyira sérelmezett „mezitlábas kamasz” kifejezés
valószínűleg először fordulhatott elő: „Egyébiránt nem is öröm azon csürhenép közt
állani, mellyel az újabb időkben kegyetek (szerkesztők) az irodalmat ellepeték, – fáj az
ember lelke, ha látja, hogy minden mezitlábos kamasz otthon érzi magát a szépirodalmi
téren; s confidens impertinentiával akar ott helyet foglalni, olly nyomorú silányságokkal,
minőket 1817-ben írtak a magyartársaságokba összeállott syntaxista gyerekek”. 24 Dongó
tehát a Budapesti Viszhang elleni támadásakor Szilágyi Sándort idézi, de a Hölgyfutár
poétáira alkalmazott „mezítlábas kamasz” megjelöléssel már találkozhatott másfél évvel
korábban a Pesti Röpívekben is, Gyulainak abban a nagy vihart kiváltó polémiájában,
amelyre a Hölgyfutár reflektált is, diadalmaskodva véve észre, hogy Gyulai Rém Elek és
Mike nevű szerzőket is, azaz Tompa Mihályt és Erdélyi Jánost is a fűzfapoéták között
emlegette.
Szilágyi a lekicsinylő megjelölést mintha Arany korábban megjelent versének célzásából,
valamint a Tompa magánleveléből közzétett sorokból venné át. Arany viszont
egyértelműen – hiszen versében hivatkozik is rá – Tompától vette át ezt a fiatalabb köl-
nevezgetett”. (AJÖM, XVI, Levelezés, II, s. a. r. SÁFRÁN Györgyi, BISZTRAY Gyula, SÁNDOR István, Bp.,
1982, 172.)
23 GYULAI Pál, A Hölgyfutár poétái, Pesti Röpívek, 1850. dec. 1., 9. sz., 285. A levél egész szövege megtalálható:
AJÖM, XV, Levelezése (1828–1851), s. a. r. SÁFRÁN Györgyi, BISZTRAY Gyula, SÁNDOR István, Bp.,
1975, 293. (Gyulai polémiája kötetben: GYULAI Pál, Bírálatok, cikkek, tanulmányok, s. a. r. BISZTRAY Gyula,
KOMLÓS Aladár, Bp., 1961.)
24 GYULAI Pál, A Hölgyfutár poétái, Pesti Röpívek, 1850. dec. 1., 9. sz., 285; Tompa Mihály levele
Szilágyi Sándorhoz, 1850. okt. 22. = TOMPA Mihály Levelezése, I, s. a. r. BISZTRAY Gyula, Bp., 1964, 120.
Ezt a „mezitlábas” kifejezést a szerkesztő, Arany levelének címzettje – Szilágyi Sándor – is használja e kritikához
fűzött megjegyzésében.
299